Gazdálkodtunk Ökosan Lókúton

Vica: házigazdánk, a TEGY! (Természetes Élet és Gyermeknevelés) alapítvány egyik éltetője, szelíd jószágot tartó kistermelő és egyben kisbabás anyuka. Lókúton vagyunk, a Bakonyban, olyan kis faluban, ami nagyon szépen illeszkedik a dimbes-dombos tájba, de ahogy egyre jobban fogy az aszfalt az odavezető úton, az az érzésem támad, hogy nem sok embernek van dolga errefelé.

Vicának pedig van.

Aki panaszkodik, hogy sok a dolga, és nem bír vele, igazán kellene egy kicsit beszélgetni Vicával. Terápia ránézni, ahogy kezeli a dolgait, legyen az gyerek, állat vagy ember. Vagy az én esetemben, félig vendég, félig ismerős, félig munkatárs… ahogy mondta, amíg ott vagyok, nevelni fog. Gazdasszony módra. A történet azonban nem teljes, ha nem említjük a párját. Viktor ’támogató szerepben’ a részletekre figyel: főz, bevásárol, a babát altat, ringat… élet-társ és munkatárs, a tehernek egy jó része rá esik, mint minden családban ahol a ’civilkedés’ közös ügy. Másképpen nem nagyon megy.

Megfigyeltem: természetes számára a szervezői szerep, van a gyerek, az étkeztetés, a program levezetés, a vendégek fogadása. Tagadhatatlanul értelmiségi paraszt, bár egy városi szem a magyar asszonyos (Vica értelmezésében modern) fejkendő miatt teljesen vidékinek látná. Anyaoroszlán. Szabadon szoptatja a kisbabáját, ismeretlenek körében, társaságban, diszkréten, a baba érdekét szívén viseli. Ezzel minden rendben van. Így vannak a dolgok, természetesen.

Akkor lássuk mit jelent, hogy valakinek sok a dolga, és milyen ha valaki ezt méltósággal viseli.

Mint a “Gazdálkodj Ökosan sorozat gazdája, ö hívta meg Lókútra az előadókat, két ismert és elismert innovátort, földhöz kötött forradalmárt: Lantos Tamást és Kökény Attilát.

A program-hétvége előtt küldtem neki egy pár kérdést, egy kis mini-interjút csináltam vele. Írtam, hogy rövid válaszokat várok, de nem kímélt bennünket, ömlöttek belőle  a jobbnál jobb gondolatok; az elvárásairól, nem csak a programmal, hanem a résztvevőkkel és a közösségek összekapcsolódásával kapcsolatban is.

„A hétvége egyik előadója, Lantos Tamás (agrármérnök, gazdálkodó, volt kistelepülési polgármester) az ökológiai gazdálkodás átfogó, úgymond agrár-erdészeti szemléletének alapjait járja körül. Az effajta gazdálkodás egyik lényegi eleme, hogyan illeszkedjen a tájba az ember, hogy ne rombolja, hanem építse azt, és összehangolja a gazdálkodás különböző elemeit. A jelenleg bevett gondolkodásban van szántóföldi-, kert-, erdőgazdálkodás, gyümölcstermesztés, szálas takarmány előállítás, valamint állattartás, aminek keretében egészen ritkán valósul meg még a legeltetés is. Nade, hogy például egy gyümölcsösben is lehet legeltetni? Avagy lehet a vetemény a fák közti szabad területeken? És, hogy mindez nem teszi lehetetlenné a szálas takarmány begyűjtését? Ezek sokszor még a kis gazdaságokban is ismeretlen lehetőségek.

Kökény Attila, az úgynevezett tmmg-t (talajmegújító mezőgazdaság) mutatja be, melynek lényege a talajélet fenntartása, megújítása azáltal, hogy a gazdálkodás minimális, akár nulla a talajmozgatás (mintill/notill). Szinte bármely gazdálkodót megkérdezve, biztos azt a választ kapjuk, hogy a szántóföldi gazdálkodás alapja a talajmunka, ami a mélyszántással kezdődik. Hogy lehetséges lenne csak vetni és aratni? Erre jobb esetben csak legyintenek a gazdák. Pedig a kevesebb talajmunkával járó gazdálkodással nem csupán a természet, hanem a gazda is, hovatovább a gazda pénztárcája is jól járhat. Kevesen tudják, hogy itt Magyarországon is van már olyan (több száz hektáros) gazdaság, amely mintill/notill módszerrel termel ökológiai tisztaságú gabonákat, zöldségeket.

Olyan környéken élünk, a Bakonyban, ahol a természeti adottságok kedveznek kis léptékű gazdaságok esetében az ökológiai agrár-erdészeti gazdálkodásnak, és a szántóföldi gazdálkodás során – figyelembe véve, hogy igen köves a talaj – mondhatni megváltás lenne, lehetne a környékbeli gazdálkodóknak a notill talajforgatás nélküli módszer alkalmazása.

Mi magunk is gazdálkodunk.

