Rendszer a rendszerben? Vagy amit akartok – élet a tanyán

Tanulmányutak programsorozatunk keretében augusztus 6 és 10 között Dóri Tanyáján jártunk Kunszálláson. Megismerhettük a “tanyasi infrastruktúrát” és egy remek tégla kályhát is építettünk. 

Az egyik résztvevő, Fetykó Kinga beszámolóját olvashatjátok.

Tanyát keresünk, már lassan harmadik éve: de vagy nem jó a felhozatal vagy nincs elég pénzünk, így hát keresünk tovább. Anyám, ha erről beszélünk: “Édes gyermekem, te életed végéig kapálni szeretnél? Ennyi földhöz traktor kell, meg ez, meg az, meg amaz…” és sorolja. Az értelmiségi barátaim pedig kételkedve szemlélnek, mert ugye egy leharcolt romkocsma asztalnál, a pesti éjszakában magától értetődő a többverziós világmegváltás – de így?! a nagy alföldi pusztaságban… egyszerűen csak őrültségnek hat. Ennyit az előzményekről.

Dóri véletlenül csöppent az életünkbe a nagy tanyakeresési történetünk kellős közepén. Fontosnak éreztük a férjemmel, hogy előzetesen letisztázzuk, képesek vagyunk-e belevágni, motiválni és erősíteni önmagunkat, tudunk-e kapcsolódni a helyhez, a helyzetekhez, emberekhez; de leteszteltük problémamegoldó képességünket is, valamint rácsodálkoztunk erőnkre és kitartásunkra is. A kunszállási tanyához kötődő, teremtő-munka élményeink a tanyasi élet megannyi aspektusát megvilágították, jót, rosszat, amire magunknak is készülnünk kell, lélekben, testben és papíron való tervezésben. Az augusztusi négynapos tanulmányút során alkalmat kaptunk, hogy részletesebben kielemezzük a fenntartható tanyasi infrastruktúra elemeit, és amolyan külsős-belsős szemmel, a többi résztvevővel mélyebben végigrágjuk Dóri hol is tart most…

Rendszer a rendszerben – ha tanyán él az ember, belekerül egy olyan önálló rendszerbe, ahol a dolgok már nem „magától értetődőek”. Az alapszükségleteinket itt is ki kell elégíteni egy minimum szinten: legyen fedél a fejünk fölött, folyóvíz [legalább az udvaron], elektromos áram [bár e nélkül is lehet élni] és megfelelő, elegendő és változatos táplálékunk. Nagyon nem mindegy, hogy milyen minőségű a folyóvíz, hogyan fogjuk kifűteni a házat, mi van, ha elfagy bármelyik cső, vagy egérhadak veszik be magukat a spájzba, esetleg kifogy a macskabenzin…  Szóval kell a rugalmas forgatókönyv, bátorító gondolatok, szomszédok, segítők és városi barátok, meg egy erős és stabil belső mag, hogy még véletlenül se dőljön meg az elhatározásunk.

A tanyasi infrastruktúra elemeit talán le sem kell írni, hiszen az alap szentháromság mindenkinek megvan: víz – elektromos áram – fűtés; bónuszként ehhez még hozzáadódik erre a zöldséges kert és az „állatos kert”. Lássuk ezeket az elemeket, felsorolva, kibontva, elemezve.

  • Víz – fontos, hogy legyen elfogadható minőségű ivóvizünk, ez egy biztos kulcs a túléléshez és a függetlenséghez. Általában a tanyákon a kutak hidroforral [elektromos árammal] működnek, de láttunk már olyan megoldást is, ahol az áram kimaradására is gondoltak és Norton kúttal is kitermelhető az ivóvíz, de ez egyébként is ritka, mint a fehér holló. Több ház esetében még megvan a gyűrűs kút valamerre a telken, általában egy jókora betonlap fedi, de jobb esetben még használják, ha éppen nincs más vízvételi lehetőség.

