Gyüttment: szabad a gazda!

Megkerestem WIKIPÉDIÁN: nincs is olyan, hogy Gyüttment. Pedig tudjuk, hogy ilyen van, mert jó sok faluban lehet találni egy-kettőt, akit így neveznek. Például Tolna megyében, Nagyszékelyben, KÖRTE néven gyökereztek meg többen. Ópusztaszer környékén, a szeren;  megtudtuk nemrég, hogy nem hogy egyszerűen ott vannak, hanem gyarapodnak is. Megduplázódtak az utóbbi időkben. (1)

De nincsenek a WIKIPÉDIÁN.

Így tehát googliztam tovább: egy fórum szerint – „Ezt a régi öregek, büszke jászok mondták a máshová valósiakra, akár hány évet élhetett az adott településen, végső soron mindig gyüttment maradt”. Én is így ismerem a szót, az enyhén pejoratív jellegét lehet érezni a mondatban. A VASMegye Hírportál pedig nagyon szépen kitárgyalja; tréfásan így nevezik a helyi emberek a vidéken újrakezdőket.  

Újrakezdő vidéken. Ezt is hallottam. Valaki, aki maga mögött hagyja a városi koszt, a taposómalmot, a ‘teljes munkaidő’ típusú életet, és vidéken kezdi újra az életét.  Földet vásárol, földdel szeretne törődni, termelni, gyereket nevelni, állatokkal foglalkozni. Magát ellátni, távolabb a „rendszertől”. Saját idő felett rendelkezni. Elég sokan tudnak ezzel azonosulni, gondolom. Micsoda szabadságérzetet adhat!

Van, aki a családjával az erdőbe költözik, és a médiába kerülnek; elismerést nyer az általuk választott út, másságuk, hősiesnek tekintett tetteik miatt. Van, aki közösségben éveken keresztül építi alapelvtől alapelvig a stabil alapokat, amíg le nem vágják az első túl alacsonyan lógó almafa ágat, és beköltöznek a tanya komfort nélküli épületeinek egyikébe, élő próbára. És van, aki már olyan rég gyütt valahonnan, és nem ment máshova, hogy a tetteinek köszönhetően vele együtt ismert lett a lakhelye is, így nehéz egyszerűen a nem-hova-tartozás alapján elnevezni. (2)

 

Fesztiváljuk is van.  Már  harmadszor rendezték meg ezt a csodálatos, felelősségteljes, figyelemmel teli örömünnepet, most idén, 2017 augusztusában, az oszkói szőlőhegyen, négy napsütéses napon át. Van egy közösségük, amely szervezi ezt a fesztivált, és a fesztiválok közötti életre is figyel.

A közösség tagjai nagyon jó kezekben vannak.

 

Többek között, Dorkáéban.

Dorka nem fog örülni ennek az írásomnak, így szólok neki előre, hogy ne olvasson tovább. Beszélgetést kértem tőle, interjút. Hogy miért? Mert szeretnék beszélgetni ‘alternatív agrárszereplőkkel’. Ezen sokat nevetett. A második kerületben él, az 5. emeleten, és nincs kecskéje. Nincs földje. Az elnevezést súlyosnak érezte, hiszen nevet adni valamire: kötelez. Mesélte, hogy ő most adott ‘nevet’ egyik szervezőtársának, barátjának, Reginának: szinuszcsomó. Ő a kisközösségük dobogó szívének ritmusközpontja. Regi sem tudott mit kezdeni a váratlan, de elismerő titulussal.

Földnélküliként, kecske-mentesen, Dorka tudta nekem legjobban értelmezni azt a jelenséget, amit a gyüttment kifejezés takar.

Nem a mobilitás vagy a ki-beköltözés a fontos.

A Gyüttment az, aki képes másként szemlélni az életét – akár városban, akár vidéken. Egyfajta modern vadászó-gyűjtögetőként ügyesen beszerzi a szükséges tudást: például a Google-ben levadássza, hogyan lehet kecskét fejni, és személyesen is gyűjti a tudást, tapasztalati úton, régi mesterektől tanulva, az ő kezük alatt. Lehet értelmiségi is, de tudja, hogy a diplomás tudás mellett az utóbbi típusú tudás szintén értékes, és meg kell őriznünk: a régi, hagyományos, gyakorlati tudást ötvözi a saját x – y generációs eszköztárával. Mert a gyüttment a ‘mobilitás’ kérdéstől függetlenül, elsősorban fiatal, fiatalos, vagy inkább Dorka szavaival, lélekben fiatal.

