A reziliencia – vagy rugalmas ellenálló képesség – egy rendszer képessége arra, hogy egyszeri, ismétlődő vagy folyamatos behatásokkal szemben megőrizze alapvető funkcióit és alkalmazkodni tudjon egy új helyzethez.
A mezőgazdasági termelés folyamatosságát és kiszámíthatóságát számos külső hatás befolyásolja. Hosszú távon az egyik legmeghatározóbb a klímaváltozás, amely hatással van az éghajlati viszonyokra és az időjárási eseményekre egyaránt. Magyarországon például az aszályos időszakok, a hőhullámok és a csapadékeloszlás extrém esetei figyelhetők meg az elmúlt években. A klímaváltozáson túl az emberi tevékenységek – többek között az ipari mezőgazdaság által – okozta természetkárosítás, a biodiverzitás csökkenése szintén visszahatnak a mezőgazdasági termelés folyamatosságára. A beporzók számának és a talajok termőképességének drasztikus csökkenése, a termelésbe vont területek növekedése így a vad élőhelyek eltűnése is veszélybe sodorják a hosszú távú élelmiszerbiztonságot és népegészséget. Ezen túl az emberi tevékenységgel többé-kevésbé összefüggő események, környezeti katasztrófák, mint például pusztító tűzvészek, áradások, vagy bizonyos kórokozók, kártevők elszaporodása évről évre súlyos károkat okozhatnak a mezőgazdasági terméseredményekben.
Magyarország az éghajlatváltozás következményeit tekintve Európa egyik legsérülékenyebb országa: hazánkban 2050-ig az átlaghőmérséklet legalább 1 °C-os emelkedése várható, 2100-ig a 4 °C-ot is meghaladhatja. A jövőben évről évre csökken a fagyos napok száma, egyre gyakoribbak lesznek a hőhullámok és a szélsőséges csapadékmennyiségek, miközben a nyári hónapokban egyre kevesebb esőre számíthatunk. A mezőgazdasági rendszerek különösen érzékenyen reagálnak a hőmérsékleti és csapadék ingadozására. A szokatlanul aszályos tavaszok például hazánkban öntözés nélkül már gazdaságtalanná tették a zöldborsó termesztését, de terméshozam csökkenés figyelhető meg más hagyományosan termesztett növényfajok, például a burgonya esetében is. A növénytermesztés területén jelentős kihívást jelent, hogy a változó éghajlati viszonyok mellett sok hagyományos haszonnövényünk termesztése gazdaságtalanná válik.
A melegedő éghajlaton idegenhonos kártevők, gyomnövények és betegségek tudnak megtelepedni, amelyekre a mezőgazdasági rendszerek csak lassan tudnak reagálni – így jelentős károkat okozhatnak. Az éghajlatváltozás által okozott mezőgazdasági problémák központi szereplői azonban a talaj és a víz: az egyszerre lezúduló nagy mennyiségű csapadék a talaj felső rétegeit elmossa – a művelt talajok környezeti érzékenysége még nagyobb, az alacsony arányú felszínborítás, a szántással bolygatott talajszerkezet rontja a vízelvezető és vízmegtartó képességét, így a az egyik legnagyobb kihívás Magyarországon a növénytermesztésben és állattartásban az aszályos időszakok átvészelése.
