Közösséget vállalunk a gazdával

A Győri Cékla Klub a harmadik évében járó “biodoboz közösség”, ami a közösség által támogatott mezőgazdaság (CSA) egyik legjobban terjedő formája. A harmadik szezon közepén a közösség egyik tagja, Nóra és lánya Frida felvázolták a Védegylet átalakuló közösségek számára, miből is áll a fenntartható helyi élelmiszer ‘lánc’ Győr és környéken. A Cékla klub ennek a láncnak egy kicsi, de fontos láncszeme…

Nora és Frida, Cékla közösség.

Magyarországon a Tudatos vásárlók egyesület ennek a módszernek egyik legelkőtelezettebb segítője, több mint 12 közösséget segitett indulni. A CSA mozgalom célja, hogy kilépjen a beszállítók, üzletek és vásárlók láncolatából és újra megteremtse a termelők és a fogyasztók közvetlen kapcsolatát annak érdekében, hogy a közösség tagjai egészséges, vegyszermentes, helyi és szezonális zöldségekhez, gyümölcsökhöz jussanak – a gazdálkodók pedig munkához és megélhetéshez.

____________________________________________________________________

Mindenek előtt egy pár szó a helyszínről: Győr egy ipari város. Nóra szerint a fő téma az Audi, és kétli, hogy akinek fontos státuszszimbólum az Audi állás, annak fontos lenne a közösségi összefogás. Márpedig a helyi élelmiszer rendszer, ami legközelebb áll a szívéhez, egy közösségi összefogáson alapszik, a termelő és az általa ellátott közösség között. Magyarul, a helyszín nem kedvező öko-kezdeményezések számára.

Így jön képbe Blaskó Dávid: Dávid kertészmérnök, Nóra szavaival egy “több lábon álló” ember, aki idejének egy része arra fordítja, hogy 60 családot ellát biozöldséggel és -gyümölccsel.

“ATudatos vásárlók egyesületétől hallottam a közösségi doboz rendszerekről, és mivel egészséges, minőségi bioélelmiszerhez szeretem volna jutni, elkezdtem gazdát keresni. Nem jártam sikerrel. Feladtam. Aztán felbukkant Dávid, aki azt találta ki, hogy földet vesz egy nagyváros közelében – így ma már megélhetésének egy részét a jó minőségű bioélelmiszer termesztés és 60 helybeli család ellátása adja.”

Vagy majdnem helybeli. A gazdaság Komáromban van, 40 km-re a győri családoktól, így akkor is ha még bőven belefér az 50 km alatti “helyi” kategóriába, még nem olyan közeli, hogy lehetővé tegye a gyakori kapcsolat a termelő és a közössége között. Nehéz csak ‘beugrani”, pikírozni, talajt takarni, beszedni. Ez inkább a helyi asszonyok munkája: a gazdaságnak vannak alkalmazottai. Ugyanakkor a szolidaritás megvan, ami a vásárlóközösség rugalmasságában és bizalmában nyilvánul meg. Nóra mesélte, hogy minden hónapban előre fizetik a havi zöldséget, és a Facebookon, blogon vagy a levelező listán keresztül Dávid értesít mindenkit a termékről, vagy – ha úgy alakul – az időjárás vagy más kiszámíthatatlan tényező miatti termékváltozásokról.

A doboz-közösség ezt elfogadja. Ha valami nem kell valakinek, úgyis tudnak egymás között csereberélni. Ha váratlanul kevésbé ismert termék érkezik, van egy receptgyűjtemény, amiből lehet ötleteket lesni. A gyűjteményt egy másik doboz-közösség osztotta meg velük – a Szeged közeli Évkerék Ökotanya, a magyarországi közösségi dobozrendszer egyik úttörője.

A Cékla Klub galériából

Ez a vállalt, megértő szolidaritás fontos Nórának. Nem így lenne, ha egy kereskedőtől vásárolna: a kereskedő – és itt elsősorban a nagy élelmiszerláncokról beszélt – kiszámítható terméseredményeket vár el a velük szerződött gazdáktól. Szerinte ez nem helyes, a természetközeli termesztés nem így működik, és ha fenntartható élelmiszer rendszert szeretnénk látni, akkor a vásárlón is sok múlik – egymásnak kell segíteni, a minőségért többet kell fizetni.

