Az ipari mezőgazdaság a hatékonyság növelése érdekében jellemzően a termelés és az élelmiszerellátás egységesítésére törekszik, mely folyamat sajnos az ökológiai rendszerek, a biodiverzitás elszegényedéséhez is vezet. Évtizedek óta szól a vészharang a fajok eltűnése miatt, számos faj halt ki vagy került a veszélyeztetett fajok listájára. Ennek hátterében szerteágazó okok állnak, melyek közül nem elhanyagolható az ipari mezőgazdaság térhódítása miatt bekövetkezett élőhelyek eltűnése, lecsökkenése is. Mindez óriási kockázatot jelent, mivel sérül egy adott terület rezilienciája, alkalmazkodóképessége, a kieső láncszemek miatt egy egész ökológiai rendszer sérül meg, így az ökológiai rendszer ingyenes szolgáltatásait esetlegesen már nem veheti igénybe az emberi tevékenység. Azonban nem csak a természetes ökoszisztémákban, de a mezőgazdasági termelésben is egyre csökken a változatosság: az elmúlt száz évben, 1900 és a 2000-es évek között, a mezőgazdaságban használt fajták 75%-át elvesztettük. Körülbelül 369 000 virágos növényfaj ismert globálisan, melyből az emberiség 6000 fajt használt élelmezés céljára, de 2014-es adatok alapján ezek közül mindössze 200 növényfajt használunk széles körben élelmiszer-előállításhoz. Viszont ebből a 200-ból pusztán 9 faj – köztük a búza, kukorica, rizs és a szója – adja a globális növénytermesztés több mint 66%-át.
A változatosság fenntartása az élelmiszerrendszer különböző szintjein – a termőföldtől a fogyasztóig – pedig elengedhetetlen szerepet játszik majd az élelmiszerbiztonság és élelemönrendelkezés hosszútávú megteremtésében világszerte.
A könnyebb kezelhetőség érdekében az ipari mezőgazdasági rendszerekben nagy, egybefüggő területeken termesztenek egy megadott növényt, ezt írja le a monokultúra kifejezés. A monokultúrás termesztésben a növények egységes genetikai készlettel rendelkeznek, így ezen területek ökológiai ellenállóképessége alacsony a kártevőkkel és az időjárási anomáliákkal szemben és kevésbé tudnak alkalmazkodni az adott hely talaj- és éghajlati viszonyaihoz. Az agroökológiai rendszerek nagyon változatosak, biológiai szempontból a fajok, fajták tájfajták genetikai sokféleségét változatos módon tudják kiaknázni. A mezőgazdasági sokféleség (agrobiodiverzitás) a mezőgazdaságban közvetlenül vagy közvetve használt, hasznosított élőlények sokféleségét foglalja magában; nem csak a háziasított állatokra és haszonnövényekre, hanem a mezőgazdasági területek élőhelyein jelenlévő egyéb élőlényekre is kiterjed; így vonatkozik például a talaj mikrobiológiai sokféleségére vagy a kártevők természetes ellenségeire is. Sajnos az ipari mezőgazdasági gyakorlat egyik kevésbé látható eredménye a talaj fizikai, kémia leromlása, biológiai sokféleségének elszegényedése. A tápanyagok felszívódásában és ez által az egészséges élelmiszer megteremtésében a talajban élő élőlényeknek kulcsszerepe van.
Az agroökológiai szemléletmód képes választ adni ezekre a kihívásokra, problémákra. A változatos helyi viszonyokhoz való alkalmazkodásra ösztönöz, melyhez különböző módszerekre, fajokra és fajtákra van szükség a mezőgazdasági termelésben. A vetésforgó alkalmazásával az adott területen évről – évre különböző növényeket termesztenek, így csökkenthető a talajok egyoldalú kizsákmányolása és a növényspecifikus kártevők felszaporodása. A vetésforgókba például gyakran illesztenek pillangós virágú növényeket, melyek a légköri nitrogén megkötésével dúsítják a talajokat. A vetésforgó időbeli sokféleséget eredményez, míg a növénytársítás a térbeli sokféleséget növeli, a növények egy ágyáson vagy ágyások között egymást támogató módon történő társításával. A magasra növő lencse mellé például gyakran vetnek zabot, amely támasztékot biztosít neki. Az agrárerdészeti rendszerek a növényeket magasság, forma, funkció szerint társítják, ezzel növelve a vertikális sokféleséget, például gyümölcstermő fák és alacsonyabb bokrok társításával. A vegyes mezőgazdasági rendszerek, amelyekben haszonállatok és növények is vannak, a helyi fajták sokszínűségére támaszkodva alakítanak ki helyben alkalmazkodott rendszereket.