    • Gyűrűskút, [és fúrt kutakra is érvényes lehet bizonyos esetekben] – érdemes megnézni milyen helyen van a gyűrűskút, ha használni szeretnénk a vizét [istálló, ól, pöcegödör, trágyadomb, vízelvezető csatorna, árok – javasolt távolsága legalább 20-25m legyen]. Ha intenzív mezőgazdálkodási területek övezik a tanyát, akkor gyanakodni kell a talajvíz vegyszerterhelésére. Érdemes-e bevizsgáltatni a kutak vizét? Mindenképp, bár nem egy olcsó mulatság.

    • Szennyvíz – a legideálisabb helyzetben nincs a tanyán sem fürdőszoba, sem “vizesblokk” a konyhában. Hogy miért jó ez így? Mert neki lehet ugrani a saját tervezésű rendszer kiépítésének, maximálisan figyelembe véve a helyi adottságokat [lejtés, esetlen régi vizes élőhely maradványa, és hasonlók]. Amire mindenképpen érdemes törekedni: biológiailag lebomló mosó, mosogató és tisztálkodó szerek alkalmazása, valamint a víztakarékosság. Ülepítés, szűrés, biológiai tisztítás után ez a szürkevíz locsolásra, vagy kerti tóba éppen jó.

    • WC – a két klasszikus verzió: udvari pottyantós és vízöblítéses, ezek jobb esetben akár együtt is jelen lehetnek tanyasi környezetben. Hogy miért érdemes ezeket komposztvécére cserélni? Elsősorban mert (i) megszűnik a vízpazarlás, (ii) házon belül kényelmes és esztétikus megoldás, (iii) a szag pedig minimális [vegetáriánusok itt is előnyben vannak, mert a húsevők széklete sajnos kifejezetten „büdös”.] A napi „termés” természetes úton többféle módszert követve komposztálható és a kertben felhasználható [további infók itt http://humanurehandbook.com/].

    • Tipikus hibák – szeretném felhívni a figyelmet egy „csúnya szokásra”, melynek oka valószínűleg az emberi lustaság s nemtörődömség. Többször is rá kérdeztem tanyanézőben – na, merre van a derítő, és mikor járt erre szippantós kocsi utoljára? Válaszok: „Elszivárog a repedéseken…”, „Nincs szigetelve, sosem járt erre szippantós kocsi” vagy „BELEVEZETTÜK A SZENNYVIZET A RÉGI GYŰRŰSKÚTBA – …” – és ehhez egy szép, kaján vigyor is kiül a tulaj arcára. Ahogy nekem is, a rémület. Elgondolkodtató a hozzáállás és érdemes feltérképezni, hogy mennyire lehet elszennyezve a talajvízréteg.

    • Meleg víz – na, ilyen kategória biztos nem szerepel külön senki listájában. Fafűtéses rendszerek és villanybojler a választék. Nyáron, jó ötlet kerti zuhannyal megoldani a tisztálkodás.

    • Esővíz – fontos vízforrás, és általában a veranda tetőrészei nyújtják a begyűjtő felületet, bár nagyon kevés helyen gyűjtik és használják tudatosan az esővizet. [Elvégre nem élünk mi Ausztráliában, hogy ez fontos legyen!] Az összegyűjtött esővizet érdemes zárható hordókban tárolni, valamint tél előtt az esővizes hordókat megtisztítani és kiüríteni, mert „hajlamosak” megrepedni, ha víz marad bennük. A kertünk tervezésénél eleve kell számolni az esővíz megfelelő felfogásáról, elvezetéséről, főleg homokon [fák telepítése, talajtakarás, „domborzati viszonyok” figyelembevétele].

  • Elektromos áram – természetes, hogy kapcsolódunk a rendszerhez, de a cél hosszútávon hogy leszokjunk erről a függőségünkről – vagy minimális fogyasztásra csökkentsük az igényeinket. Hogy ez hogy fog kinézni a való életben? Elválik. De egy biztos – ha elindul egy ráhangolódás a természetközeli létre, egyre könnyebb lesz leépíteni ezt. Saját életemben megtapasztaltam milyen elektromosság vagy elektromos cuccok [mosógép; hűtőszekrény; mikro; akármi] nélkül létezni. Alternatív források kiépítésén érdemes elgondolkodni – ez csak nyitottság és technokrata hozzáállás kérdése.

