Jókai tér – közösségi tervezés – Budapest

Rögös úton a közösségi tervezés felé

A zöldfelület-felújítások közelmúltbeli tervezési folyamatai tekintetében több örvendetes fejleményről is beszámolhatunk Budapest vonatkozásában; egyrészt egyre magasabb színvonalú kerttervek készülnek, melyek komplexen közelítik meg egy-egy közterület megújítását és arra esztétikai és (jó esetben) ökológiai szempontból is kedvező válaszokat adnak. Más tekintetben – részben a komplex problémakezeléssel összefüggésben – egyre több esetben szánják rá magukat a döntéshozók a közösségi tervezés alkalmazására, melyre jó példa Óbuda-Békásmegyer. A kerületi Városfejlesztő Nonprofit Kft. már nagy gyakorlatra tett szert e módszer alkalmazásában, amit az utóbbi időben történt, számos közparkot érintő felújítás és annak megtervezése is mutat. http://obvf.hu/category/kozossegi-tervezes/

Ugyanakkor továbbra is találkozhatunk ezzel szöges ellentétben álló jelenségekkel, ahol a beruházói/döntéshozói szándék épp a közösségi tervezés filozófiája ellenében nyilvánul meg. Különösen aggasztó, hogy ez a hozzáállás épp a (mind városképi jelentőségükben, mind a ráfordított források tekintetében) valóban jelentős projekteknél érhető tetten, mint amilyen a Városliget vagy épp a Római-part „megújítása”. A Városliget esetében teljesen megváltoztatták a jogszabályi környezetet, hogy a zöldfelületet önkényes és egyedi szempontok szerint szabhassák újra, szembemenve egyúttal a városlakók általános akaratával. A Római-partnál is megjelenik a jogszabályok kreatív értelmezése és átalakítása, de ez esetben még az árvízvédelmi jellegű szabályozások és azok kreatív beruházói értelmezése (pl. hullámtér és fővédvonal fogalmai, haváriahelyzetek kezelése) is megnehezítik a tisztánlátásunkat. Ilyen körülmények között szinte elképzelhetetlen, hogy a közösségi tervezés szempontjai megjelenhessenek a tervezés során. Mégis elmondható, hogy a döntéshozók az elhúzódó előkészítési folyamatok során kénytelenek valamilyen mértékig alkalmazkodni a közvélemény, a civil- és szakmai szervezetek nyomásának, és a beruházások egyes elemeit folyamatosan módosítaniuk kell, amely a projektek terezett végső képére is némi hatással van. Mindig kiderül, hogy a civilek által felvetett előzetes problémák (pl. a városligeti talajvíz-kérdések, a Közlekedési Múzeum mint olyan „értelme” a Ligetben, valamint a római-parti gát stabilitásával – és ugyancsak felszín alatti vizekkel – kapcsolatos aggodalmak) igaznak bizonyulnak és ezek az előre jelzett vélemények előbb-utóbb megjelennek a beruházók által készített szakmai előkészítő anyagokban is.

Így felvethető, hogy tulajdonképpen értelmesebb lenne közösségi tervezési alapokra helyezni a nagy projekteket is, már amennyiben a valós urbanisztikai igények és a költséghatékonyság lennének az elsődleges szempontok – a feltételek módra itt különös hangsúly kerül.

fotó: Maradjanak a FÁK a Rómain

Ezzel együtt sajnálatos, hogy a kerületi mikro-fejlesztések közösségi alapú terveztetésében élen járó polgármester, Bús Balázs is mereven elzárkózik a Római-part közösségi tervezési folyamatának szorgalmazása elől, a partért aggódókkal szemben pedig kevéssé barátságos hangot üt meg.

