BOND tanulmányút-beszámoló – Délnyugat-Anglia

Írta: Harazin Dorottya

A nyárias magyar tavaszból érkeztem a hűvös, de virító zöld Délnyugat-Angliába, az élősövények paradicsomába. Az 5 napos tanulmányúton a Mindenegyüttmegy Egyesületet, a Gyüttment Fesztivál szervezőit képviseltem. Mivel a rendezvényeink során a vidékre vágyók és a vidéken megélni vágyóknak próbálunk segíteni, ezért a tanulmányút során is erre fókuszáltam: hogyan biztosítják saját megélhetésüket az angol parasztok?

Amilyen egyszerű, sőt, visszatekintve naiv volt  kérdésem, olyan összetett válasz rajzolódott ki. Anglia kisléptékű gazdálkodóinak (small-scale farmers, kb. 5 hektár alatt) paradicsomába csöppentem, mint utóbb kiderült. Devon megyében, legalábbis Axminster környékén földet művelni nem lenézett dolog, sőt, sokkal inkább a gazdagok kiváltsága. (A legnagyobb földműves a nemzetközösségben maga II. Erzsébet királynő.)

Találkoztunk olyanokkal, akik több generáció óta földműveléssel foglalkoznak. De ha nem beleszületett az ember, akkor is könnyebb földhöz jutni: jótékonysági, adománygyűjtő szervezetek (National Trust, Soil Association), társadalmi vállalkozások (Ecological Land Cooperative), sőt, még a National Lottery is támogatja a fiatalok és a családok földhöz jutását gazdálkodási céllal. De ellátogattunk egy olyan gazdaságba is (Tamarisk Farm), ahol generációk óta állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkoznak. Ami igazán érdekessé tette őket számomra az, ahogy segítik a környék fiatal kertészeit: megismertük Rosiet, aki egy pár ezer négyzetméteres területen gazdálkodik, cserébe pedig hétről hétre friss zöldséggel látja el a családot. A fiatal lány főként salátaféléket és ehető virágokat termeszt, amit a helyi Farm Shopban (idehaza szintén nem ismert, de Angliában szinte minden kis településen van egy boltocska, ahol a környékbeli termelők javait lehet megvásárolni), illetve éttermeknek ad el. Tőke nélkül ez számára egy nagyon kedvező helyzet, mert azon kívül, hogy nincs kockázat, szabadon kísérletezhet, szerezhet tapasztalatot, és még segítséget is kap a tapasztalt gazdáktól.

Kölcsönös segítségnyújtás és együttműködés, valódi közösségek. Ez jellemezte a legtöbb gazdaságot, ahol jártunk. Szinte kivétel nélkül beszámoltak arról a gazdák, hogy mennyire fontos az, hogy a szomszédjaikkal, azokkal, akikkel a földet megosztják együtt tudnak működni és számíthatnak egymásra. Volt ugyan, aki arról számolt be, hogy a helyi közösségen, a területet használó többi közösséggel való együttműködésen még fejleszteni kellene, de ez csak erősítette azt, hogy egyedül tényleg nem megy – még Angliában sem.

Az, hogy a termények, termékek eladása sokkal kevesebb papírmunkát igényel, mint idehaza, csak hab a tortán. Ez a tanulmányút Kelet-Európából érkező résztvevői számára elképzelhetetlen és a hazai gyakorlattal is összehasonlíthatatlan mintákat mutatott. De legalább láttuk, hogy így is lehet(ne) csinálni: mennyivel megkönnyítené a megélhetést is, ha a papírozást a bizalom és a személyes kapcsolatok váltják fel.