  • Fűtés – nagyon fontos, hogy rendesen kifűthető legyen az életterünk télen – tömegkályhában vagy valami hasonló konstrukcióban érdemes gondolkodni.

  • Kert, környezet, élettér, táplálék – egy okosan megtervezett és felépített kert sokat nyújt a tanyasi mindennapokban: táplálékot, magot a következő évre, gyógyszert és fűszert, lelki megnyugvást – a munkában és a szemlélődésben. Nem szabad megspórolni a tervezésére szánt időt. Fenntarthatóság szempontjából fontos, hogy nemcsak a magunkra gondoljunk – hagyjunk életteret és táplálékot a környezetünkben élő fajok számára a legapróbbtól a legnagyobbig.

  • Állatos kert – aki bátor az azonnal nekivág a kihívásoknak, tyúk, kakas, liba, gyöngyös, fürj, akármilyen szárnyas-tollas kétlábúak, majd jön a gépszíj és megjelennek az első birkák, kecskék, tehén és lőttek a nyaralásnak, utazásnak. Egyébként ez tipikus városi hozzáállás, hogy minden évben nyaralni kell, de ha ne adj, Isten utazunk, akkor kell egy jó szomszéd, aki naponta ránéz és ellátja a jószágokat. Alapfelszereltségben pedig mindenhova kell a kutya és néhány tarka egerésző árny.

Felmerül a tömör felsorolás végén a kérdés: vajon, hogy is áll ezekkel az elemekkel a kis kunszállási oázis? Az általánosságok után a tanulmányút második napján ezeket boncolgattuk.

Ha oázis – akkor víz: az ivóvíz továbbra is megoldásra vár, de a köztes állapotot Dóri lendületesen megoldja. A nagyon hideg tavalyi télben a meleg víz és a villanybojler teremtett egy kéztördelős válság helyzetet, de ez is megoldódott, hála a helyi kapcsolati /segítő/ hálónak, és az esővíz is hordókban gyűlik, locsolásra és a kerti permetlevekhez. Dóri tanyáján sajnos a szennyvíz a régi gyűrűskútba lett bevezetve, és ez csak később derült ki, viszont tavaly nyáron egy találékony férfi csapat erre is igyekezett megoldást találni. Tény, hogy a komposztvécé egy víz alapú szennyező forrást „lekapcsolt” a szennyvíz rendszerről, a többi pedig biológiailag lebomló anyagokkal működik [mosás-fürdés].

Az elektromos áram ugyancsak okozott néha fejtörést – leszakadó vezeték, vihar utáni „nem tudom, mi van má’ megint a rendszerrel” helyzetek formájában, de gyorsan megoldódott minden probléma, míg a világgal való kapcsolatot teremtő internetes kapcsolat, no meg a wifi is jól működik a tanyán. A fűtéshez megépült a tervezett új kályha [szinte a semmiből, megjegyzem], ami már üzemben is van hidegebb estéken, mely Feldmár Nóra és ügyes segédek keze munkáját dicséri. A tűzifa is lassan összegyűl, szerencsére a jóslatok egy picit könnyebb telet jeleznek.

Ha a Dóri kertet nézem, akkor hatalmas fejlődést látok, ami lendületes palántaneveléssel és helyi kertészkedést segítő kapcsolati háló kiépítésével indult a tavasszal, majd nyáron otthont adott egy permakultúrás képzésnek is, ekkor készült el az új, profi komposztáló is. Miért különleges számomra ez a kert? Elsősorban mert munka és víztakarékos, ügyes növénytársításokkal tűzdelt, buja és burjánzóan zöld és végre a gyümölcsfakészlet is felfrissült hála a Nagyszékelyi gyümölcsész barátoknak. Munka azért akad a kertben, hiszen egy paradicsom és fűszerpaprika bioszén-kísérletnek is otthont adott a nyáron – kutatói szemmel elnézve Dóri derűs [olykor gyomosan borús] lendületét, végtelen türelmét, amivel a terepi jegyzőkönyveket vezette, na meg a folyamatos kapálást, mint alkalmazott „mezőgazdasági tudományt” [hiszen ezek a kertrészek nem kaptak takarást, így a gyomok jelenléte magától értetődő volt] – kalapomat megemelem. Így a szüretet elnézve, nem volt egyszerű, de megérte: tapasztalat és termés szempontjából is.

