Az agroökológia nem kész recepteket, hanem módszerek, gyakorlatok összességét kínálja, melyek a környezeti, társadalmi, gazdasági, kulturális és politikai környezetet figyelembe véve alkalmazhatóak. Az agroökológiai szemléletmód terjesztésében, innovatív megoldások kidolgozásában a tudás közös létrehozása és megosztása központi szerepet játszik.
Több szereplőt érintő változások, újítások bevezetése folyamán egy új modell született meg a világban, amelyet a tudás közös létrehozása és megosztása névvel illetnek (co-creation and sharing of knowledge). Ezt a modellt az agroökológia is használja, mivel a mezőgazdaság is számos területet érint, mint az élelmezés, a vidékfejlesztés, a levegő- és vízminőség, biodiverzitás, éghajlat, foglalkoztatottság vagy az egészségügy. Ebben a folyamatban az innovációt nem a tudomány vagy az ipar szállítja le kész receptként, hanem a különböző érdekeltek, különböző hátterű emberek dolgoznak együtt a probléma megoldásán.
A transzdiszciplináris – azaz különböző tudományterületeken átívelő – megközelítés a különböző tudásrendszerek összekapcsolásával működik.
A közös alkotó folyamat során az agroökológia elegyíti a helyi gazdálkodók hagyományos tudását, a termelők és kereskedők gyakorlati tudását és a tudományos ismereteket. A termelők tudása a mezőgazdasági sokszínűségről és a gazdálkodás gyakorlatáról, valamint a piacokkal és intézményekkel kapcsolatos ismereteik feltétlenül központi szerepet játszanak ebben a folyamatban.
Egy ilyen hosszútávú, együttműködésre alapuló folyamatot sok esetben helyi vagy szakmai közösségek maguk irányítanak, de mindenképpen aktív résztvevői a kutatási, fejlesztési folyamatoknak. A részvételi módszerek, mint például a részvételi akciókutatás az érintettek minél szélesebb körének bevonásával törekszik egy összetett kutatási folyamat megvalósításában, amelynek közvetlen gyakorlati eredménye is van a résztvevő érintetteknél. Célja többek között, hogy a társadalom alulreprezentált szereplőinek is hangot adjon, Magyarországon például a részvételi akciókutatást egyre gyakrabban alkalmazzák a vidékfejlesztésben is és fontos szerepe lehet többek között hátrányos helyi közösségek megélhetésének, élelmiszerbiztonságának javításában is.
Az 1970-es években a zöld forradalom során a mezőgazdasági termelés komoly technológia fejlődésnek indult az öntözés, a műtrágyák, a nagy hozamú fajták, a gépesítés területén. Ez a fejlődés egyrészt bizonyos szinten választ tudott adni a túlnépesedés és éhínség problémáira, azonban új típusú problémákat eredményezett, mint például a termőföldek kimerülése és eróziója vagy a biológiai sokféleség rohamos hanyatlása.
A világ népességének további növekedésével az élelmiszerellátás kérdései továbbra is fennállnak- az ipari mezőgazdaság tovább lép a géntechnológia felé, míg 30 éve megszületett már az agroökológia válasza is. Ez a két szemlélet nemcsak a megoldásaiban különbözik, hanem a tudás megteremtéséhez, átadásához is merőben másképp viszonyul. Az ipari mezőgazdaság és a mögötte álló kutatások inkább az üzletet látják, míg az agroökológia a tudás társadalmasítására helyezi a hangsúlyt. Ennek az oka magának a témának a jellegében rejlik. Bonyolult, biológiai, ökológiai sőt társadalmi rendszerekkel állunk szemben.
Például az agroökológiában meg kell határozni a növényvédelem megelőzési stratégiáját. A növényi betegségek vagy gyomok előfordulásának korlátozása érdekében hosszú, több mint öt éves vetésforgót alkalmaznak. A helyi jellemzők nagyon fontosak, különös tekintettel a talajra és az éghajlati viszonyokra, és nagyon összetetté teszi a megfelelő vetésforgó megtervezését, figyelembe véve az összes különféle kérdést (kártevők, termelés, környezet stb.). A helyben megvalósított hatékony megoldások olyan szisztematikus megközelítés eredményei, amelyben sok biológiai folyamatot figyelembe vesznek. A mezőgazdasági rendszerek különböző biológiai kölcsönhatásai miatt az agroökológiai ismeretek nagyon összetettek és ezért gyakran a hosszú távon megszerzett empirikus és tudományos ismeretek kombinációjának eredményei.
