A szinergia görög eredetű szó, melynek jelentése “együtt dolgozni”, több tudományágban a komponensek együtthatására vonatkozó kifejezés. Az agroökológiai tervezés kiemelt figyelmet szentel a változatos mezőgazdasági rendszerek kialakítására, melyek tudatosan társítják az évelő és egynyári növényeket, haszonállatokat, vízi élőlényeket, fákat és az egyéb alkotóelemeket, mint a víz, a talaj vagy a domborzati viszonyok. Az alkotóelemek közötti együtthatások, azaz szinergiák az egész rendszert ellenállóbbá, rugalmasabbá teszik a külső hatásokkal szemben, miközben növelik a rendszer produktivitását.
A biológiai szinergiák erősítésével az agroökológiai gyakorlatok támogatják az ökológiai folyamatokat, jobb erőforrás hatékonyságot és ellenállóképességet eredményezve. Például a pillangós virágú növények által megkötött légköri nitrogén segítségével globális szinten jelentős mennyiségű műtrágyát spórolunk meg; de jó példa még az együtthatásra az állatok és növények közötti együttműködés vegyes mezőgazdasági rendszerekben – a növények táplálékot, árnyékot adnak az állatoknak, azok trágyája pedig táplálja a növényeket.
Az ökoszisztéma szolgáltatások a természetes és mezőgazdasági élőlények közössége által nyújtott javak és szolgáltatások az emberi társadalom részére. Egyik legfontosabb példaja a méhek és egyéb vadon élő rovarok által végzett beporzás, ami a világ élelmiszertermelésében 4-ből 3 növény esetében játszik szerepet. Rovarbeporzás nélkül búcsút mondhatnánk sok gyümölcsnek, zöldségnek. A rovarok nagyon érzékenyek a környezeti viszonyokra; az ipari mezőgazdasági rendszerek közvetlenül a rovarírtó szerek túlzott használatával, közvetve pedig a beporzók élőhelyeinek csökkentésével is károsan hatnak a beporzók tevékenységére.
Az agroökológiai szemléletű mezőgazdaságban több olyan gyakorlat is elterjedt, amely a mezőgazdasági és természetes komponensek közötti szinergiákat erősítve javítják a teljes rendszer hatékonyságát és ellenállóképességét. Az agrárerdészeti rendszerekben például összetett kapcsolatok állnak fenn a különböző legelő állatfajták és a természetes környezet között. A legeltetéssel akár ökológiailag veszélyeztetett területek is megóvhatók például egy invazív növényfaj elterjedésétől. Az agrárerdészet a mezőgazdasági haszonvételt fás élőhelyeken belül valósítja meg, Magyarországon például fás legelőkön, ahol a fák egyszerre adhatnak árnyékot a legelő állatoknak és szolgálnak élettérként egyéb élőlényeknek. A növénytársítás a növények közötti kölcsönhatások tudatos kiaknázásán alapszik, ennek gyakorlatában olyan növényeket társítunk egymás mellé, amelyek valamilyen módon támogatják egymást. Az amerikai őslakosok által használt “három nővér” társítás például a növények közötti változatos szinergiák miatt terjedt el. Ebben az esetben a kukorica mellé babot vetnek, amely fel tud futni a kukorica szárára. A kukorica és bab közé sütőtök kerül, amely nagy leveleivel leárnyékolja a talajt, így óvja a gyomoktól és a kiszáradástól. A bab emellett a légköri nitrogén megkötésével támogatja társai tápanyagellátását is.
A szinergiák kiaknázásához rendszerszintű szemlélet szükséges. Akkor tudnak nagy számban szinergikus kapcsolatok kialakulni, amikor egy-egy komponens több funkciót is betölt. Például egy gyümölcsfa azon túl, hogy élelmet szolgáltat az embereknek, kora tavaszi virágaival a beporzó rovarok táplálásában is szerepet játszik, így azok később más növények beporzásában is segíthetnek. Ezen túl egy gyümölcsösben a lehullott avar és gallyak is élettértként szolgálhatnak hasznos rovarok részére. A mezőgazdaságban azonban nem találkozunk mindig pozitív együtthatásokkal, van, amikor kompromisszumokat kell keresni. Visszatérve a gyümölcsös példára, a lehullott avarban kártevők, például pockok is elszaporodhatnak, akik komoly károkat tudnak okozni a veteményesben, ha természetes ragadozójuk nincs jelen a rendszerben.
