Talán emlékeztek még, hogy másfél éve elindult egy nemzetközi együttműködésünk, amelyben Lengyelország, Moldova és Németország környezetvédelemben elhivatott civil szervezeteivel folytatunk tapasztalatcserét, ezúttal a – már csapból is folyó – hulladékkezelés témakörében.
Nemrég, április elsején és másodikán Németországban, Glonnban került sor a második nemzetközi találkozóra. A Münchentől 30 km-re, gleccserek vájta völgyben fekvő kisváros valódi ékszerdoboz; patakokkal szeldelt békesziget. Ráadásul ezúttal tavaszi hó borította!
Az első napon Ebersberg járás hulladékszelektáló üzemét (Entsorgungszentrum Ebersberg) látogattuk meg.
Körülbelül negyven évvel ezelőttig a járás lakóinak (ma mintegy 140 000 ember, akkoriban kicsit kevesebb) hulladéka lényegében koncepció nélkül halmozódott a területen, a talajt, s benne a környékbeliek ivóvizét is szolgáltató talajvizeket szennyezve. A ’80-as években azonban a helyiek által „Egersberger Way”-ként emlegetett „zöld hullám” következtében civil és állami zöldítő törekvések sora kezdett el megvalósulni.
Ilyen például a telepen történő, szofisztikált szelektálási rendszer, a hulladék és a talaj közé elhelyezett szivárgásmentes záróréteg elhelyezése vagy a fotovoltaikus rendszer kiépítése 2010-ben és 2012-ben. A napelemek alatt ingyenes legeltetést tesz lehetővé az üzemvezető – benyomásaim szerint a régió lakói kifejezetten elkötelezettek, ha a kölcsönösen előnyös helyzetek megteremtéséről van szó.
Ami a zöldhulladék kezelését illeti, a járásban évtizedekkel ezelőtt (!) meghonosodott egy különösen inspiráló rendszer. 5-6 szomszédos településenként van egy gazda, akit a helyi önkormányzat szerződtet 5 évre. Neki az a feladata, hogy a hozzá tartozó települések mindennemű zöldhulladékát – legyen az közterületi, kerti, konyhai, vendéglátóipari – fogadja a beszállítóktól (zöld kukákba gyűjtik az emberek, ezt ürítik hetente a kukásautók).
A szerves hulladékot saját tulajdonú mezőgazdasági munkagépével hosszú halmokba, ún. prizmákba halmozza, majd heti két-háromszor átforgatja. 3-4 hónap alatt mikroszkópikus társaink segítségével gyönyörű „fekete arany”, magas tápanyagtartalmú, talajjavító humusz keletkezik – ami pedig talajjavító, mint tudjuk, klímajavító is egyszerre.
A kész humusz 90%-át a gazda földjei és növényei táplálására használja, a maradékot a környező területeken forgatják vissza oda, ahová való. A jól táplált talajon termesztett élelmiszer javarészt pedig a környező lakosokhoz jut vissza. Igazi körforgás, igazi win-win.
Nagyobb léptékű hulladékkezelési eljárásokon túl kisebb kóstolót kaptunk még számos egyébből is. Többek közt megismerkedtünk egy hihetetlenül szerény, és épp olyan energikus hölggyel, aki a foodsharing országos hálózat egy önkénteseként teherbringával ment meg heti szinten több tíz kiló kidobásra szánt, jó minőségű élelmiszert a helyi piacokról és szupermarketekből.
Ami a szétosztást illeti, elsőbbséget élveznek a rászorulók, azonban fontos látni, hogy ezek az ételek nem sokadosztályú „ciki megenni” termékek, hanem kiváló minőségű és rengeteg természeti és emberi energiabefektetéssel született ételek, bármelyikünk számára. Az élelem-ellátási lánc minden szintjén tapasztalható pazarlást tehát a foodsharing csapata kisközösségi együttműködéssel orvosolja.
Hazánkban is számos kezdeményezés él az ételpazarlás megfékezéséért. Ilyen a Munch ételmentő applikáció, a Perfectly Imperfect mozgalom, az előző napi, féláras péktermékek a Lipóti Pékség polcain, illetve a különböző névtelen ételgyűjtő, -főző, -szétosztó események szerte a városban.
Megismerkedtünk továbbá egy egyházi alapítású, 1996 óta létező nonprofit szervezettel és üzletlánccal, a diakoniaval. A használt árukereskedés legfőbb célkitűzései közé tartozik, hogy új esélyt adjanak a megunt használati tárgyaknak – mindezt a lehető legszolidárisabb módon. Az üzletekben ugyanis nehéz életkörülményekkel vagy testi, szellemi fogyatékossággal élők találnak méltányos, értelmes célt szolgáló és kellőképpen rugalmas munkahelyre. A bevételből a bérkifizetésen túl karitatív szervezetek munkáját támogatják.
Az út során fontos országaink közti párhuzamokra és különbözőségekre figyelhettünk fel, rengeteg tanulsággal és tapasztalattal gazdagodtunk. Én személy szerint mind közül a legjelentősebbnek a szerves hulladék feldolgozásának decentralizált modelljét tartom. Kicsiben ugyan, de saját bőrömön is tapasztalom a mindennapokban, hogy zöldhulladékunk körforgásáról – a dolog természeténél fogva – helyi szinten érdemes és lehetséges igazán gondoskodni; a hulladék keletkezéséhez minél közelebb.
Erre itthon, nagyvárosokban is egyre több lehetőség nyílik, például sok önkormányzatnál lehet igényelni komposztálót. Sok helyen közterületeten is van lehetőség a lerakásra, pl. a XI. kerületben is szaporodnak a közösségi komposztálók! Elég egy kis, fogantyús kuka otthonra és egy jó séta alkalmával vihetjük a komposztálóhoz a zöldséghéjat. A ShareWaste honlapja szintén hasonló lehetőségek tárháza, ráadásul még a lakóövezetedben élőkkel is megismerkedhetsz!
Magyarország vidékfejlesztési stratégiájának is elengedhetetlen része kell legyen a közösségi komposztálás helyi adottságokhoz igazodó stratégiáinak kidolgozása – mind a talajfelszín alatti, mind az afeletti életközösségek hosszútávú egészsége érdekében. Win-win. Win.
- Andrasev Szonja és Werlein Anna tollából