A teljes élelmiszerrendszert tekintve a környezeti problémákon túl társadalmi és gazdasági folyamatok is befolyásolják az élelmiszertermelés és -elosztás folyamatosságát. Ezek közül fontos például a termeléshez,feldolgozáshoz és tároláshoz szükséges erőforrások, munkaerő hozzáférhetősége vagy a szállítás akadálymentessége. Az élelmiszerekhez való hozzáférést az élelmiszerárak növekedése, a piacok távolsága és azok ellátottsága is akadályozhatja. A globális ellátási lánc nagyon összetett, sok komponensből álló logisztika mentén működik az erőforrások, folyamatok, eredmények pontosan ki vannak számolva. Ennek köszönhetően viszonylag olajozottan tud működni, viszont ha homokszem kerül a gépezetbe, akkor könnyen elakadhat. A COVID-19 járvány során 2020 tavaszán Európa szerte például problémát okozott a munkaerő szabad áramlásának akadályozottsága, ami főleg a friss piaci termények betakarításakor okozott problémát. A dráguló termelési erőforrások, a munkaerőhiány és a határzárak miatt lelassuló szállítás is közrejátszott a gyümölcsök, zöldségek jelentős áremelkedéséhez, ami miatt romlott ezen termékek hozzáférhetősége, mivel a fogyasztók egy része ezeket a magasabb árakat nem képes megfizetni. Ebből a példából is látszik, hogy a környezeti és társadalmi hatások, amelyek az élelmiszerbiztonságot fenyegetik, mindig erősebben jelennek meg a már amúgy is kiszolgáltatott csoportoknál.
A mezőgazdasági és a tágabb értelemben vett élelmiszerrendszerek a következő évtizedekben növekvő számú ember részére kell, hogy biztosítsák a megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszert. Ezen túl világszerte körülbelül 2,5 milliárd ember megélhetése függ közvetlenül vagy közvetve a mezőgazdaságtól; kitéve a környezeti katasztrófáknak, társadalmi, gazdasági és politikai helyzetnek. A hirtelen jött katasztrófák és krízisek nem csak rövid távon hatnak, hanem hosszú távon aknázzák alá az élelmiszerrendszerek struktúráit. A nagyszabású krízisalapok és élelmiszersegélyek csak átmeneti segítséget tudnak nyújtani – hosszú távon nem jelentenek megoldást, a bekövetkező katasztrófák előrejelzése pedig csupán az ártalomcsökkentésre elegendő. A fenntartható fejlődés egyik mérföldköve a mezőgazdasági termelés és az ahhoz kapcsolódó megélhetés rezilienciája; a mezőgazdasági és élelmiszerrendszerek működésének folyamatossága és fejlesztése.
Az ipari mezőgazdaság egyik legfelkapottabb megoldása (catchphrase) a klímaváltozás kihívásaira a fenntartható intenzifikáció – azaz a produktivitás növelése adott egységnyi területen a társadalmi és környezeti hatásokat figyelembe véve. Módszerei közé tartoznak például a fejlett öntözési technológiák, a termés növelése adott input mennyiségre vetítve, géntechnológiai megoldások, az üvegházhatású gázok kibocsátását csökkenteni célzó „climate smart” technológiák. Kritikusai szerint a fenntartható intenzifikáció túl általános fogalom és nem veszi figyelembe a természetes rendszerek sérülékenységét, az élelmiszerrendszerben jelenlévő igazságtalanságot és elosztási problémákat, illetve nem kezeli az élelmiszerhulladék kérdését; azaz hogy jelenleg is van elég élelmiszer a világon, csak nem jut mindenkinek, ugyanis az elosztással és hozzáféréssel vannak gondok. A megnövekedett hatékonyság, amennyiben a rendszer sokféleségének csökkentésével jár, akár a reziliencia csökkenését is eredményezheti, mivel a pufferelemek elvesztésével járhat. Például ha egy gazda rááll a monokultúrás szántóföldi kultúrnövények termesztésére, és egyik évben az időjárási viszontagságok miatt nem olyan lesz a hozam, mint az várható volt, a gazda jelentős bevételétől esik el, ellenben ha a gazdának több terménye van ugyanazon a területen, igaz kisebb hozammal, de stabilabb bevétellel számolhat. A produktivitás tudott nőni ott, ahol könnyen hozzáférhetőek az ipari mezőgazdaság vívmányai, ez a növekedés azonban az ökoszisztéma szolgáltatások kárára következett be. A hatékonyság szűk körű értelmezése a rezilienciára való törekedés nélkül fluktuáló terméseredményekhez, ingadozó élelmiszerárakhoz vezethetnek. Mivel a mezőgazdasági területek jelentős részén állati takarmányt termelünk, fontos szempont lehet a jövőben, hogy a produktivitás növelése helyett a gazdaságilag fejlett országok lakosságának állati termék fogyasztását kellene csökkenteni, illetve az állattartás módján változtatni.