És még egy dolgot elárult: az átvevő ponton észrevette, hogy az érkező családok elsősorban menő kocsikkal érkeznek. Láthatóan megengedhetik maguknak a minőséget, a természetes módon termesztet áru árát. Nóra viszont rollerrel közlekedik, lányával a hátán, hordozókendőben.  Ő egyébként  is egy helyi természetvédő szervezet, a Muszáj  elnöke, ennek megfelelően az értékrendje sziklaszilárd, és az életmódja ehhez igazodik. A szervezet honlapjának nyitóoldalán ez olvasható: “Eddig az ember magával a természettel küzdött; mostantól a saját természetével kell megküzdenie.”

Jól látja.

Álmai között szerepel egy Győri Szatyor közösség – hogy más bioárunak is legyen elérhető beszerzési forrása. Bioáruhoz lehet, hogy nehezen, de kistermelői termékhez hozzá lehet jutni Győrben: a tejautomata egyre népszerűbb, és minden automatán fel van tüntetve, melyik gazdától származik. Van egy nagyon jó havi termelői piac is – olyan piac, ahol kizárólag termelők árulnak, és nem elsősorban kereskedők, mint a többi piaci napon. Ebben is segít Nóra. Az Ökopatrióta Facebook-csoportban feltérképezte a helyi forrásokat, amit a kommentelők és csoporttársak hozzászólásokkal kiegészítettek, és egy rendszeresen frissített adatbázisban vezetik a “lelőhelyek” jövés-menését. Előfordul, hogy nagy örömmel bejelenti valaki, hogy “van XY virágboltban bio áru!”. És egy fél év múlva szomorkás un-smileyval érkezik egy komment, hogy “sajnos már bezárt a bolt”. Az ökopatrióták órákig kirándulhatnak az oldalon, linktől linkig. Nóra nagyon odafigyelt:  lehet találni olyan kincseket mint egy ‘méhraj befogadó” elérhetőségét, vagy a “Bakonyi Porta programját, ahol egyik fő attrakció az Úrinő, a finom lelkű Blansette kecske-asszony. Az oldalból kiderül, hogy az ökopatriotáknak a helyi élelmiszer nem csak gazdasági, megélhetési és tudatossági, hanem kulturális kérdés is: lehetőségük van örülni annak, hogy egy szívvel-lélekkel vezetett  gazdaságban a kecske és a kacsa is boldogok. ( Késöbb rájöttunk, hogy a Bakonyi Portál gazdája Vica, a Lókuton aktiv átalakuló közösség szervezője!)

Van még:

Egy közösségi kert is szerepel a ‘mi lenne jó még” listán. “Volt erre egyszer egy kezdeményezés, de meghalt, eltűnt. Pedig ez fontos lenne, mert ez egy közösséget is kialakítana, mivel elérhető, rendszeres találkozó helyet ad. A két gyerek mellet nehéz lenne erre is időt találni, de hátha, amikor Vida már oviba jár..” De aztán visszakanyarodik az első kérdésre. Ez egy Audi város: itt minden telket beépítenek, nincs egy apró hely, ahol közösségi kertet lehetne létrehozni.

Ne legyen igaza.

___________________________________________________________________________

Szombat és szerdán található a termelői piacot, ami 5 évvel ezelött a belvárosban, egyik főtéren található volt, ami az önkormányzat szemet szurt, és – a piacon árusitó kistermelők szervezője szerint – olyan kevésbé kedvezőbb helyre, amit nehéz lenne elképzelni. Vagy legalább addig, amig másodszor is költöztettek a piacot, egy még kevésbé frekventált helyre, egy puszta parkolóra, ahol fél óránkent jár egy busz…

Ennek ellenére a piac müködik, vagy nem. Attól függ. Gyönyöru cseresznyéket lehet venni, roka gomba mellet, de az árus szerint álig éri meg ott lenni, olyan kevés a vevő. Máshol pedig lehetett hallani egy megható beszélgetést egy idős árus és egy rendszeresen visszajáró

vásárló között, aki felfele nyomta a málna árát, mivel a termelő tul keveset kért érte.
A kapcsolatot ápolnak szándékosan – a termelőkhez látogatták a vásárlók, a termelők maguk szerveztek az utat, és a visitek utan a pultokra kitettek a “vállomásokat” és képeket amik a látogatók készítettek. Igy “ellenöriztek” magukat,bizonyitani, hogy ök igen termelnek. Most az agrarkamra kötelezi mindenkit, hogy a pulton látható helyen legyen a östermelői, kistermelői jogositványa.