Vannak hívószavak, erények. Erények. Ezen meglepődtem. Nem is ismertem a szót, szótároztunk. Virtues. Őszinteség, bátorság, nyitottság; képesség bocsánatot kérni; képes saját magával szembenézni, felismerni, hogy rosszul csináltam, de képes vagyok tanulni.

Bátorság? Hogy mitől bátor egy gyüttment? Bátorság kell másképpen csinálni. Sokat kockáztat. Mint ahogy nemrég egy 25 lélekkel rendelkező falu polgármesterétől hallottuk, „hogy lehet megmondani a fiataloknak, hogy nincs szabadnap, nincs karácsonyi szünet, nincs vasárnap; hogy aki gazda, mindig jelen van. Éljél te is így! A kecskét minden nap kell fejni!’ (3)
Tudsz így élni? Dorka szerint ez szabadságnak is tekinthető, de csak a bátraknak való szabadság. A legtöbben úgy vágnak bele, hogy nem látják, hogy ez mit jelent, és van egy elképzelt álomkép, kicsit poénkodva, például, két kecskével, szép nevekkel, mint például Gerzson és Piri. Ez nagyon romantikus, nagyon jól “eladható” kép a vidéki életről; amely azonban komoly kötődést és elköteleződést is jelent.

Kötődést vállalni, jóban-rosszban: bátorság. De nem megy, ha nincs föld és alázatosság. És e kettőnek több köze van egymáshoz, mint gondolnánk: az alázatosság (latinul humilitas) szó gyökere a humuszban keresendő, és ez nem véletlen – mondta Dorka.  Sokan nem bírják az új, állandó kihívásokkal teli, kiszámíthatatlan helyzetet, és sajnos, akik  párjukkal, családjukkal vágnak neki, gyakran szakítanak; találkoznak a határaikkal. Aki a gyüttmentséget vállalja, jól teszi, ha barátkozik ezzel a szóval, magáévá teszi. Ez szintén a bátraknak való: alázattal szembe nézni a saját határainkkal. Kezdem érteni, hogy a kapa, kasza és fakanál helyett Dorka miért inkább erényekről beszélt, mint a gyüttment alap eszköztár kihagyhatatlan darabjairól.

És mit fognak jelenteni a gyüttmentek a vidéknek? Dorka reménykedik, hogy a gyüttmentség hozzájárul a vidék túléléséhez is, felszámolja vagy ellensúlyozza a főváros fenntarthatatlan vízfejségét. Ezek az emberek tudnak a saját lakóhelyükön motorként működni, hogy élhetőbb legyen az ország: nemcsak egyszerűen több ember számára lesz elérhető az egészséges élelmiszer, hanem az emberek boldogabbak is lesznek.

Bátorság, alázatosság, boldogság. Bővül a gyüttment definíció.

Nagyon remélem, ha más még nem esett neki, “Dorkáék”, vagy inkább hivatalosan,  a “Mindenegyüttmegy” nevű szervező társaság írja a WIKIPÉDIÁN a gyüttment első definícióját. Hátha kötelez az elnevezés, a közös identitás vállalás, hogy a mindenkori vidéken a gyüttment az emberi minőségről szóljon inkább, mint a hova-tartozásról.

Ugye Dorka, ezt nem olvastad el?  

( Dorka pedig már büszkén vállalja a gyüttmentségét, vidéken, de nem messze Budapesttól…)

Tracey Wheatley november 2017

(1) Törő Kriszta,SZÖSZ, vallomása a Gyüttment Fesztiválon szervezett “Mit akar a magyar vidék” előadáson.

(2)  Itt Lantos Tamásra gondolok, aki a Markóc nevű 6o fős falu volt polgármestere, a ‘gyümölcsész’ hálózat egyik alapítója

(3)  Aki a  Szimplakert “Vidék reggelire” című programunkon vett részt: Horváth Gábor, Libickozma

 

fair trade, közösség, élelmiszerönrendelkezés, helyi ügyek