Ezer szálon futó kapcsolatok

Nem először találkoztam Vandával. 2011-ben meghívást kaptunk Pécsre, egy kis létszámú csoportnak közös gondolkodást tartani a helyi átalakulásról – és ott találtuk magunkat egy jógaházban, nyers-étel ebéddel, egy maroknyi, környezetvédelem iránt elkötelezett és érdekes, mélyen gondolkodó emberrel.

Vanda Baránya íze

Vandával utána nem tartottunk a kapcsolatot, de az útjára időnként valamennyire ráláttam – ő és a férje beindították a (nagyrészt on-line) összefogást, a Pécsi emberek szövetsége! (átalakuló városok mozgalom) közösségi oldalát, ami részben ezoterikus életmód, részben alternatív és progresszív infócsere és esemény-hirdető portálként szolgálta tovább az összefogás lehetőségét. Párhuzamos utakon jártunk.

Most nyáron viszont a közösségi médián keresztül véletlenül rátaláltam, amikor Pécs környékén kerestem lehetőséget egy innovatívnak tekinthető kistermelővel beszélgetni.  

Ö az.  A Baranya íze gazdája, gazda. 

Levendula keksszel és hibiszkusszal ízesített bodzaszörppel várt rám a Diófa dűlőn, Pellérden, a tűző napon – az illatos zöld diós pálinkát sajnos nem mertem “férfiasan” vállalni a déli melegben! A gazdaság ebben a pillanatban a levenduláról szól: a közös levendula-betakarítás program az előző héten ment le, a levendula nagy részét már préselték is, és a présház oldalán spárgával összekötve, csokrok lógnak a fehér falon. Szép és hangulatos, és persze, romantikus, illatos. Kontrasztként: a párja, apóssal a kertet ássa, kiszednek több sornyi beteg szőlő lugast. Mögöttük lehet látni a zöldségágyásokat – bab, hagyma, cukkini – helyenként mulcsozott, de többnyire “tisztára kapált” sorokban. Ez mind időigényes munka.

A tudását elsősorban tapasztalatinak nevezi, a kezei emlékeznek a nyári munkákra, amit a nagymamával végzett. Párjával együtt, ő a saját gyerekeivel most töltik az első szezont “kiköltözve” a félhektáros gazdaságba. Vanda szerint már látszik is a gyerekeken a különbség – fára másznak, nem tévéznek, besegítenek a munkába, és egyre jobban látszik, hogy a nagyobbnak van affinitása az állatokhoz – már beszél is arról, hogy állatokkal szeretne foglalkozni. Nyugodtabbak, gazdag élményekkel vannak tele a napjaik…

De bevétel is kell.

Már 4 éve gazdálkodnak, kistermelők. Hogy ez hogy megy? Vanda szerint nem nagy ügy, nem nehéz belekezdeni, egyszerű beindítani ilyen vállalkozást, és segítőkészek a hivatali dolgozók, ahol a kistermelői igazolványt kiváltotta. Nem kell könyvelő. Ezzel a bürokratikus részen túl is vagyunk, két mondatban.

Termelői piacon árult egy évig, ez jól ment – és külön kiemeli,  hogy csak ellenőrzött termelők voltak itt jelen. A piac hitelességét egyértelműen fontosnak tartja. Volt egy alternatív menza, ami egy joga közösségnek készítette a napi élelmet, és heti megrendelést tett lehetővé a tagjai számára. Vanda ide hetente egyszer szállította a jógaközösségnek előre megrendelt árut. Ez kényelmes volt, de sajnos rövid életű – megszűnt.

Most változott a terjesztés – aki szeretne tőle szörpöt, zöldséget, lekvárokat vásárolni, házhoz jön. Nem a dűlőre, ennek a címét nem is teszik közzé,  hanem a belvárosi lakásukba – kétlakiak.

A motivációra is kíváncsi voltam. Már sejtettem, hogy nem elsősorban az anyagi célok segítenek reggel felkelni az ágyból.

2008 fordulópont volt számára, ahogy sok más embernek is. A pénzügyi világválság idején, mint sok más millió ember világszerte, Vanda is elvesztette a munkahelyét. Ezzel együtt a szemlélete is változott – tudatosult benne az emberi világ törékenysége és a saját kiszolgáltatottsága. Emiatt is keresett fel bennünket 2011-ben – a közösségi összefogásban látott lehetőséget újragondolni az élet alapfeltételeit, ha már az anyagi biztonságra nem lehet alapozni.

De ha arra nem lehet, a közösségi összefogást viszont még nem sikerült megteremteni, akkor hogyan? Egyedül, kistermelőként? Még nem adta fel. Annak idején, mondja, nem fogta fel, hogy Pécsett nem lehet ‘átalakulni”: túl nagy, nem természetes közeg, nem egy szomszédság, lakóközösség. Ehhez kisebb léptékben kell gondolkodni – mutat a dűlő lejtőjére. Itt elsősorban idősek vannak, de fiatalok is, akikkel talán lehet valamit kezdeni. Nyitottság van és friss levegő. Még a levendula keksz előtt említette, hogy kár, hogy most jöttem, mert néhány hete összeültek többen, közösen gondolkodni, hogy hogyan tudnának összefogni, “Baranya íze” néven – a felhívás a Facebookon található, jól átgondolt kérdésekkel.

Aki tudatosan gazdálkodik, azt szokta mondani, hogy minden a földön múlik, annak életteremtő képességén. A földet becsülni kell, ápolni, ugyanúgy mint a kapcsolatokat.

Vanda, párjával együtt tudatosan hoz össze embereket, tudást teremtenek az információcseréből és közös tapasztalatból. Lehet ezt kapcsolati tőkének nevezni, nincs ebben semmi új. De abban igenis van, ahogy tudatosan használják a kapcsolatokat: akár a kistermelővel, aki fesztiválokra hívja őket, akár a jógastúdió közösségével, akár a szomszédsággal. Ez nélkülözhetetlen része a gazdaságuknak, annak az életvitelnek, amit teremtenek maguknak. A kapcsolatok teszik lehetővé az előrelépést.

Ahogy beszél a következő lépéséről, a kistermelő-rendeletben megengedett házi kóstolóra alapozott, a dűlőn tervezett pince-étteremről, ahol csak saját és  környékbeli termékekből fog vendégeket ellátni, a kocsijához sietünk: a Baranya íze logó a kocsi oldalán is látható. Igen, szerencsénk volt, mondja. Az utcában lakik egy tehetséges grafikus fiú, szépen dolgozik…

Még egy lánc szem, még egy kapcsolat: Vanda elsősorban szörpöt készít, de a hozzávalók egy jó része nem írható a címkére. Lehet, hogy ez a természetes, hogy a fenntartható módon előállított élelmiszerünk ezer szálon összefüggő hálózatban jön létre, amíg hozzánk érkezik?

Ha igen, akkor ezzel a gondolattal még finomabb lehet számunkra minden gondosan elkészült termék, ami ilyen ezerszálas háttérrel rendelkezik..