Pár gondolat a hazai hulladékhelyzetről

Az ICT Erasmus+ projekt keretében a hulladékkérdéssel kapcsolatos szemléletformálás kerül egyesületünk fókuszába. 

Épp ezért született e bejegyzés – a teljesség igénye nélkül – Magyarország jelenlegi hulladéktermelési és -kezelési sajátosságairól, melyben szeretnénk hangsúlyozni az előremutató, jó gyakorlatok és a fennálló hiányosságok jelentőségét egyaránt.

Magyarországon régiónként más és más nonprofit vállalat felelős a háztartási, építkezési és ipari hulladék elszállításáért és kezeléséért (például NHSZ; Egri Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft., Veszprém Hulladékgazdálkodási Nonprofit Zrt., stb.).

Budapesten az 1895 óta fennálló (bár akkor még más néven működött) Fővárosi Közterület-fenntartó Nonprofit Zrt. tevékenysége a meghatározó. Az FKF üzemelteti a Fővárosi Hulladékhasznosító Művet, Magyarország egyetlen kommunális-hulladék tüzelésű erőművét, a Pusztazámoron található, műszaki védelemmel ellátott hulladéklerakókat, 17 lakossági hulladékgyűjtő udvart, két Szemléletformáló és Újrahasználati Központot (2016) és kb. 200 szelektív hulladékgyűjtő szigetet.

A fővárosban 1913-tól vált mindennapossá a szemétszállítás. A heti háztartási szemétszállítás nem kötelező; alkalmankénti és térfogattól függő díja van, amelynek kiszabásáról a honlapon könnyedén lehet informálódni.

A szelektív hulladékgyűjtést ugyan 1992-ben megkísérelték bevezetni, a kiegészítő szemléletformálás sikertelensége végett ez kudarcba azonban fulladt. 2013-ban történt a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtés teljes körű kiterjesztése a fővárosban (papír, műanyag, fém), ettől kezdve a honlapjukon térképen is megjelölt szelektív hulladékgyűjtő szigeteken csak fehér és színes üveget fogadnak be.

Az FKF által begyűjtött szelektív hulladék azonban csak nagyon alacsony százalékban kerül újrahasznosításra. Az összes hulladék 10-15%-a szelektíven gyűjtött. Összehasonlításképpen Németországban és Ausztriában például 50% felett van ez az arány.

Az üzemi eljárások hatékonysága sem megfelelő, ennek egyik oka a begyűjtést követő szétválogatás nehézségeire vezethető vissza. Kerületenként, régiónként eltérnek a szelekció szabályai, így persze nem csoda, ha a szelektíven gyűjtők sok hibát ejtenek.
Budapesten a lakosság szelektíven gyűjtött hulladékának nagyjából 75%-át egy osztrák vállalatcsoport magyar leánycége, a Duparec Kft. vásárolja meg, amely a csepeli telephelyén válogatja szét a hulladékot. Egy másik válogató Tatabánya mellett van, amely a környékbeli önkormányzatok tulajdonában van. 
A válogató üzemek munkakörülményeiről és az újrahasznosítási lánc anomáliáiról ebben a cikkben olvashattok részletesebben.

2020 júliusában a Greenpeace egy Nagy Hal-szobor installációt hozott létre Siófokon és Budapesten, amelybe csak az országban jelenleg újrahasznosításra kerülő műanyagféleségeket lehetett dobni.

A “három R” – vagyis a reduce (csökkentés), reuse (újrahasználat), recycle (újrahasznosítás) nevében tehát az installációnak a következő üzenete volt:

“A műanyag szemét jelentős része ugyanis sajnos továbbra is hulladékégetőben, vagy -lerakóban, vagy legrosszabb esetben a környezetben végzi. Még ha szelektív gyűjtőbe is rakják, a PET-palackokon és a polietilén fóliából készült zacskókon kívül sok műanyag hulladék a jelenlegi alacsony olajárak miatt gyakran nem lesz anyagában újrahasznosítva. A valódi megoldást a műanyagválságra ezért a hulladék keletkezésének megelőzése jelenti, mint például a betétdíjas újratöltő rendszerek kiépítése. A Greenpeace arra szólítja fel a kormányt, hogy legalább az erre a célra beszedett termékdíjat fordítsa környezetvédelmi célokra: elsősorban a megelőzést célzó beruházásokra, valamint a gyűjtési hatékonyság és az újrahasznosítás növelésére.”
_{forrás: https://www.greenpeace.org/hungary/sajtokozlemeny/7259/veszelyben-a-muanyag-hulladekok-ujrahasznositasa/}

A budapesti és az agglomerációban keletkező zöldhulladék elszállításáért és komposztálásáért a Fővárosi Kertészeti Nonprofit Zrt. felelős. A viszonylag magas díjért elszállított háztartási és egyéb zöldhulladékból közepes minőségű komposztot állítanak elő, árusítanak illetve használnak fel közterületek gondozására. Évente tehát 50-60 m³ szerves hulladék kerül feldolgozásra, melyből évente 5000-6000 m³ komposzt kerül előállításra. Taoasztalatok alapján közepes minőségű, mert olykor tele van műanyag-és egyéb hulladék maradványokkal és száraz, porózus, alacsony humusztartalmú.