Lenyűgöző az a munka, amit házigazdánk, az utazás egyik szervezője Jyoti végez. A Landworkers’ Alliance alapítójaként társaival olyan országos érdekvédelmi szervezetet hoztak létre, amely a gazdálkodók jogaiért küzd. Kiállnak amellett, hogy mindenkinek joga van az egészséges, megfizethető, helyi élelmiszerhez, s ezt a jogot semmilyen gazdasági vagy egyéb érdek nem sértheti. Elsődlegesen azonban közösséget szerettek volna, egy szolidaritási hálózatot létrehozni, ahol hozzájuk hasonlókkal találkozhatnak, tanácsot kérhetnek, kapcsolódhatnak. A 12 alapítóval 2012-ben indult kezdeményezésnek mára 900 tagja van. Jelenleg legfontosabb céljuk, hogy a Brexit után az átalakuló mezőgazdasági rendszerben a kisléptékű gazdák érdekeit érvényesítsék. Hazánkban a Kisléptékű Termékelőállítók és Szolgáltatók Országos Érdekképviseletének Egyesülete végez hozzájuk hasonló tevékenységet.

A lobbi mellett saját családi farmjukat is (Fivepenny Farm) igazgatja, ahol a helyi gazdákat összefogó Peasant Evolution Producers Co-operative (PEPC) vezetője. A PEPC (ejtsd: pepszi:)) tagjai által finanszírozott közösségi présház, kis feldolgozó üzem és közösségi tér is a farm területén található, amit tagok ingyen használhatnak, mások pedig bérbe vehetnek.

Bristol felé vezető utunk során ellátogattunk egy heti rendszereséggel 450 zöldségdobozt kiszállító társadalmi vállalkozáshoz is. A Community Farm egyelőre főként adományokból tartja fent magát, kiterjedt önkénteshálózattal rendelkezik és nemcsak saját terményeikkel, hanem a környék termelőitől vásárolt javakkal töltik meg dobozaikat, így segítve a gazdák megélhetését. A dobozokba télen importált biotermékek, narancs, banán és fokhagyma kerül többek között, így biztosítják ekkor is a kellő mennyiségű terméket és felelnek meg a vásárlók elvárásainak, szokásainak. Erről a látogatás után élénk vita alakult ki a tanulmányút résztvevői közt: míg a bio-szarvasmarha tenyésztő társunk szerint a piacot ki kell szolgálni, sokan azon a véleményen voltak, hogy a vásárlói szemléletet kell formálni. Végül a fogyasztó (consumer) és a vásárló (customer) közti különbség megtalálásában jutottunk nyugvópontra: az előbbi igényeit ki kell szolgálni, az utóbbi több tudatosságot és személyes kapcsolatot feltételez. A kérdés már csak az maradt, hogy ki a valódi célcsoport?

Bristolban a Bristol Food Network-kel (BFN) ismerkedtünk meg, illetve emlékezetes volt a St Werburghs City Farmon tett látogatásunk. 2015-ben Európa zöld fővárosának választott, nagyjából 450 ezer lakosú település arról híres, hogy polgárai öntudatosak, foglalkoznak környezetükkel, akarnak csinálni valamit, ráadásul az önkormányzat és a helyiek céljai sok esetben még össze is csengenek. (A BFN által összeállított kis kézikönyv szuper hasznos és példaértékű, sőt, még le is tölthető!)

Sokféle választ kaptam a kérdésemre, de egyik sem helyezhető át csak úgy, “kivágás, beillesztés” a magyar vidékre. (Bár az élősövények telepítésével érdemes lenne megpróbálkozni.:)) Ami ennél fontosabb tapasztalat viszont, hogy van miért folytatni, nem vagyunk egyedül: mások is értéknek látják azt, amiért mi dolgozunk, születőben van egy olyan új világ, amiért érdemes tenni, ahol még jobb élni.

A tanulmányutakat az Európai Bizottság által finanszírozott projekt keretében valósulnak meg, melynek elnevezése: “Szervezetek és hálózatok magasabb szintű együttműködésének szervezése az európai mezőgazdasági szektorban” (Bringing Organisations & Network Development to higher levels in the farming sector in Europe – BOND).

Az EU Horizont 2020 keretprogramjának részeként támogatott projekt célja, hogy erős hálózati együttműködéseket hozzon létre a termelők és földkezelők között, valamint erős és jelentőségteljes kapcsolatokat alakítson ki a politikai döntéshozókkal helyi, nemzeti és uniós szinten.