A körkörös és szolidáris gazdasági modellek, amelyek összekötik a termelőket és a fogyasztókat, olyan innovatív megoldásokat nyújtanak, amelyek egyszerre veszik figyelembe a társadalmi és környezeti szempontokat, erősítve a fenntartható és befogadó fejlődést. Az agroökológia arra törekszik, hogy közvetlenül összekösse a termelőket és a fogyasztókat egy olyan szolidáris és körkörös gazdasági rendszeren keresztül, amely előtérbe helyezi a helyi piacokat és támogatja a helyi gazdasági fejlődést. Az agroökológiai kezdeményezések a helyi igények, környezeti és társadalmi lehetősége alapján kialakult, igazságos megoldásokat támogatják. Az élelmiszer ellátási láncok rövidítése emelheti a termelők jövedelmét, miközben hozzáférhető árat tesz lehetővé a fogyasztók számára. Ide tartoznak új és hagyományos piaci csatornák is.
A körforgásos gazdasági modellekben a gazdasági szereplők, illetve az ellátási lánc tagjai erőforrásaikat összevontan kezelik és kölcsönhatásokon alapulú, integrált rendszereket hoznak létre. A lineáris, kitermelő gazdasági paradigmától eltérően (Külső input >Termelés > Fogyasztás > Hulladék és Szennyeződés), a körforgásos gazdaságban egy termék vagy szolgáltatás melléktermékeit visszaforgatják a rendszerbe, zárt anyag és energiaciklusú rendszerek jönnek létre (Lásd újrahasznosítás fejezet). Ennek a szemléletnek a középpontjában a hulladékcsökkentés, a melléktermékek újrafelhasználása, a hulladékkeletkezés megelőzése, termékek életciklusának meghosszabbítása állnak. Az élelmiszerrendszerek esetében ez a tápanyagok körforgásos felhasználását, az élelmiszerhulladék minimilizálását, a melléktermékek tudatos felhasználását jelenti. Ezeknek a szempontoknak az érvényesülése nagy mértékben függ a termelőkön, termékfeldolgozókon túl a fogyasztókon is. A körkörös gazdaság elvei alapján átalakított élelmiszerrendszerek segíthetnek választ adni a világszinten jelentkező élelmiszerhulladék problémáira és a mezőgazdasági termelés erőforrás- hatékonyságának növelésében, azonban jelenleg jellemzően az uralkodó gazdasági paradigmán belül értelmezhető és a nagyobb gazdasági szereplők számára nyújt megoldásokat.
Ezzel szemben a szolidáris gazdaság a gazdasági demokrácia és ökológiai fenntarthatóság elveit együttesen szem előtt tartó gazdasági megközelítés. Célja nem csupán 1-1 vállalkozás, hanem a teljes gazdasági berendezkedés átalakítása ; az erőforrásokhoz való igazságos hozzáférés, közösségi döntéshozás használatukról, a tulajdon közösségi formáinak megvalósítása érdekében. A szolidáris gazdaság segít tagjainak kitörni az elnyomó gazdasági rendszerekből, olyan központi területeken, mint a foglalkoztatás, a lakhatás vagy az élelmiszerellátás. Szervezeti formáját tekintve a hagyományos vállakozások helyett gyakran szövetkezeti, non-profit vagy társadalmi vállalkozások keretein belül valósulnak meg a kezdeményezések. Az agroökológia területén a szolidáris gazdaság a paraszti önállóság védelmében működik- például termelői vásárlási és értékesítési szövetkezetek, gépkörök, közös erőforrásgazdálkodás (például legelők, víz) területén, de Németországban van példa olyan közösségi földtulajdoni modellre is, amely a földhöz nehezen jutó termelőknek segít.
