Szerzők: Kurt Decker és Esther Hintersberger

2016. október 27-én az MVM Paks II. Zrt. telephelyengedély iránti kérelmet
nyújtott be a Paksi Atomerőmű melletti területen egy új atomerőmű (Paks II)
építésére. Az engedélyezési eljárás megalapozásaként a kérelmező átfogó
geológiai kutatási programot végzett, amelynek eredményét a számos megbízott
földtani szakértő által elkészített Telephely Földtani Jelentés, valamint arra
alapozva az MVM Paks II Zrt. által elkészített Telephely Biztonsági Jelentés
tartalmazza.

A Telephely Földtani Jelentés Paks II telephely környezetében szerkezetileg
összefüggő, DNY-ÉK irányú, aktív törészónákat azonosít, beleértve a németkéri
vetőket, a Bonyhádi-törést, Kapos-vonalat és Dunaszentgyörgy-Harta
törészónákat. Ez utóbbi törészóna közvetlenül a Paks II tervezett telephelye és
a meglévő atomerőmű alatt fut. A fenti törésvonalak mentén bekövetkezett,
szeizmotektonikailag aktív mozgások bizonyítékai közé tartoznak az elmozdult
negyedidőszaki üledékek (geofizikai, geológiai és fúrási adatfelvételekben
részletesen dokumentálva), a felszíni elmozdulásokat jelző geomorfológiai
megfigyelések (morfológiai lépcsők, vetők a szélhordta üledékekben, a
vízfolyások morfológiája), valamint a korábbi jelentős földrengések
paleoszeizmológiai bizonyítékai, amelyeket 14 különböző helyszínen írtak le.

A Telephely Földtani Jelentésben felsorolt adatok közül a legjelentősebb a
Pa-21-II paleoszeizmológiai feltárás, amely a Dunaszentgyörgy-Harta törészóna
egyik oldalelágazását mutatta ki a Paksi Atomerőműtől 0,7 km-re és a Paks II.
tervezett telephelyétől 1 km-re. A feltárás során 12 földfelszínt elmozdító
törést észleltek, amelyek két különböző földrengés során keletkeztek, mintegy
20 000 és 19 000 évvel ezelőtt. Az egyik dokumentált földtani szerkezet egy
negative virágszerkezet, amely e tanulmány szerzőinek értelmezése szerint egy M
≥6-os földrengés során keletkezett és egy körülbelül 0,3–0,4 m vízszintes
felszíni elmozdulást jelez. E tanulmány készítői arra a következtetésre jutnak,
hogy a Paks II telephelyen áthaladó Dunaszentgyörgy-Harta törészónát nemcsak
aktív törésvonalnak, hanem olyan törésvonalnak is kell minősíteni, amelynek
megvan az a képessége („capable”), hogy földfelszíni elmozdulást hozzon létre.

A NAÜ definíciója szerint az aktív törésvonalak azok a tektonikus
szerkezetek, amelyeken a geológiai közelmúltban elmozdulás történt, és amelyek
a nukleáris létesítmény biztonsága szempontjából releváns időn belül
előreláthatólag újra elmozdulhatnak. Az aktív törésvonalakon belül a kapabilis
törésvonalak („capable fault”) azok, amelyek számottevő potenciállal bírnak a
földfelszínen vagy annak közvetlen közelében elmozdulások okozásához.

A földfelszínt elmozdítani képes törések („capable faults”) okozta
veszélyeztetettség a magyar nemzeti előírások szerint is kizáró kritérium az
atomerőmű telephely létesítésénél. A 118/2011. sz. Kormányrendelet 7.3.1.1100.
számú követelménye szerint, ha a telephelyen a felszínre kifutó vető által
okozott elvetődés lehetőségét tudományos evidenciák alapján megbízhatóan nem
lehet elvetni, és az elmozdulás érintheti a nukleáris létesítményt, a
telephelyet alkalmatlannak kell nyilvánítani.

Paks II környékén található aktív törészónák bizonyítékait, valamint a
Dunaszentgyörgy-Harta törészónában lévő, a földfelszín elmozdítására képes
törések bizonyítékait az MVM Paks II Zrt. készített Telephely Biztonsági
Jelentés nem teljeskörűen és/vagy helytelenül mutatja be. A Telephely
Biztonsági Jelentés figyelmen kívül hagyja a Telephely Földtani Jelentés egyes
releváns eredményeit, így a tervezett telephely környezetéből származó
paleoszeizmológiai adatokat, valamint a Telephely Földtani Jelentés adataitól
eltérő képet ad a Dunaszentgyörgy-Harta törészóna telephelyen belüli
állapotáról és kiterjedtségéről.