Jelenleg irányadó paradigma a fenntartható mezőgazdaság körüli párbeszédben, hogy a termelést kell optimalizálni a relatív gazdasági, társadalmi és környezeti költségeket figyelembe véve. Azonban, érdemes lenne arra terelni a párbeszédet, hogy hogyan tudunk olyan mezőgazdasági rendszert építeni, ami a jelenlegi és a jövő kihívásaival szemben is megállja a helyét. A sikeres mezőgazdaságot ipari definíciója szerint magas terméseredmények, alacsony költségek jellemzik az externáliákat figyelmen kívül hagyva; de ezen túl elengedhetetlen lenne olyan élelmiszerrendszerek kialakítása, melyek a társadalmi igazságosságot figyelembe véve egyszerre képesek csökkenteni világszerte a mennyiségi és minőségi étkezést, biztosítani a mezőgazdaságban dolgozók megélhetését, és hosszú távon megőrizni funkcióit a jövő generációi számára.
Mitől reziliens egy mezőgazdasági rendszer?
Az adaptáció az ártalom elkerülését, csökkentését és a lehetőségek kiaknázását jelenti. Alkalmazkodási képesség (adaptabilitás) egy rendszer képessége arra, hogy működését megváltoztassa válaszul a külső körülményekre. A hosszú távú fenntarthatóság és alkalmazkodás érdekében a mezőgazdasági rendszereknek képesnek kell lenniük viszonylag gyorsan változni. A változási képesség (transzformabilitás) az a képesség, hogy teljesen új típusú fejlődést valósítsunk meg, ez olyan alapvető változás, amely nem csupán a termelékenységben, hanem új struktúrák, funkciók, visszacsatolási lehetőségek létrehozását is magában foglalja.
Az emberek által alakított környezeti rendszerben a nagy külső nyomás hatására bármikor átléphetünk egy kritikus pontot. A reziliens mezőgazdaság alkalmazkodást tesz lehetővé a változó környezeti feltételekhez és emberi igényekhez, miközben a kritikus erőforrás kereteken belül marad. A változatos mezőgazdasági rendszerek nagyobb eséllyel képesek visszaállni eredeti állapotukra olyan szélsőséges környezeti hatások után, mint az aszály vagy az árvíz. Az agroökológiai gyakorlatok visszaállítják a mezőgazdasági rendszerek biológiai sokszínűségét és élőhelyet biztosítanak a kártevőket és kórokozókat kordában tartani képes élőlények közösségének is. A termelési rendszer sokszínűsége a társadalmi-gazdasági ellenálló képességet is erősíti: a termelők csökkentik a sebezhetőségüket amennyiben egy termény vagy állati termék adott szezonban nem sikeres, tudnak más bevételi forrásokra támaszkodni. A külső erőforrásokra való ráutaltság csökkentése szintén hozzájárul a termelők gazdasági függetlenségéhez.
A mezőgazdaságnak egyszerre kell a káros klimatikus hatásokat csökkentenie, és azokhoz alkalmazkodnia is, ez leginkább akkor lehetséges, ha a mezőgazdasági termelési szerkezet a helyi ökológiai adottságokhoz alkalmazkodva szerveződik meg. Ennek alapja és elemi feltétele a víz és a termőtalaj megfelelő kezelése – a víz visszatartása, a talajba szivárogtatás elősegítése, a talajerózió csökkentése.. A mezőgazdaság éghajlatváltozásra történő felkészülését segíthetik a termőhelyi adottságokhoz igazodó, jövedelmező, fenntartható gazdálkodási rendszerek illetve fajták kiválasztása, mind a növényéknél mind az állatoknál. Ezek kímélik a természeti erőforrásokat, nem terhelik a környezetet, víz- és energiatakarékosak, építenek a helyismeretre és a hagyományos tudásra. Támogatásuk rendkívül fontos, hiszen továbbfejlesztésük és elterjesztésük az alkalmazkodás egyik sarokköve lehet.