A szociális gazdaság olyan gazdasági szektor, amely a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű emberek megsegítésére jött létre, mint például a megváltozott munkaképességűek, vidéki szegénységben élők vagy a tartós munkanélküliek: Társadalmi elveit tekintve mutat hasonlóságot a szolidáris gazdasággal, elsődleges célja a foglalkoztatás; a társadalmi megbecsülés növelés áruelőállítás vagy a szolgáltatási szektorban való munkahelyteremtés révén. A szociális farmok ezen belül társadalmi funkciókkal kiegészülő mezőgazdasági üzemek. Ezek lehetnek már meglévő gazdaságok, amelyek oktatási, szociális vagy foglalkoztatási funkciókkal bővítik tevékenységüket; vagy olyan gazdaságok amelyek kifejezetten a hátrányos helyzetű csoportok- pl. fogyatékkal élők- megsegítésére jöttek létre.
A mezőgazdaság iparosodásával, a globális kereskedelem elterjedésével az élelmiszerpiac egyre inkább a nagyobb szereplőknek kedvez. A multinacionális kereskedelmi láncok jellemzően nagy mennyiségben, nyomott áron vásárolják fel az élelmiszereket, olyan feltételeket szabva, amelyeknek a kis szereplők nem tudnak eleget tenni. Az alacsony ár – bár fontos a fogyasztóknak – nem tükrözi a termékek előállítása, szállítása során keletkező környezeti és társadalmi költségeket. A nemzetközi kereskedelemnek köszönhetően az évszaktól függetlenül folyamatosan széles termékskála áll rendelkezésre, amely vásárlói szemmel előnyös, ugyanakkor az „egész éves szezon” miatt a fogyasztók térben és időben is eltávolodnak az élelmiszertermeléstől, étkezési szokásaik mind kevésbé tükrözik az adott térség vagy ország természeti adottságait és lehetőségeit.
A helyi élelmiszerrendszerek bizonyos földrajzi határon belül elhelyezkedő, helyi vezetésű rendszerek. Társadalmi, kulturális, ökológiai és gazdasági sokszínűség és a helyi élelmiszer elosztás előtérbe helyezése jellemzi. Kialakulásukhoz és megerősödésükhöz elengedhetetlen az erős társadalmi háló, az együttműködés és a helyi erőforrásokhoz való igazságos hozzáférés. A sikeres vidéki gazdaságfejlesztés jó példái gyakran támaszkodnak a multifunkciós mezőgazdaságra és az élmény alapú vendéglátásra (pl. falusi turizmus, disznóvágás, gomba- és gyógynövénygyűjtő túrák stb.), ennek fontos elemei a helyi hagyományos élelmiszerek és az azok előállításhoz kapcsolódó tudás és szakértelem. A kulturálisan beágyazott, magas hozzáadott értékű mezőgazdasági termékek, a rövid ellátási láncok meghatározó szerepet játszanak a kisvállalkozások, családi gazdaságok gazdasági sikereiben. Az agroökológiai értelmezésben a helyi élelmiszerrendszerek elsősorban a helyben lakó emberek élelmezésbiztonságát, élelem-önrendelkezését hivatottak szolgálni- alacsony élelmiszerkilométerek, tisztességes munkakörülmények és megélhetés, környezetbarát megoldások, helyi közösségfejlesztés együttes alkalmazásával. Az EU-s és magyar vidékfejlesztési értelmezésben viszont gyakran azt jelenti, hogy a termelők magasan árazott feldolgozott termékeket állítanak elő, amelyet a tehetős turistáknak és városi lakosságnak értékesítenek. Ez olyan nyomást gyakorolhat egy vidéki településre vagy régióra, aminek eredményeként tömeges turizmus, környezetrombolás következik be, az erőforrások feletti kontrollt tehetős külső szereplők veszik át (pl. befektetők), és a gazdasági haszon is náluk csapódik le. Ezért kiemelten fontos, hogy egy régióhoz kötődő gasztronómiai- kultúrális hagyományokat is közösségi erőforrásként kezeljük, melyből elsősorban a helyi lakosságnak kell profitálnia.
A rövid élelmiszerláncok (REL) az Európai Unió által meghatározott és támogatott értékesítési rendszerek, melyekben a termelő és a fogyasztó között maximum egy piaci szereplő helyezkedik el. EU-s és vidékfejlesztési támogatások is célozzák, a hagyományos kereskedelemből könnyen kiszoruló kisméretű termelők együttes piacra jutásának elősegítését, közös logisztikai és marketing megoldásokkal teszik lehetővé. A kiskereskedelmi szektor “árprés” hatásának kivédésére, a kisléptékű termelők gazdasági sikerének az egyik legjobb módszer a közvetlen értékesítés.