Ugyan a Telephely Biztonsági Jelentés alapvetően leírja a telephely
közelében lévő Dunaszentgyörgy-Harta törészóna menti negyedkori elmozdulások
bizonyítékait, ám nem tartalmazza a Pa-21-II kutatóárokból származó
paleoszeizmológiai adatok átfogó és elfogulatlan bemutatását. A Telephely
Biztonsági Jelentés következtetése, miszerint „[a] komplex vizsgálatok
eredményei alapján megállapítható, hogy a kutatási területen százezer éves
időskálán bekövetkező szeizmikus események nem képesek a felszín szignifikáns
elvetésére, azaz a törési síkok nem tekinthetők kapabilisnek”, nem egyeztethető
össze a Telephely Földtani Jelentés adataival. E tanulmány szerzőinek véleménye
szerint a Telephely Biztonsági Jelentés és a Telephely Földtani Jelentés
következtetései közti eltérések ellentmondanak a helyes tudományos gyakorlat
elveinek.

A Magyar Atomenergia Ügynökség (OAH) 2017. június 30-án adta ki a Paks II.
Atomerőmű telephelyengedélyét. Az engedély kiadása a fent említett földtani
szerkezetek és hozzájuk kapcsolódó, a telephely biztonságát érintő problémák,
különösen földfelszíni elmozdulásra képes törészónákra vonatkozó információk
figyelembevétele nélkül történt. Az engedély kiadása során szintén nem vették
figyelembe a magyar kormányrendelettel szemben keletkező ellentmondást sem,
miszerint az állandó földfelszíni elmozdulás lehetőségét tudományos
bizonyítékokkal ki kell zárni.

A telepengedély-határozattal ellentétben e tanulmány szerzői arra a
következtetésre jutnak, hogy a Telephely Földtani Jelentésben és Telephely Biztonsági
Jelentésben dokumentált geológiai és geofizikai adatok nem elegendőek ahhoz,
hogy telephelyen a földfelszín állandó elmozdulásának lehetőségét a 118/2011.
számú kormányrendelet 7.3.1.1100 számú követelménye szerint kizárják. Mivel a
Dunaszentgyörgy-Harta törészónában, amely a meglévő atomerőmű és Paks II
tervezett telephelye alatt húzódik, a telephely közvetlen közelében három
zavarzónát fedeztek fel, egyedül csak a 85 m hosszú Pa-21-II paleoszeizmológiai
kutatóárokban végzett vizsgálat nem lehet elegendő arra, hogy megbízhatóan és
átfogóan fel lehessen mérni a nyilvánvalóan aktív törészóna összes
elágazódásának földfelszíni elmozdulási potenciálját.

 REP-0759, Vienna 2021 | 7 mintegy 20
000 évben ismételten és jelentősen elmozdították a földfelszínt. A töréseket ezért
a NAÜ meghatározása szerint kapabilisnek („capable fault”) kell minősíteni.lE
tanulmány szerzői arra a következtetésre jutnak, hogy a Pa-21-II kutatóárokból
származó paleoszeizmológiai adatok megerősítik olyan törések létezését, amelyek
Paks II telephely közvetlen közelében találhatók és képesek elmozdítani a
földfelszínt. Ezek a bizonyított elmozdulások a Dunaszentgyörgy-Harta törészóna
részét képezik, a paksi telephelyen folytatódnak, és az elmúlt Umweltbundesamt

Ez a tanulmány tehát végső soron arra a következtetésre jut, hogy több mint
kétséges a nukleáris biztonság követelményeiről szóló 118/2011. sz. Magyar
kormányrendelet 7.3.1.1100. számú követelményének teljesíthetősége. A Paks II
telephelyen bekövetkező tartós földfelszíni eltolódás lehetősége tudományos
bizonyítékok alapján megalapozottan nem zárható ki. Paks II. telephelyét ezért
alkalmatlannak kell tekinteni.

Beszégetés a 2021-es osztrák paksi tanulmányől (1. és 2. rész) Patricia Lorenz-el (Friends of the Earth Europe), magyar geologusokkal (Bodoky János Tamás, Gerber Péter), és az egyik tanulmányi szerző, Kurt Deckerrel ()