Beszámoló az I. Magyarországi Agroökológia Konferencia első napjáról
November 27-én és 28-án első alkalommal került sor a Magyarországi Agroökológiai Konferenciára, a nemzetközi környezetvédelmi hónap keretében, a Védegylet, az ESSRG és a budapesti Francia Intézet szervezésében, mely az agroökológia, hazánkban eddig még kevésbé elterjedt tudományát, gyakorlatát és mozgalmát igyekezett az érdeklődőkkel megismertetni.
Az esemény első napja kifejezetten a magyar közönségnek szólt, és egy átfogó képet nyújtott az agroökológia fogalomköréről, nemzetközi jelenlétéről, gyakorlati hagyományáról és magyarországi helyzetéről. A konferenciát, Balogh Lili, a Védegylet főtitkárhelyettese nyitotta meg a jelenleg uralkodó, globális méretű intenzív mezőgazdasági gyakorlat miatt felgyorsult környezet- és társadalomkárosító hatásai kórképével – kiemelve, hogy az agroökológiára pontosan e degradációs folyamatok alternatívájaként lehet tekinteni. Majd Réthy Katalin, a Védegylet munkatársa tisztázta az agroökológia igen sokrétű és komplex definícióját, ismertetve az agroökológia hazai helyzetét. Az Agroökológia Magyarországon c. tanulmány 2020. január végén lesz elérhető angol nyelven, majd február végén magyar nyelven a Védegylet és az ESSRG kiadásában. Balázs Bálint, az ESSRG ügyvezetője és vezető kutatója szerint az élelmezés ellátás minden eleme át fog alakulni a következő egy évtized alatt. S emiatt beszélünk agroökológiai átmenetről. A fő kihívás: hogyan tudunk közösségileg regeneratív társadalomtechnikát és biodiverzitás növelő termesztés technológiát találni, amely nagy hatékonysággal leváltja az iparszerű termelést. Ehhez kell a tudomány, a mozgalom és a gyakorlat embereinek közösen elkészíteni a kirakóst.
A program további kerekasztal beszélgetése három – az agroökológia számára jelentős – fő téma köré épült: a vetőmagok és a biodiverzitás, a tájhasználat és a rövid élelmiszerláncok. Mindegyik kerekasztal törekedett a hazai szereplők széleskörű bemutatására. A vetőmagok-biodiverzitás kerekasztal moderátora eredetileg Drexler Dóra, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet ügyvezető igazgatója lett volna, viszont előre nem látható okok miatt mégse tudott eljönni, így Balázs Bálint (ESSRG) vette át a vitavezető szerepét. Hegyesi József, a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ képviseletében a génmegőrzés fontosságáról és a vetőmagok, valamint tájfajták in situ – vagyis termesztési környezetükben – történő fenntartásáról, felszaporításáról beszélt. A gazdák vagy hobbi kertészek által történő vetőmagmegőrzés vagy használat azért is jelentős, mert egy adott fajta alkalmazkodási képessége segíti a változó éghajlati és környezeti viszonyok között, így bontakoztatva ki a fajta evolúciós képességeit. Bemutatkozott a Magház civil hálózat a mezőgazdasági sokszínűségért. Szilágyi Krisztina kiemelte, hogy a Magház a kertészkedés kultúráját szeretné visszahozni a vidék és a városok életébe, és a szükséges tájfajta vetőmagokhoz való hozzájutást magbörzék szervezésével igyekeznek elérni. Gazdálkodói szemszögből Palik Ferenc osztotta meg tapasztalatait a vetőmag-önrendelkezés eléréséről, annak fontosságáról egy gazda életében, és hogyan tudta gazdaságát, a Szápári Ökofarm és Biomalom-ot az önfenntartás irányába terelni. Fülöp Ádám, a Pipacs Pékség vezetője kiemelte, hogy fontos visszahozni a gazdák, molnárok és pékek közötti együttműködéseket, azért, hogy a minőségi kenyérfogyasztás kultúrája újra visszakerüljön a fogyasztói köztudatba. A jó kenyér alapja a minőségi vetőmagnál kezdődik.