A Flórián tér mint pozitív példa

Óbuda-Békásmegyer egyik sikeres közösségi tervezési programja a fővárossal közösen megújítandó Flórián teret érinti.  A Lukácsházi Gergely koordinálásában és a parkmegújítást tervező Garten Stúdió közreműködésével végigvezetett folyamat meghatározott módszertan szerint zajlott le. Két körben mintegy 2000 visszaküldött kérdőív feldolgozása képezte a tervezési folyamat alapját, melyet helyszíni kitelepülésekkel, valamint erre a célra élesített honlap és Facebook-oldal alkalmazásával tettek teljessé. Kiemelt figyelmet és szerepet kaptak a kisgyerekes szülők valamint a kutyások, akik – a többi résztvevőhöz hasonlóan – az alapvető tervezési elvek szintjén is lehetőséget kaptak a véleménynyilvánításra, valamint a tényleges elhelyezésre is hatással voltak (terepasztal segítségével), így a tervezés egésze során valódi résztvevőnek érezhették magukat.

forrás: http://florianter.blog.hu/

Külön kihívást jelentett a római kori romok kezelése, így komoly szerep jutott a folyamatban az Aquincumi Múzeum régészeti főigazgatójának, Láng Orsolyának is. Az egyeztetések eredményként kialakult terv bárki által megtekinthető az említett oldalakon. Az ültetendő fák darabszámát valószínűleg korlátozta a romok elhelyezkedése, összességében így is jelentős javulás várható a tér használatában és kedveltségében. Már csak a frissen ültetett fák motoros fűkaszáktól való megóvásáért kell szorítanunk, ami a korábban ültetett fák végzetét is jelentette – Óbuda több más közteréhez hasonlatosan.

Jókai tér – …és mégis mozog?

Eleinte reménytelen ügynek tűnt a környékbeli lakók bevonása a Jókai tér tervezett átépítési folyamatába. 2014-ben vetődött fel először a tér megújítása, ugyancsak közös kerületi-fővárosi fejlesztésként, akkor még a zöldfelület drasztikus átszabásával számolva. Ez a veszély különösen érzékenyen érintette a környéken lakókat és a kicsi, de a város szövetét tekintve fontos helyen lévő teret használókat. A japánkertet imitáló hangulatos tér valódi oázisként ékelődik be az egyre inkább „Bulinegyednek” nevezhető pesti belső területek szövetébe. A tervezési folyamat immár magasabb szintű kezelése során – melyet a volt Moszkva tér új zöldfelületét tervező Lépték-Terv Tájépítész Iroda jegyez – már jóval kíméletesebben viszonyultak a meglévő, kedvelt zöldfelületekhez; a burkolati határokat lehetőség szerint minél inkább a meglévő cserjecsoportokhoz és –egyedekhez, fákhoz igazították.

A 2017. december 4-én megtartott lakossági fórumon Simonffy Márta és Dr. Bandula Csaba terézvárosi alpolgármesterek, valamint Matus István főépítész és a tervezők tájékoztatói révén a megjelent érdeklődők részletesebben betekintést nyerhettek a készülő tervekbe. Az újabb változat szerint a tér kedvelt nyárfái megmaradnak, bár hosszabb távon várhatóan szükséges kiváltásuk előkészítéseként újabb fákat is telepítenek a szomszédságukba. A tervezéshez 3 db, téren lévő fát át kell ültetni, ezek helyét még keresik a tervezők. Fontos, belső-budapesti probléma a parkolás kérdése, ezért itt a zöldfelületnek a parkolóhelyek rovására történő bővítése sem aratott osztatlan sikert a lakók körében. Ez a konfliktus még nem dőlt el a tervekben, később dönthetnek majd arról, valóban megszüntessék-e a szóban forgó, Jókai utcai halszálkás parkolóhelyeket. A lakók felvetették a nyugat-európai példát, miszerint a parkolási helyigény problémáját nagyrészt megoldaná, ha a parkolást csak a kerületi lakók számára tennék lehetővé (néhány helyet fenntartva egyéb, szükséges parkolási igényeknek), ez a javaslat azonban egyelőre határozott elutasításban részesült az alpolgármester úr részéről. Félő azonban, hogy ennek a problémának a nem megfelelő kezelése az egész tér felújítását, jobbító célú átalakítását részben zárójelbe is teheti.

fotó: Védegylet

Hasonlóan aggályos a teret körülvevő járdák átalakítása; ezek a jelenlegiekhez képest szélesebbek lesznek, így alkalmassá válhatnak a vendéglátóegységek teraszainak fogadására – tovább erősítve a bulinegyed naponta megélt valóságát -, ami a lakók heves ellenkezésével találkozna. Igaz, a döntéshozók egyelőre maximálisan elhárították a kitelepülés lehetőségét, mégis, ha a járda már átalakult, nehéz lesz megakadályozni a következő, törvényszerű lépést. Kérdés itt is, kinek az érdekei a fontosabbak, hiszen a vendéglátó-egységek igénye is indokolt lehet. Sajnos a Jókai tér akusztikája a legkisebb zajt is nagyban felerősíti, így talán ebben a kérdésben is tekintettel kellene lenni a lakók érzékenységére.