A sokféleség növelése számos termelési, gazdasági, táplálkozási és környezeti előnnyel jár, tervezésével és ápolásával az agroökológiai megközelítések támogatják az ökológiai szolgáltatásokat, mint például a beporzás vagy a talajegészség, amikre a mezőgazdasági termelés támaszkodik. Ezen túl javulhat a gazdaságok produktivitása és az erőforrások felhasználásának hatékonysága is.
Az agroökológiai szemlélettel művelt táj átalakul, arculata megváltozik, mozaikosabbá, változatosabbá, ezáltal szebbé válik. Vonzóbb turisztikai célponttá alakul, és így a gazdák változatosabb bevételi forrásokhoz juthatnak a turisztikai szolgáltatásokból, és a helyben eladott termékekből. A változatosság tehát segíti a mezőgazdasággal foglalkozó háztartások pénzügyi stabilitását is. A változatosság növelésével a gazdaságokban csökken a kiszolgáltatottság, stabilabb és kiszámíthatóbb a hozam, könnyebb a munkaelosztás és több piaci lehetőség áll rendelkezésre.
A fogyasztás terén is fontos a sokféleség: a változatos étrend, amely zöldségekre, gyümölcsökre, hüvelyesekre, gabonákra, esetleg állati termékekre támaszkodik egészségesebb, mint az egyoldalú táplálkozási szokások. Amennyiben táplálkozásunkban változatos fajok és fajták is megtalálhatóak, ezek nagymértékben hozzá tudnak járulni a megfelelő mikro- és makrotápanyag ellátáshoz, így elkerülhetjük a minőségi éhezést – azaz amikor az egyoldalú étkezés miatt mikrotápanyagokban és vitaminokban szenvedünk hiányt.
Jó példák Magyarországról
MAGHÁZ- Közösségi Hálózat a mezőgazdasági sokféleségért
LINK: https://maghaz.hu
„A Magház csapatával azon dolgozunk, hogy növeljük a mezőgazdasági sokféleséget, támogassuk a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó mezőgazdasági rendszerek kialakulását és elősegítsük az élelmiszer-önrendelkezés, az élelmiszer-önellátás megvalósulását. Csapatunk kertészekből és gazdálkodókból áll, akik tájfajta és különleges haszonnövényeket gyűjtenek, szaporítanak fel és tesznek elérhetővé. Az elmúlt években számos magbörze szervezésében és lebonyolításában vettünk részt, ahol ezen növények magjai szabadon gazdát cserélhetnek. Hisszük, hogy a mezőgazdasági növények változatosságának ápolásával hozzájárulhatunk az élelmiszer-rendszert érintő kihívások mérsékléséhez, étkezési hagyományaink és kultúránk erősítéséhez, valamint egy befogadó közösség megteremtéséhez. Egyik alapító tagunk, Fehér Judit szavaival: Számomra az agrobiodiverzitás gyakorlati szempontból nem más, mint a színek, ízek, illatok és formák végtelen lehetősége ehető növényekbe csomagolva.”
Valaha Tanya
LINK: http://valahatanya.hu
„Gazdaságunkat úgy próbáltuk kialakítani, hogy teljesen záródó táplálékláncokat hozzunk létre, amelyek a működésükön kívül haszonvételre is lehetőséget biztosítanak.