A szinergák az élelmiszerrendszerben nem csupán a természetes komponensek és a mezőgazdasági haszonvétel között fontosak, hanem az emberi közösségeken belül is. Egymást támogatják például a termelők és egy kis kávézó, amikor közösségi átvevőpontot hoznak létre- a termelő gyorsan át tudja adni a terményeit a vásárlóinak, miközben a vásárlók fogyasztással is segítik a kávézót. Jó példa lehet még a közösségi komposztálás, ahol több háztartás szerves hulladékmennyiségével csökken a kommunális szemét és egyszerre a kertek, balkonnövények részére hasznos komposzt jön létre.
Jó példák Magyarországról
Cargonomia – Zsámboki biokert civil – termelő együttműködés
A Zsámboki Biokert egy 3,5 hektár méretű, bio minősítéssel rendelkező, biodinamikus gyakoraltokat alkalmazó gazdaság Zsámbokon. A gazdaság méretét tekintve emberléptékű, azaz minden feladat emberi és állati erővel végezhető, a 8-10 fős csapat egymással szorosan együttműködve dolgozik. 2010-es megalakulása óta a gazdaság fontos feladatot lát el a a társadalmi szemléletformálás területén, többek között a gazdaságon belüli oktatás és a fenntartható mezőgazdasági érdekképviseleten keresztül.
A Cargonomia a Nyitott Kert Alapítványon keresztül működik együtt a Zsámboki Biokerttel a megtermelt élelmiszer szállításában és a közösségi programokban. A Cargonomia 2015 óta budapesti központjában egy teherbiciklis futárszolgálat (Arany Kerék) és egy önkéntes csapat működik együtt, akik rendszeresen támogatják önkéntes munkájukkal a Zsámboki Biokertet és városi kertészeti projekteket (Zuglói Klímaerdő, Sas Hegy Permakultúrás Kert), valamint közreműködnek a termények házhozszállításában is. Az együttműködés a gazdaság és a közösség között kiterjed a szemléletformálásra, oktatásra, műhelymunkákra is, melyek központi témái a városi fenntarthatóság, az ökológiai élelmiszertermelés, a kerékpáros közlekedés és közösségi aktivizmus.
Az együttműködésnek köszönhetően a két szervezet ki tudta terjeszteni tevékenységeik elérését és sikeresen kötöttek össze egy vidéki és városi közösséget. A Cargonomia segít elérni és érdekeltté tenni a városi lakosságot, miközben megismerteti őket a vidéki fenntarthatóság alapjaival is. Egy központi tanulság ebben a történetben, hogy az ökológiailag tudatos, agroökológiai elveken nyugvó rövid élelmiszerláncok szakmákon és közösségeken átívelő együttműködésekkel erősíthetők. A hagyományos gazdálkodási módszerek (szántás lóval) és az emberi erőn nyugvó logisztika (biciklis házhozszállítás) kombinációja azt bizonyítja, hogy az erőforrás hatékonyság nem minden esetben kapcsolódik a modern technológiához. Az emberi kapcsolatok és a társadalmi tőke erősítésével jelentős csökkenések érhetőek el a károsanyag kibocsátásban és javítható a vidéki táj és élet minősége is.
WWF – Tiszatarján
A WWF és a Tiszatarjáni Önkormányzat együttműködése jó példa arra, hogyan lehet természetvédelmi célokat úgy megvalósítani, hogy abból a helyi közösség is profitáljon. A WWF Magyarország 2007 óta dolgozik együtt a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tiszatarjánnal. A fenntartható ártéri tájhasználaton alapuló modell segítségével a település olyan komplex megoldást dolgozott ki, amely az intenzív mezőgazdaság, az éghajlatváltozás és a betelepült özönnövények hatására leromlott értékes természeti területeket a súlyos helyi társadalmi problémákkal összekapcsolva kezeli.
Az együttműködés eredményeképpen Tiszatarján évente 90 tonna CO2 kibocsátását és 55 000 m3 földgáz használatát váltja ki azzal, hogy a közmunka program keretein belül mintegy 400 tonna gyalogakáctól tisztított meg 90 hektárnyi árteret, amelyet földgáz helyett tüzelésre tudnak használni.
A megtisztított ártéri területek természetes állapotát legeltetéssel tartják karban az őshonos vízibivaly segítségével, ami lelegeli, letapossa az invazív cserjék friss hajtásait, így megakadályozza további elterjedésüket. A terület élővilágát tovább gazdagítják a hódok és a nemrégiben visszaköltözött feketególyák is. A bivalyok költöztetése mellett hódnyomok felismerésével és madár-odúk kihelyezésével vonták be a helyi közösségek legifjabb generációit az hullámtéri rehabilitációs programba.