A talaj szervesanyag tartalmát az agroökológiai gyakorlatok folyamatosan javítják komposzttal, trágyával, zöldtrágya növényekkel, növényi maradványokkal ami pozitívan befolyásolja a talaj egészségét,; biológiai aktivitását, valamint fizikai és kémiai tulajdonságait. A magas szervesanyag tartalom növeli a talaj vízvisszatartó képességét, javítja a szárazságtűrést, jobban beengedi a vizet, így csökken a lemosódás-kimosódás veszélye; de a felszíni talajrészecskéket is stabilizálja így kevésbé van kitéve a szél okozta eróziónak.
A reziliens mezőgazdaság az élelmezés és a fejlődés igényeit is kielégíti, rövid és hosszú távon, helyi és világszinten is anélkül, hogy a bolygó biofizikai rendszerét destabilizálná – vagyis hozzájárulna a klímaváltozáshoz. Az agroökológiai szemlélet a természeti erőforrások megőrzésével és a társadalmi tőke növelésével nem csupán a fennmaradást, hanem rendszerszintű átalakulást is szeretné elérni. Így az élelmiszerrendszer képes lehet arra, hogy felelni tudjon a változó környezeti kihívásokra és az emberi igényekre egyidejűleg. A rendszerszintű átalakuláshoz a termelési és fogyasztási gyakorlatok is gyökeresen felülvizsgálatra szorulnak. Akármennyi élelmiszert is termel egy mezőgazdasági rendszer, ha hosszú távú környezeti krízist okoz, vagy ellehetetleníti a helyi közösségek megélhetését, akkor nem lehet reziliens. A reziliencia szempontjából elengedhetetlen az ökoszisztéma szolgáltatások fenntartása, adott mezőgazdasági régióhoz alkalmazkodott helyi megoldások, gyakorlatok alkalmazása is. A globális szintű reziliens mezőgazdasági rendszer több régió mozaikjából fog összetevődni, társadalmi és környezeti sokszínűség jellemzi majd. Ezen túl a vidéki termelők és közösségek ellenálló képességének erősítése, polikultúrák alkalmazása, agrárerdészeti rendszerek, állat-növény integrált rendszerek, ökológiai szemléletű talajgazdálkodás segítheti elő a rezilienciát. A hagyományos mezőgazdasági rendszerek is számos jó példát tudnak nyújtani a klímaváltozással szemben ellenálló termelés megteremtéséhez.
A funkcionális diverzitás kifejezés az élőlények összességének és az általuk nyújtott ökoszisztéma szolgáltatások változatosságát takarja. A különböző fajoknak vagy fajtáknak különböző szerepük van egy ökológiai rendszerben, ha valamelyik csoport nem tudja a feladatát ellátni, helyette át tudja venni a funkciót egy másik csoport. A reszponzív diverzitás a környezeti változásokra adott válaszok összessége élőlények által, amelyek ugyanazt az ökológiai funkciót látják el. Minél magasabb a reszponzív diverzitás, annál jobban képes az adott rendszer alkalmazkodni a sokk és stresszhatásokhoz. A monokultúrák genetikai és ökológiai egyöntetűségük lévén mind a funkcionális, mind a reszponzív diverzitás területén rosszul teljesítenek, ezeket az ökológiai funkciókat sokkhatás esetén külső inputokkal kell pótolni. Például egy rovarkártevő elszaporodása esetében rovarirtó szereket kell bevetni, ezek azonban a hasznos rovarokat is gyérítik, így alapvetően rombolják a rendszer hosszú távú rezilienciáját.