Konyhai ételhulladékot nem fogadnak be, illetve állati eredetű szerves anyagot sem. Ezek kezelésére tehát központi szolgáltatás nem született. 

Ezt különféle, alulról induló kezdeményezések próbálják orvosolni. A ShareWaste ezek közül talán a leghíresebb példa. Kétféle módon lehet regisztrálni: ha valahol konyhai hulladék termelődik, de komposztáló nem áll rendelkezésre, regisztráció után a környéken lévő lehetséges leadási helyek jelennek meg. Ha a regisztrálónak van – kültéri vagy beltéri – komposztálási lehetősége, akkor a fogadó oldalon szerepel az alkalmazás adatbázisában. A „donor” és az „akceptor” tehát a ShareWaste-n összekapcsolódhat és a jövőben együttműködhet komposzt-ügyben. Értékes ismeretségek, szomszédsági kapcsolatok születhetnek és erősödhetnek meg e folyamat során.

Érdemes még megemlíteni a Magyar Közút Nonprofit Zrt. munkásságát. A közutak fenntartásáért, felújításokért felelős társaság mintegy melléktevékenységként mérhetetlen mennyiségű emberi és anyagi erőforrást fektet hulladékgyűjtésbe és annak elszállításába, a hulladék azonban újra és újra visszatér, sajnos inkább növekvő, mint csökkenő trendben…
Ezt ellensúlyozandó számos civil kezdeményezés indult az illegális szemétlerakás, szemetelés felszámolására, orvoslására. A Hulladékvadászok tevékenysége például számottevő jelentőségű.
Pécsi Norbert Sándorral, a társaság kommunikációs osztályvezetőjével folytatott interjú során e “szélmalomharc” részleteibe nyertünk betekintést:

“Az országos közutak területéről éves szinten mintegy 12 ezer tonna, egy kisebb megyeszékhely éves hulladékának megfelelő szemét gyűlik össze, mely munkálatok költsége mintegy 1,5 milliárd forintot emészt fel. Ekkora összegből 15 kilométernyi út teljes körű felújítása is megvalósítható lenne. Az országosan mintegy 6000 köbméternyi közutak mentén szabálytalanul elhelyezett szemétkupacokat folyamatosan számolják fel munkatársaink, de azok jellemzően újra megjelennek.

Társaságunk nemcsak a kezelésében lévő 32 ezer kilométernyi burkolatot és az útmenti területeket takarítja rendszeresen, hanem a pihenőhelyeken, parkolókban elhelyezett kommunális és szelektív hulladéktárolókat is üríti. Cégünk lehetőségeihez mérten jelentős erőforrásokat fordított arra, hogy a közúti, főleg gyorsforgalmi pihenők területe rendezett legyen. Ugyanakkor így is napi probléma, hogy a kihelyezett szemetes tárolókba és mellé olyan hulladékot helyeznek ki, melyek nem a közlekedés során keletkeznek, ilyen például a háztartási hulladék vagy a lomtalanításra ítélt szemét. Az is gyakori probléma, hogy a közút melletti bokros, fás területre is illegálisan helyeznek ki háztartási szemetet, sittet, egyes esetekben akár veszélyes hulladékot is.

Társaságunk saját kampányokkal igyekszik csökkenteni a szemetelés mértékét. Tavaly tavasz óta a koronavírus miatt kialakult helyzet nem tette lehetővé, de 2019-ben kétszer is megrendeztük „Jobb, ha el se dobod!” címmel országos szemétgyűjtési akciónkat, melyhez országszerte mindkét alkalommal 12-12 ezer fő csatlakozott, köztük a környezetükért tenni akaró önkormányzatok, iskolák, helyi közösségek és egyéni résztvevők is. Továbbá minden évben csatlakozunk az Innovációs és Technológiai Minisztérium TeSzedd! akciójához is. tavaly szeptemberben csatlakoztunk továbbá a ’Tisztítsuk meg az Országot’ projekthez is, melynek keretében elkészült a közutak melletti területek tavaly augusztusi állapotát mutató szennyezettségi térképe, mely ezen a linken tekinthető meg.”