Amikor jó minőségű, friss vagy feldolgozott terméket állít elő egy gazda, fontos kérdés, hogy hogyan jut el a termék a fogyasztóhoz. A globális élelmiszerpiac magasan szofisztikált logisztikai megoldásai a fogyasztókat elkényelmesítették: szezontól függetlenül, olcsón, nagy választékban jutnak a szupermarketekben élelmiszerhez – hála a hűtőházaknak, a magas fokú csomagolásnak, a világot behálózó szállítási láncoknak hajón, repülőn és kamionnal. A nyomott árak és a közvetítők nagy száma miatt azonban a kistermelő nem tud ezekre a piacokra belépni például, mert nincs megfelelő mennyiségű, olcsó terméke; vagy a logisztikai rendszer, amire támaszkodhat kevésbé fejlett. Ennek a problémának a kezelésére számos alternatív megoldás született a világon, melyek mára szélesen elterjedtek. Központi alapelveik:
1) a termelő/ termékelőállító megbecsülése, megélhetésének támogatása
2) az élelmiszerkilométerek csökkentése, az élelmiszerelőállítás ökológiai lábnyomának csökkentése
3) a fogyasztók számára az ismert forrásból származó, megfizethető élelmiszerek biztosítása
4) A társadalmi háló erősítése.
Az elmúlt évtizedekben a hagyományos értékesítési csatornák mellett, mint például a termelői piacok, olyan új, innovatív gazdasági modellek jelentek meg, amelyek középpontjában a termelő/feldolgozó és a fogyasztó közötti szolidaritás és együttműködés áll. Ezek az modellek részét képezik, vagy elemeik átfedést mutatnak a körkörös, a szolidáris és a szociális gazdasággal. Az alábbiakban olyan példákról lesz szó, melyek már Magyarországon is meghonosodtak, hazánkban alakultak ki, vagy jelenleg vetik meg a lábukat és jó alapjául szolgálhatnak az agroökológiai élelmiszerrendszerek kialakulásának.
A közösség által támogatott mezőgazdaság a helyi élelmiszertermelés, de különösen a helyi értékesítés sajátos szemlélete és módszere. A közösség által támogatott mezőgazdaság keretében termelők és fogyasztók úgy köteleződnek el egymás felé, hogy az minden résztvevő számára előnyökkel jár. A kötelezettségvállalás előnyös a termelőnek, mivel általa közvetlen és hosszú távú kapcsolatot építhet ki a fogyasztókkal, és figyelmét elsősorban a jó minőségű mezőgazdasági javak előállítására fordíthatja; nem kell az értékesítési csatornák keresésével töltenie az időt. A kapcsolat ugyanakkor előnyös a fogyasztónak is, hiszen tudja, honnan származik az elfogyasztott étel, és arról is közvetlenül tájékozódhat, hogy azt milyen módon és kik termelik. A módszer lényege a termelő és a fogyasztó közötti közvetlen kapcsolat, és a személyes viszonyból adódó bizalom. Ideális esetben a közösség által támogatott mezőgazdasági rendszerekben a termelés kockázatát a termelő és a fogyasztó megosztva viselik. Ebben az összefüggésben a hagyományos közgazdasági felfogással ellentétben a felek, az eladó és a vásárló, nem ellenérdekeltek, hanem sokkal inkább szövetségesek.
A részvételi minőségbiztosítás egy helyi szintű minőségbiztosítási rendszer, a termelők, a fogyasztók és szakértők közösen vesznek részt a minősítési folyamatban. Az agroökológiai rendszerekben a kistermelők számára megfizethető, hozzáférhető alternatív megoldást kínál pl. a 3. fél általi (bio)minősítésre. Hiteles garanciát szolgáltatnak a ökotermékek vásárlói számára.