Azt látjuk, hogy a hagyományos gazdálkodás művelőit kihívás kimozdítani a megszokásaikból. A jó példa, a jó és működő gyakorlat azonban tán számukra is meggyőző. Mivel számunkra most érkezett el a szántóföldi gazdálkodás megkezdésének ideje, szeretnénk azt egyből példaértékűen művelni, és ezzel remélhetőleg másokat is váltásra ösztönözni. A gazdálkodásunk célja fokozni a magunk és szűkebb környezetünk élelmiszer önrendelkezési potenciálját. Egyfelől megtermeljük magunknak a saját élelmiszerünket, másfelől a környezetünkben élőknek is lehetőséget biztosítunk, hogy közeli, megbízható forrásból juthasson tiszta élelmiszerhez.

Lantos Tamást immáron évek óta ismerem, csodálom elméleti és gyakorlati tudását. Az ő szelíd magabiztossága, élettapasztalata, több 10 éves gazdálkodói és közösségi múltja véleményem szerint azokban is megmozgathatja a változás kerekét, akik olykor-olykor csupán a fiatalok úri huncutságának gondolják az ökológiai gazdálkodást.

Kökény Attilát és a mintill/notill gazdálkodást magunk is még csak virtuálisan ismerjük. Reményeink szerint egy átfogó bevezetőt kapunk a notill szántás nélküli gazdálkodásba, amely jó alapot szolgáltat a Gazdálkodj Ökosan! sorozat további, a tmmg-vel foglalkozó kurzusaihoz.

Mindkét előadó, az elméleti tudása mellett jelentős gyakorlattal is rendelkezik, ami fontos a hitelességük szempontjából.

És mi a résztvevők dolga?

A résztvevők „dolga” az értő figyelés, az érdeklődés, a „kíváncsiskodás” vagyis a kérdéseik feltevése, hogy olyat vihessenek haza, ami valóban előrébb viszi őket a saját útjukon az élelmiszer önrendelkezés felé. Nem elvárásunk a résztvevők felé, inkább reméljük, hogy a Gazdálkodj Ökosan! sorozat további kurzusain ismételten találkozhatunk velük is, és azon ismerőseikkel is, akiknek figyelmét már a mostani résztvevők hívják fel ezen fontos kérdésekre.

Magunk kettős szerepben vagyunk: szervezők és résztvevők.

Szervezőként, fontosnak tartjuk, hogy a résztvevők olyan információk birtokába juthassanak, amely segíti őket saját útjukon. Résztvevőként, ahogy fentebb is említettem, igen fontos számunkra, hogy a saját gazdaságunkban a szántóföldi gazdálkodást egyfajta szelíd módszert alkalmazva, lehetőleg példa értékűen indíthassuk el, és ezáltal a környéki gazdálkodók érdeklődését is felkelthessük ezen gazdálkodási mód iránt.

Minden eddigi és leendő általunk szervezett esemény során fontos számunkra, hogy összeköthessük a hasonlóan gondolkodókat, tágabb értelemben a vidéket (vidékieket) és a várost (nagyvárosiakat), de leginkább az embert a földdel, amely a táplálékunk adja. Ezen a hétvégén is lesz olyan résztvevő, aki a faluban lakik, olyan, aki a szomszéd faluban, környéki kistelepülésen, és érkeznek akár 100 km-re lévő nagyobb városból is.

Célunk, hogy ez a kis ékszerdoboz felkerüljön a vidéken újrakezdeni és ezáltal gyüttmentté válni vágyók térképére

A helyszín, Lókút, egy kicsike, kevesek által ismert, ám csodaszép, és gazdálkodási szempontból kitűnő adottságokkal rendelkező település. A tudás átadása, az emberek közti kapcsolatok építése mellett a korábbi és a későbbi rendezvényeink, kurzusaink fontos célja, hogy Lókút, ez  a kis ékszerdoboz felkerüljön a vidéken újrakezdeni és ezáltal gyüttmentté válni vágyók térképére is. Jelen esemény is egy lépés ezen az úton.

Az Átalakulás mozgalmának szempontjából, úgy gondoljuk, stratégiai fontosságú, hogy minél több gócpont, mondhatni mag legyen, amelyek összekapcsolódva hálózatot alkotnak, segítve egymást és előmozdítva az Átalakulást.

Idővel pedig elérhető az a bizonyos kritikus tömeg.

A program alatt felrajzoltunk magunkat egy térképre. A legtöbb ember a közvetlen környékről és a Balaton-felvidékről érkezett. A visszajelzések szerint jól sikerült a képzés. Ahogy az egyik résztvevő mondta, távozáskor: Ez jó volt. Nem olyan, mint egy konferencia. Hogy mit értett vajon ezalatt, nem kérdeztük, de a közvetlen hangulat, a közös evés, a kérdezz-felelek előadások, az idő, amit a gazdaságban töltöttünk az állatokkal, természettel, őszi feladatokkal és az időjárással együtt, felemelő volt. Aki tovább lép ezen az úton, van kire számítania.  

Tracey Wheatley,   Zsoldos Vica interjúja alapján.

fair trade, közösség, élelmiszerönrendelkezés, helyi ügyek