A reziliens mezőgazdaság szemléletmódját különböző szinteken lenne fontos érvényesíteni:
- Parcella szinten: Specifikus agroökológiai gyakorlatokkal lehet javítani a teljesítményt, figyelembe véve a klímaváltozást. Például árnyékoló fasávok telepítése a hőmérséklet kiegyenlítéséhez, változatosság növelésével javuló ellenállás az elszaporodó kártevők és betegségekkel szemben; a vízbeszivárgás és vízmegtartás javítása, párolgás csökkentése a talaj széntartalmának növelésével (mulcs, takaró növények, szerves tápanyag-utánpótlás),a szárazsággal szembeni ellenállás növelése
- Gazdaság szintjén: A megélhetés szintjén fontos a gazdálkodóknak, hogy több lábon álljanak, több gazdasági bevételi forrásra támaszkodjanak változatos termékek és szolgáltatások által, a külső erőforrások minimalizálásával csökkenthető a gazdasági kiszolgáltatottság
- Táj- Közösség szintjén: Az ökológiai szolgáltatások közös kezelése révén erősödhet a reziliencia (pl. Bokros-fás sávok telepítése, közös árvíz-vízvédelem, állat és növényi termelési rendszerek integrálása)
- Élelmiszerlánc szintjén:A termelés és fogyasztás összehangolt megszervezése.
Reziliens élelmiszerrendszerek
Jelenleg is a világ lakosságának elegendő kalóriát állítunk elő, mégis nyolcból egy ember nem jut megfelelő élelemhez, amihez sok esetben az élelmiszerrendszerek sérülékenysége is hozzájárul.
A COVID-19 világjárvány ezen túl nem csupán egészségügyi, hanem gazdasági és élelmiszerellátási krízist is okozott világszerte. Hasonlóan a klímaváltozáshoz, a hatásai hosszú távra kihatnak majd és leginkább a szegényebb, kiszolgáltatottabb közösségeket érintik, így még égetőbbé teszik az átalakulást egy igazságosabb, reziliens globális élelmiszerrendszer irányába. A gyakran illegálisan dolgozó vendégmunkások például nagyon veszélyeztetettek az élelmiszer bizonytalanságban. A határok lezárásával elveszítették a munkájukat vagy zsúfolt munkakörülmények között kell dolgozniuk, ami kiteszi őket a megfertőződés veszélyének. A járvány miatt csökkenő jövedelmek megváltoztatják a táplálkozás összetételét is. A táplálóbb, egészségesebb, friss élelmiszerek (zöldségek, gyümölcsök, friss hús) helyett olcsóbb alapélelmiszerek irányába (egyszerű szénhidrátok, magas zsírtartalmú ételek, magasan feldolgozott állati termékek) tolódott el a fogyasztás. A friss áru ráadásul romlékonysága miatt különösen érzékeny az ellátási láncokban beálló akadályokra, mint a szállítási nehézségek, mezőgazdasági munkások mozgásának akadályozása. Magyarországon is látható volt 2020-ban a zöldségek és gyümölcsök drasztikus áremelkedése, amelynek különösen kiszolgáltatottak voltak a városi szegénységben vagy a félreeső területeken élők. Már a koronavírus megjelenése előtt megjelentek a magyar vidéki falvakban is az élelmiszer ellátás hiányosságai (pl.: az iskolák bezárásával a napi többszöri étkezés szorult vissza).
A reziliens élelmiszerrendszerekben az emberek képesek arra, hogy előállítsanak és hozzáférjenek megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszerhez zavaró hatások és változások közepette is.