A térre tervezett színpad ügye is ugyanezt a konfliktust képezi le; aggályos, hogy a hétvégenként megtartandó, kihangosított programok egyre több lakó számára az „utolsó cseppet” jelentik majd a pohárban ahhoz, hogy a pihenés végképp lehetetlenné váljon számukra, és így adott esetben az elköltözést válasszák. Ebben a 8 méter magasra tervezett gyertyánsövény sem akadályozná meg őket, melyet alpolgármester asszony külföldi példákra hivatkozva vonna a színpad köré – elsősorban a Kolibri Színház felőli oldalon. Mire a fák elérnék 8 méteres magasságukat, eltelne néhány évtized, nem beszélve az extrém magasban folytatott sövénynyírás fenntartási költségeiről.

A téren megújul a Jókai-szobor is, mely visszakapja régi mellékalakjait. Többen felvetették a korábbi játszótér visszahelyezését is a térre, melyet azonban a kerületvezetés nem támogat. A közösségi tervezés azonban alkalmas lenne arra, hogy az ezzel kapcsolatos, környéken felmerülő igényeket felmérjék, amire sajnos nem kerül sor. A esemény-meghívó egyébként is csak a közvetlenül érintett lakóknak szólt, a két sarokkal arrébb lakók csak közvetetten, szinte „véletlenül” értesülhettek az eseményről. Kiderült, hogy alpolgármesteri részről nem is tartották szükségesnek a kiterjedtebb lakossági bevonást, így a fórum is családias légkörben telt el, bár a résztvevők meglehetősen aktívak voltak.

Kényes kérdésnek bizonyult egy lehetséges illemhely elhelyezésének lehetősége is a téren – itt már a létesítmény elnevezéséről szenvedélyes vita bontakozott ki a két alpolgármester között. A lényegi kérdést, azaz magának az illemhelynek a sorsáról hozott döntést mégis a hajléktalanokra hivatkozva hozták meg a vezetők egy szempillantás alatt (nem szükséges az elhelyezés), amely a lakók véleményével sem találkozott. Talán a szélesebb egyeztetés itt is hasznos lett volna, különösen azért, mert a tér újonnan tervezett rendezvényhelyszín-jellege a fokozott használatot vetíti előre. Várható, hogy a rendezvényeken felállítandó mobil WC-k sem feltétlenül fognak illeszkedni az építészeti arculatba – tehát itt is némi átgondolatlanság mutatkozott a tér funkciójával és annak következményeivel kapcsolatban.

A fórum lezárásaként azonban érdekes történéseknek is tanúi lehettünk; alpolgármester úr megszavaztatta a jelen lévőket bizonyos kérdésekben; például arról, hogy a térre újonnan tervezett vízmedence milyen alakú legyen (a lakók egyik mellett sem foglaltak állást, nem igazán örülve az új parkelemnek), továbbá a színpad és egyéb létesítmények kialakításáról. A színpad létesítése a lakók részéről nem kapott többségi támogatást.

Kérdéses, hogy az elhangzott észrevételek és a szavazások befolyásolják-e majd érdemben a további döntéseket. Bár a tervek és az előzetes elképzelések még mindig semmilyen formában nem kerültek fel a kerületi honlapra – szemben az óbudai tervezési gyakorlattal -, az ígéretek szerint sor kerül még újabb egyeztetési körre a lakókkal, melynek során véleményezhetik a kidolgozottabb terveket azok végleges formába öntése és megvalósítása előtt.

Visnyovszki András

fair trade, közösség, élelmiszerönrendelkezés, helyi ügyek