A projekt most már teljesen önálló gazdája az önkormányzat és a helyi közösség, a WWF szakértői a modell kidolgozásában, és felállításában vettek részt. A helyi lakosság továbbra is aktívan részt vesz a projekt folytatásában, feladataik közé tartozik többek között a letermelt gyalogakácos helyén létesített energiafűz-ültetvény telepítése és letermelése, aprítékolása, szárítása, az önkormányzati apríték-kazánokban történő felhasználása; valamint az önkormányzati területen létesített ártéri legelő karbantartása, a bivalyok gondozása, kihajtása, téli szállásra történő visszahozatala. Az önkormányzat ezeket a feladatokat főleg a közmunka-program keretében tudja ellátni.
A bivalyok húsa és teje jelenleg nem kerül felhasználásra. Van ugyan Tiszatarjánban egy húsüzem, de oda egy közeli vágóhídról érkezik hús, nem a bivalyoké vagy a szürkemarháké. A legelő állatok jelenleg a gyalogakác terjedésének megakadályozását, és az ártéri, vízi élővilághoz köthető turizmus fellendítését segítik.
Tiszatarján azóta részt vesz egy új, most futó WWF projektben is, mely a vizek visszatartását és a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodást célozza. Ennek keretében az ártéri kubikgödör-rendszer kiterjesztése és természetességének növelése történt meg, illetve épült egy ártéri tanösvény is, erről bővebben itt lehet tájékozódni.
Többre vagy kíváncsi?
- Vajna Tamás, 2020: „Milyen növények és gazdálkodás vonzza leginkább a méheket és a többi beporzót?” , QUBIT cikk
- Diriczi Zsombor, 2018: „Szinergia és antagonizmus a takarónövények között”
- Dr. Várallyay György, 2012: „Tájökológia és fenntartható földhasználat”, konferencia előadás
https://core.ac.uk/download/pdf/50569381.pdf
- Székács Anna, Takács-Sánta, András,2014: „Hogyan befolyásolja a beporzók ritkulása a mezőgazdasági hozamokat a világban és Magyarországon?” folyóirat cikk
- Kovács Eszter, Bela Györgyi, 2015: „Az ökoszisztémák és a biodiverzitás megőrzésének társadalmi és gazdasági jelentősége néhány példával illusztrálva” Folyóirat cikk
http://www.mbt-biologia.hu/gen/pro/mod/let/let_fajl_megnyitas.php?i_faj_azo=1137
- Vityi Andrea, Kiss- Szigeti Nóra, Kovács Klaudia, 2018: „Az agrárerdészet magyarországi helyzete” , kutatási összefoglaló
http://publicatio.uni-sopron.hu/1619/1/5VA_210_EMK_IL_u.pdf
Felhasznált irodalom
FAO, 2018- Why bees matter
http://www.fao.org/3/i9527en/i9527en.pdf
FAO. (2019). The 10 elements of Agroecology. http://www.fao.org/agroecology/knowledge/10-elements/en/
Lemaire, G., Franzluebbers, A., Carvalho, P. C. de F., & Dedieu, B. (2014). Integrated crop–livestock systems: Strategies to achieve synergy between agricultural production and environmental quality. Agriculture, Ecosystems & Environment, 190, 4–8. https://doi.org/10.1016/j.agee.2013.08.009
Nicholls, C. I., & Altieri, M. A. (2018). Pathways for the amplification of agroecology. Agroecology and Sustainable Food Systems, 42(10), 1170–1193. https://doi.org/10.1080/21683565.2018.1499578
Palomo-Campesino, S., González, J. A., & García-Llorente, M. (2018). Exploring the Connections between Agroecological Practices and Ecosystem Services: A Systematic Literature Review. Sustainability, 10(12), 4339. https://doi.org/10.3390/su10124339
Vityi, A., Kiss, N., Rétfalvi, T., Lojka, B., Kotrba, R., Jankovic, J., Pástor, M., & Borek, R. (2018, May 1). Agroforestry as a tool for sustainable land use in Central European countries. Conference: Earth in a Trap ? 2018 Analytical Methods in Fire and Environmental Science, At Horný Hodrušský tajch, Hodruša-Hámre.