Ezt nagy mértékben befolyásolja a társadalmi igazságosság , az erőforrásokhoz való hozzáférés is. Amennyiben a társadalmi igazságosság nő és minél többen bevonódnak az élelmiszerrendszert érintő kérdésekbe, annál kevésbé lesznek az élelmiszerrendszerek kiszolgáltatottak. Az elosztási csatornák diverzifikálása segíthet, amikor zavaró tényezők állnak fenn; a bizalmi kapcsolatokra épülő helyi élelmiszerrendszerek pedig nagyobb eséllyel tudják biztosítani a fogyasztók és termelők hosszú távú együttműködését.
https://444.hu/2020/04/26/most-senki-nem-tud-adni-egy-darab-kenyeret-sem
Jó példák Magyarországról
Ormánság Alapítvány
Az Ormánság Alapítvány elsősorban vidékfejlesztéssel, közösségfejlesztéssel foglalkozó civil szervezet. Mindenekelőtt az Ormánság előrelépéséért cselekszik, hisz az ormánsági emberek évszázadok alatt igen gazdag kultúrát halmoztak föl, s ez nemcsak a közösségek szellemi vagyonában jelent meg, hanem a táji, ökológiai és tárgyi kultúrában is.
„Az alkalmazkodó gyümölcsészet egyik vezérelve az, hogy tiszteletben tartjuk, és ezért nem vonjuk el a gyümölcsös azon folyamatait, amelyek a természet hatáskörébe tartoznak. A struktúrába ágyazott erős irányítással, önfenntartó képességgel rendelkező (autonóm) termelő rendszert, alkalmazkodó gyümölcsöst hozunk létre. Változatos, nagy biomassza tömegű, állandó borítású élő rendszer kialakulásában segédkezünk. A talaj tápanyagszolgáltatását, a növények egészségvédelmét, a betelepülő élőlények összetételét, az egész gyümölcsös élet- és termelőképességét nagyrészt rábízzuk a gyümölcsös saját folyamataira. Ezekbe csak annyira avatkozunk bele, hogy – jó minőségű, elegendő és változatos – emberi fogyasztásra alkalmas javakhoz jussunk. A gyümölcsös „sokoldalú haszonvétele” jellemző, így a gyümölcsös termékének tekintünk minden élelmiszert, a tűzifát, az éltető munka lehetőségét, a gyerekek természetre szocializálódását, az ember és más élőlények számára kialakult életteret, az emberi minőség javulását, a biztonság növekedését… Mind az emberi beavatkozásokat (a gyümölcsészeti munkákat), mind az életmódunkat (önellátás, fogyasztási szerkezet) a gyümölcsöshöz igazítjuk (alkalmazkodunk).”
Farm2Fork Kft.
Horváth Boldizsár “Farm2Fork” vállalkozása évek óta szállít prémium minőségű alapanyagokat az ország legjobb éttermeinek. A szezonális termékeket kizárólag magyar termelőktől szerzi be, ezen túl segíti a termelők és az éttermek közötti párbeszédet is, hogy a keresletet és a kínálatot minél inkább összhangba hozza. A koronavírus járvány és a kijárási korlátozások következtében tavasszal az éttermek nagyrészt bezártak vagy takarék üzemmódra álltak át, így a Farm2Fork megrendelései is drasztikusan visszaestek.
A megváltozott helyzetre a kisvállalkozás gyorsan reagált, a csomagolásmentes Nepazarolj! Bolttal összefogva az éttermi kiszállítás mellett lakossági webshopot és átvételi pontot indítottak. Boldizsár elmondása alapján az otthoni munkavégzés elterjedésével az on-line értékesítés egyre nagyobb teret kapott, az emberek pedig keresték az otthoni főzéshez a minőségi alapanyagot. Elsősorban azok a termelők és kereskedők tudnak ebben sikeresek lenni, akik széles termékpalettával jelennek meg- a vásárlók ugyanis minél kevesebb helyről szeretnének rendelni. Ezért is volt jó döntés a zöldség- gyümölcs rendelést egy már működő csomagolásmentes bolt kínálatához társítani.
Nem lehet tudni, hogy a következő hónapok mit hoznak a magyar gasztronómia részére, az azonban sajnos biztos, hogy a turisták elmaradásával és a teraszok őszi bezárásával drasztikusan vissza fog esni a forgalom- és ezáltal a Farm2Fork megrendelései is.