Külön szeretném megemlíteni a fűszerkertet, amit a kemence melletti zugban alakítottunk ki közösen 2016 nyár végén, kifejezetten hirtelen felindulásból. Ezt a három, hatalmas gyöngyvessző bokor uralta dombot már a nyár folyamán felszámoltuk közös munkával, hogy legyen egy kis fény és tér, majd nyár végén kapott új funkciót. A lakótelepi gerillakertünkből átkerültek a levendulák, zsályák, egy tő kakukkfű és szurokfű, valamint két tő, senyvedő tikdöglesztő [egyébként nem célszerű fűszernövények közé mérgező dísznövényeket telepíteni, ezt mondjuk megtanultam, utólag] és egy tő magról nevelt harangláb. Dóri mentái, muskotályos zsálya, kannák, ajándékba kapott, kúszó szegfű tövek, kardvirágok és pöttyös levelű kálák, és néhány epertő. Az ilyen volt és ilyen lett képek alapján csak azt mondhatom – sikeres volt a telepítés.

Az állatoskert első és utolsó rendes tagja, Jocó a birka, sajátos viselkedési devianciái miatt távozott egy másik csapatba, viszont a nyár folyamán a tanya gazdagodott egy jó formájú legénykutyával, akit mi gyorsan meg is kereszteltünk ifjabb Sánta Andrásnak. Bandi kutya remek házőrző, szereti a macskákat és már kutyaiskolába is jár. „A macska sajnos fogyóeszköz a tanyán”, ahogy azt egy kiskunfélegyházi ismerős gondterhelt arccal szokta mondogatni, hát ez valóban így van. Reméljük a jelen kéttagú egerésző társaság kihúzza a telet és rendesen távol tartja a rágcsáló hadat, amivel a tavaly télen többször is rendesen meggyűlt Dóri baja.

 

 

Lássuk a legnehezebb részét a tanyasi életnek – az anyagi háttér. Tény, hogy a problémás helyzeteket, kölcsönös segítségnyújtással oldanak meg a tanyasi emberek, így Dóri is, de egy biztos számomra, szabadúszóként élni, havi fix jövedelem nélkül nagyfokú tűrőképességet és vaskötél idegrendszert kíván. Azt tapasztaltam, hogy nagyon fontos minden tanyasi élethelyzetben a stabil kapcsolati háló: helyi emberekkel, mesterekkel, barátokkal, családtagokkal. Így túl lehet élni nagyon nehéz és embert próbáló pillanatokat is, majd derűsen visszapillantani, hogy akkor ezt is megcsináltam, és nem vesztem el benne „teljesen” egyedül.

A mindennapok hiányaira reflektálva talán csak avval zárnám a beszámolómat, hogy szerencsémre a barátságunk megengedi, hogy olykor kitaláljuk [máskor pedig megkérdezzük], mire lehet szükség a tanyán, és evvel egyszerűen csak besétáljunk az ajtón, cserébe kapunk tököt, paradicsomot, almát, kávét, teát, jó szót – akármit.

És jó ez így.

 

Fetykó Kinga
A Tanulmányutak programsorozat egyik résztvevője 

A cikk az Átalakuló Közösségek honlapján is megjelent.
http://kozossegek.atalakulo.hu/rendszer-rendszerben-vagy-amit-akartok-elet-tanyan

fair trade, közösség, élelmiszerönrendelkezés, helyi ügyek