A kosár vagy bevásárlóközösségek helyi szinten működő fogyasztói csoportok, amik azért jönnek létre, hogy közvetlen kapcsolatot hozzanak létre termelők és fogyasztók között. Jellemzően előre rendeléses formában működnek, hetente egy átadó nappal. Ezekben az önszerveződő csoportokban nagyon fontos szerepe van a fogyasztók által vállalt önkéntes munkának (pl. az átadó napok lebonyolításában, a rendelések kezelésében, termelők felkutatásában, stb.). Működésükkel a fogyasztók részére helyi forrásból származó, szezonális élelmiszert ; a termelőknek pedig biztos vásárlói bázist, közösségi megbecsülést biztosítanak; így fontos szerepük lehet a helyi gazdaság és közösségfejlesztésben
A szociális szövetkezeti forma államilag is támogatott, hátrányos helyzetű csoportok számára nyújt önálló gazdasági tevékenység megvalósítására, vállalkozási és közösségfejlesztési funkciók megvalósítására szervezeti formát és munkabér támogatást. A vidéki munkanélküliség esetében jó lehetőség a mezőgazdasági tevékenység, különösen a helyi szintű önellátás (pl. Családok, közétkeztetés részére), vagy a magas hozzáadott értékű termékek esetében. Magyarországon sajnos sok visszásság volt körülöttük, sokan nem tudtak talpon maradni az uniós források kifutása után
Az agroökológia kiemelt figyelmet fordít a környezeti és társadalmi szempontból is fenntartható élelmiszerrendszerek megteremtésére, egyik központi célja az élelmiszerrendszerben uralkodó gazdasági paradigma megtörése; az erőforrások feletti irányítás és a gazdasági haszon a kisléptékű termelők, hagyományos tájhasználók kezébe juttatása. A termelők erősítése elképzelhetetlen gazdasági erejük növelése nélkül, a társadalmi és szervezeti innováció kulcsszerepet játszik az agroökológiai termelés és fogyasztás fellendítésében. A fent bemutatott gazdasági elvek és értékesítési formák fontos állomásai lehetnek egy agroökológiai élelmiszerrendszer megteremtésének.
Jó példák Magyarországról
Felelős Gasztrohős
“A Felelős Gasztrohős Alapítvánnyal célunk, hogy megmutassuk, bolygónk egészsége szempontjából is mennyire számít, hogy mit eszünk. Tevékenységünk két irányú; foglalkozunk lakossági szemléletformálással és vendéglátóhelyek környezetbarát minősítésével is. Hisszük, hogy a két szektor hat egymásra, ezáltal egy fenntarthatóbb, tudatosabb étkezési kultúrát teremtve. Szezonális összeállításainkkal, Zöldülő Naptárunkkal, melyben havi terménylista is található, ingyenes applikációnkkal, melyben a termelői piacok, szezonális terménylista is helyet kaptak, tippekkel, tanácsokkal igyekszünk megkönnyíteni a tudatos háztartás vezetést, vásárlást. Edukációs programjainkon megmutatjuk, hogy a környezetbarát étkezés, a helyi és szezonális alapanyagok használata milyen sokszínű és finom. A lakosság mellett a vendéglátó szektort is arra ösztönözzük, hogy használjon minél több helyi terméket, ebben Gasztro Randi elnevezésű termelő-étterem találkozónkkal segítünk a szektornak.”