Boldizsár az alkalmazkodás kulcsának a bizalom és értékalapú működést tartja:
“Értékek mentén kezdtem el dolgozni, amelyek mentén halad a cég, ezeken nem szeretnék változtatni. Olcsó, import áruval kereskedő cégekből nagyon sok van, itt a verseny is sokkal jelentősebb. Lehet, hogy a jövőben több figyelmet kell fordítanom a hirdetésekre és a lakossági értékesítésre; de elsődleges cél, hogy erősítsem a fogyasztók bizalmát. Ez egy hosszabb távú folyamat, én ezen dolgozom.”
Magyar nyelvű olvasósarok, ha többre vagy kíváncsi
Védegylet, 2019- Mi lesz veled Magyarország? – A klímaváltozás hatása a mezőgazdaságra
Kuslits, B. (2015). Reziliencia Társadalmi és Ökológiai Rendszerekben. Alkalmazott Pszichológia, 15(1), 27–41.
http://ap.elte.hu/wp-content/uploads/2015/07/AP_2015_1_Kuslits.pdf
Mérce (2020)-Rendszerszintű problémák és kiutak az élelmezésben – csak a hosszú ellátási láncainkat veszíthetjük!
Források
Altieri, M. A., & Nicholls, C. I. (2012). Agroecology Scaling Up for Food Sovereignty and Resiliency. In E. Lichtfouse (Ed.), Sustainable Agriculture Reviews: Volume 11 (pp. 1–29). Springer Netherlands. https://doi.org/10.1007/978-94-007-5449-2_1
Altieri, M. A., Nicholls, C. I., Henao, A., & Lana, M. A. (2015). Agroecology and the design of climate change-resilient farming systems. Agronomy for Sustainable Development, 35(3), 869–890. https://doi.org/10.1007/s13593-015-0285-2
Béné, C. (2020). Resilience of local food systems and links to food security – A review of some important concepts in the context of COVID-19 and other shocks. Food Security, 12(4), 805–822. https://doi.org/10.1007/s12571-020-01076-1
Bennett, B., Carpenter, S. R., Lj, G., N, R., Balvanera, P., Campbell, B. M., Cramer, W., Foley, J., Folke, C., Karlberg, L., J, L., Lotze-Campen, H., Nd, M., Gd, P., S, P., Rockström, J., Scholes, R. J., & Spierenburg, M. (2014). Toward a more resilient agriculture. https://cgspace.cgiar.org/handle/10568/68167
FAO. (2016). Increasing the resilience of agricultural livelihoods. FAO.
IIED. (2018). Biocultural Innovation: The key to global food security. IIED Briefing.
Innovációs és Technológiai Minisztérium, 2018- Második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia /Agrárgazdasági Kutató Intézet a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat megbízásából a KEHOP-1.1.0-15-2016-00007 azonosítószámú „NATÉR továbbfejlesztése” projekt keretében, 2018 – ÉGHAJLATVÁLTOZÁSI ALKALMAZKODÁS-KUTATÁS A HAZAI MEZŐGAZDASÁGBAN
Lin, B. B. (2011). Resilience in Agriculture through Crop Diversification: Adaptive Management for Environmental Change. BioScience, 61(3), 183–193. JSTOR. https://doi.org/10.1525/bio.2011.61.3.4
Schipanski, M. E., MacDonald, G. K., Rosenzweig, S., Chappell, M. J., Bennett, E. M., Kerr, R. B., Blesh, J., Crews, T., Drinkwater, L., Lundgren, J. G., & Schnarr, C. (2016). Realizing Resilient Food Systems. BioScience, 66(7), 600–610. https://doi.org/10.1093/biosci/biw052
Sinclair, F., Wezel, A., Mbow, C., Chomba, S., Robiglio, V., & Harrison, R. (2019). The contribution of agroecological approaches to realizing climate- resilient agriculture. Global Commision on Adaptation.
Vargas, C. A. C., Romero, S. H., & Sicard, T. L. (2020). Key points of resilience to climate change: A necessary debate from agroecological systems. Climate and Development, 12(6), 564–574. https://doi.org/10.1080/17565529.2019.1664376