A legnagyobb és legösszetettebb kört a gyümölcsös és a kérődző állatok alkotják. A gyümölcsösben telepített lágyszárúakból hoztunk létre egy folyamatosan takart gyepszőnyeget, amely véd az eróziótól és a kiszáradástól, valamint a jelentős pillangós tartalom miatt nitrogénnel is táplálja a fákat, ezen kívül élőhelyet biztosít a hasznos rovaroknak. A sorköz kaszáléka már a gyümölcsös telepítésének évében jövedelmezővé tette az ültetvényt, mivel biztosította az éves zöldtakarmányunkat és szénánkat. A kérődző állataink teljes takarmánya kizárólag az ültetvény füvéből és a gyümölcsfeldolgozás hulladékából áll, mert abrakolást nem alkalmazunk. A gazdaságunk tápanyag visszapótlására kizárólag a nálunk keletkező komposztált trágyát használjuk.
Az ültetvényben madárodukat helyeztünk ki és mindig hagyunk kaszálatlan részeket, ahol költő- és élőhelyet biztosítunk a madaraknak.
A fajta választásnál a növények és az állatok esetében egyaránt fontosnak tartjuk, hogy régi, hagyományos, extenzív fajtákkal dolgozzunk. A feldolgozás során nekünk a legfontosabb a gyümölcsök beltartalma, ezért nem „piacos” kinézetre, hanem minél összetettebb ízvilágra törekszünk. Például a meggy fajtáink között van, amit édesapámtól örököltem, így már lassan ötven éve használja a családunk. Azonban a meggyek nemesítésénél az elsődleges cél az étkezési minőség javítása, ezért mi a feldolgozás során vadmeggyel karakteresítjük az ízeket. A hecsedlilekvárunkhoz is kilencféle vadrózsát termesztünk, így érjük el azt a telt ízt és állagot, amit szeretünk.
A kérődző állatainknál is fontos szempont volt, hogy abrakolás nélkül, félridegen tartható, de mégis hozamot adó fajtákat válasszunk. A szarvasmarháknál például ezért kárpáti borzdereseket tartunk. Mi naponta csak egyszer fejünk, mert a többi tej a borjaké, de a két tehén így is bőven fedezi a tej, tejtermék igényünket.”
Érdekes magyar nyelvű olvasósarok, ha még többre vagy kíváncsi:
1. Védegylet- ESSRG: „Helyi közösségek a mezőgazdaság sokféleségéért” kiadvány
http://elotiszaert.hu/wp-content/uploads/2012/12/helyi-kozossegek-a-mezogazdasagi-sokfelesegert-magyarorszagon.pdf
2. Védegylet: „Egy hét a vetőmag önrendelkezés és az agrobiodiverzitás jegyében” beszámoló
http://védegylet.hu/wp-content/uploads/2019/05/Agro%C3%B6kol%C3%B3gia-Estek-II..pdf
3. Kovács Eszter és Bela Györgyi: „Az ökoszisztémák és a biodiverzitás megőrzésének társadalmi és gazdasági jelentősége néhány példával illusztrálva”
https://www.researchgate.net/publication/298040550_Az_okoszisztemak_es_a_biodiverzitas_megorzesenek_tarsadalmi_es_gazdasagi_jelentosege_nehany_peldaval_illusztralv
4. Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet: „Agrobiodiverzitás – Agro, bio, mi? – avagy miért fontos a mezőgazdaság sokfélesége”
https:// biokutatas.hu/hu/page/show/agrobiodiverzitas-agro-bio-mi-avagy-miert-fontos-a-mezogazdasag-sokfelesege-old
5. Raffai Ferenc: „Agrárerdészet- A többcélú mezőgazdasági területhasználat”
https://www.nak.hu/kiadvanyok/kiadvanyok/2642-agrarerdeszet-a-tobbcelu-mezogazdasagi-terulethasznalat
6. IPBES (Biodiverzitás és Ökoszisztéma-szolgáltatások védelmével foglalkozó Kormányközi Platform) jelentésének vezetői összefoglalója magyar nyelven
https://hu.greenpeace.org/ipbes-jelentes-osszefoglalo/?_ga=2.186105249.949435816.1599152852-1820198362.1599152852
Felhasznált irodalom:
[1] FAO. Agricultural Biodiversity, Multifunctional Character of Agriculture and Land Conference, Background Paper 1. Maastricht, Netherlands. 1999
[2] FAO. State of the World’s Biodiversity for Food and Agriculture, Global Report, Rome, 2019.