Fotók Forrása: Felelős Gasztrohős, csomagolasmentes.hu
KÖKISZ – Közösségi Kisgazdálkodók Szövetsége
Közösség által támogatott mezőgazdasági rendszert először Matthey Hayes kezdeményezett Magyarországon, 1999-ben a Nyitott Kert Alapítvány keretein belül, de az ötlet nagyobb népszerűségre a gazdák és a fogyasztók között csak a korai 2010-es években tett szert, amikor számos új kezdeményezés indult, leginkább a francia AMAP modell által inspirálva. Ez idő alatt A TVE számos tréninget és workshopot ajánlott a gazdáknak és fogyasztóknak, és vált ezáltal a fő szervező erejévé ezeknek a kezdeményezéseknek. Különböző workshopokon 2009 óta találkoznak rendszeresen azok a gazdák, akiket érdekel a közösség által támogatott mezőgazdaság vagy csak követik ezt a koncepciót. Ezeken a megbeszéléseken megfogalmazódott egy igény egy keretre, amelyben megerősítik az egymás közötti együttműködést és a tudásmegosztás folyamatát az érdekeltek között és elhatározták egy informális hálózat létrehozását. Ennek eredményeként a közösségi mezőgazdaság területén aktív magyarországi szereplők úgy döntöttek, hogy informális Hálózatot alakítanak Közösségi Kisgazdaságok Szövetsége (KöKiSZ) néven egymás segítése és a közösségi mezőgazdaság ügyének szolgálata érdekében
Ez az első szervezett fórum a közösségi gazdálkodók számára Magyarországon, ahol tapasztalataikat, ismereteiket, kihívásaikat és megoldásaikat megoszthatják egymással. Ezenkívül, a kezdeményezés rávilágít a nem formális oktatás fontosságára, például workshopokra és tréningekre a gazdálkodók számára, ahol tapasztalatokat és gyakorlatokat cserélhetnek. A gazdálkodók önszerveződését az időbeli korlátok akadályozzák, ezért előnyös egy civil szervezet, mint például a TVE (Tudatos Vásárlók Egyesülete) támogatása, hogy tudásával és az események szervezésével hozzájáruljon a folyamathoz.
A közösség által támogatott mezõgazdaság és az élelmiszer-elosztás helyi és szolidaritáson alapuló gazdasági modelljének tekinthető. A közösségi gazdálkodók kapacitásainak erősítése egy gazdaság indításakor, ideértve a közgazdasági tudatosságot is, kevesebb kudarcos kezdeményezést eredményezhet. A vállalkozásokkal kapcsolatos gazdasági információk megosztása meglehetősen ritka, azonban a KÖKISZ régi és új tagjai rendszeresen ezt teszik a jövedelmezőbb gazdasági működés megértése érdekében. Általános az is, hogy a hálózat tagjai potenciális fogyasztókat irányítanak egymáshoz, ha az éves előfizetői keretük betelt. A mezőgazdasági termelők közötti ilyen típusú együttműködés inkább a szolidaritáson, nem pedig a versenyen alapszik.
Források
Borítókép: NyÍregyházi kosár
Magyar nyelvű olvasósarok
Dezsén Zoltán, Réthy Katalin, 2013- Közösség által támogatott mezőgazdaság; Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet kiadványa: https://orgprints.org/26263/1/kozosseg_altal_tamogatott_mezogazdasag.pdf
Tudatos Vásárlók Egyesülete
Közösségi gazdaságok, dobozrendszerek, bevásárló közösségek listája: https://tudatosvasarlo.hu/igy-mukodnek-kozossegi-gazdasagok/
Így működnek a közösségi gazdaságok:
Útmutató a részvételi minőségbiztosításhoz
Kosárközösségek
Kujáni, K. (2014). Az alternatív élelmiszer-ellátó rendszerek meghatározásának és csoportosításának tényezői. GAZDÁLKODÁS: Scientific Journal on Agricultural Economics, 58(1), 1–11.
https://ideas.repec.org/a/ags/gazdal/201225.html
LÉPÉSEK a fenntarthatóság felé, 23. Évfolyam, 2. Szám (72) , 2018 Tavasz
Körforgásos gazdaság
kovet.hu › wp-content › uploads › 2018/09 › lepesek_72
Szolidáris Gazdaság Központ
https://szolidarisgazdasagkozpont.hu/szolidaris-gazdasag
Angol és német nyelvű Források
https://www.agroecology-pool.org/business-case-expanded/
Kulturland Genossenschaft közösségi földtulajdon
https://www.kulturland.de/?fbclid=IwAR2vvQBFsHSJaomn_CvDMDCpT2jZKWvp-ohQuoz6a7FefEp06KCs6xghIew
Nemes G., Csizmadiáné Czuppon V., Kujáni K., Orbán É., Szegedyné Fricz Á., & Lajos V. (2019). The local food system in the ‘genius loci’ – the role of food, local products and short food chains in rural tourism. Studies in Agricultural Economics, 121(2), 111–118.