A tájhasználat kerekasztal beszélgetést Kelemen Eszter, az ESSRG vezető kutatója irányította kérdéseivel. Molnár Zsolt, az MTA Ökológiai Intézetének kutató munkatársa kiemelte, hogy egyelőre kiaknázatlan lehetőségeket jelent a gazdák és pásztorok által még őrzött hagyományos ökológiai tudása. Vityi Andrea, AFINET, az agrárerdészet jelentőségéről és az agroökológiai gyakorlatában való elhelyezkedéséről beszélt. Szilágyi Alfréd, a Magyar Permakultúra Egyesület képviseletében, az agroökológia egyik gyakorlati megvalósítási formáját, a permakultúrát mutatta be. Csáki Balázs, méhész és juhász, egy elfeledett, de ma még mindig létező szakmát, a juhászat hagyományát emelte ki a modern gazdálkodási viszonyok között. Lantos Tamás, a Kárpát-medencei Gyümölcsész Hálózattól pedig az alkalmazott gyümölcsészet, tájba illeszkedő gyakorlatát és agroökológiai vonatkozását hozta közelebb a közönséghez, kiemelve a tájfajta gyümölcsfákhoz kötődő hazai hagyományokat és fontosságukat a tájhasználatban.
A harmadik kerekasztal a rövid élelmiszerláncok témája mentén különböző helyi élelmiszerrendszerekre épülő közösségi kezdeményezéseket sorakoztatott fel. A beszélgetést Kajner Péter moderálta, aki jelenleg amellett, hogy fenntartható vidékfejlesztést tanít az ELTE Társadalomtudományi Karán, a WWF Magyarország Élő folyók programjának szakértője, azon belül a Tisza-mente fenntartható fejlesztésével foglalkozik. Králl Attila, az Agrikulti képvisletében, a nagymarosi termelői piac megszervezését és a Házikó termelői élelmiszerekre alapozott catering szolgáltatás létrehozását ismertette. Bakos Péter, a Nyitott Porták Zala-völgye együttműködést, míg Zalatnay László a Nyíregyházi kosárközösség által életrehívott termelői-fogyasztói összefogást mutatta be, mely mára mintává vált számos hazai település számára. Dezsény Zoltán, a Magosvölgy Ökológiai Gazdaság munkájáról beszélt, ami egy közösség által támogatott mezőgazdálkodási példaként funkcionál Terényben, mely jelenleg több mint 150 háztartás zöldség és gyümölcs ellátását képes biztosítani.
A fenntarthatóság jegyében és konferenciánk témájához hűen szezonális helyi termék választékból készültek az ételek, többféle kézműves kenyeret kóstoltunk. Hazai gyümölcsből készült üveges szörppel, és a legkörnyezetbarátabb csomagolásban szállított, bag-in-box kiszerelésű rostos, almaalapú üdítőitallal oltottuk szomjunkat. A kávé és az élénkítő teák a méltányos kereskedelem – fair trade – minősítési rendszerből származtak. Törekedtünk a csomagolási hulladék minimálisra csökkentésére.
Balogh Lili, az esemény egyik főszervezője elmondta, hogy „eddig még nem volt hasonló kezdeményezés, amely összefogta volna a hazai agroökológia szereplőit: a termelőktől, a civil szervezeteken keresztül a kutatókig, annak ellenére, hogy a mozgalom már jó ideje jelen van az országban. A konferencia fontos mérföldkő lehet a hazai agroökológia szempontjából. Fontos rávilágítani arra, hogy az agroökológia együttműködéseken alapszik: a természetet tisztelő és vele harmóniában termelő gazdák tevékenységén, fogyasztók és termelők közötti szolidaritáson alapuló szövetségeken, kutatók, gazdák és döntéshozók összmunkáján. Remélhetőleg, innentől közösen dolgozhatunk tovább az agroökológia hazai, széleskörű elterjesztéséért és folyamatos fejlesztéséért.”
Az eseményről készült képeket az alábbi linken tekinthetik meg.