A tudás és megoldás nem a laboratóriumokban alakul ki, hanem a helyi társadalmi és környezeti kontextus is formálja. Az átállás nem csupán az agroökológiai elvek, és értékítéletek alapján történik, hanem a bizonyítékok (evidence based), pozitív példák, jó gyakorlatok (best practices) alapján, amelyek által világossá vált, hogy a fenntartható mezőgazdaság jobb a gazdáknak és a környezetnek. A folyamat lehetőséget ad egy őszinte dialógusra a hibákról is (trial and error approach). Mindezért égető szükség van a tapasztalatok megosztására.
Az agroökológia új ismereteket és szaktudást igényel. A fenntartható élelmiszertermelésre való átállás nem egyszerű és minden kockázat nélküli folyamat. A gazdálkodók részéről igényli az új típusú tudás megismerését, megértését, elfogadását és a bátorságot az átálláshoz szükséges idő, a nehézségek és a plusz költségek vállalására. A változás, az átállás menedzselése a leginkább kritikus pont a gazdálkodó számára.
Az oktatás – mind a formális, mind a nem formális – alapvető szerepet játszik a közös alkotási folyamatokból származó agroökológiai újítások megosztásában. A legtöbb országban kialakult a gazdák között egy horizontális szerveződésű tudásátadási forma, melyből akár mozgalmak is kinőttek ( lásd „Campesino a campesino” Latin Amerikában, de hasonló kezdeményezések léteznek Franciaországban és Spanyolországban is).
A horizontális tudásmegosztás során olyan szereplőknek nyílik alkalmuk tapasztalatcserére, akik amúgy nem találkoznának.
Magyarországon is jellemzőek az eleinte nem- formális keretekre épülő gyakorlatközösségek, például a minimális talajművelés, a permakultúra vagy a gyümölcsészet területén. A közös tanulás kiemelkedő szerepet játszik az innovatív piaci megoldások kidolgozásában is, hazánkban például a termelők, fogyasztók és kutatók együttműködésének köszönhetően honosodtak meg és terjedtek el a bevásárlóközösségek, közösségi gazdaságok is. Nem -formális gyakorlatközösségek a virtuális térben is létrejöhetnek, a közösségi média tematikus csoportjai hozzájárulhatnak például az innovatív mezőgazdasági módszerek terjedéséhez vagy a fogyasztói tudatosság javításához is. Ezen túl hazánkban elterjedőben van az on- farm kutatás, olyan mezőgazdasági jellegű kutatás, amely a gazdák aktív részvételével zajlik. Célja innovatív jó gyakorlatok kialakítása és olyan egyszerűen kivitelezhető és dokumentálható kísérletekre épül, amelyeket a gyakorló termelők is el tudnak végezni.
Jelenleg a fenntartható mezőgazdaság példái szigetszerű jelenségek. Ahhoz hogy ne csak kivétel, hanem inkább a szabály legyen, rendszerszintű változásra van szükség. Szükséges a technológiai újítások mellett a társadalmi, gazdasági és szervezeti struktúrák átalakítása is.
A tudás közös létrehozása által a gazdák és kutatók együtt elegendő eredményt tudnak felmutatni a kormányok, valamint műszaki és pénzügyi partnereik meggyőzésére, és akár mozgósítani tudják a politikai döntéshozókat a fenntartható mezőgazdaságba való átmenetbe való bevonódásra.
Jó példák Magyarországról
Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet- On- Farm kutatási hálózat
Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) a hazai agrárium első „Élő Laboratóriuma”. Olyan kutatási-innovációs feladatokon dolgozunk, amelyek a gyakorlatban is alkalmazható eredmények révén elősegítik a hazai mezőgazdálkodás és élelmiszertermelés agroökológiai átállását, így biztosítva a szektor fenntartható fejlődését. Ennek érdekében szakmai hálózatokat alakítunk ki hazai és külföldi kutatóintézetekkel és legfőképp a gazdálkodókkal, kutatási és ismeretterjesztő munkát végzünk, szaktanácsadást nyújtunk. Legrégebbi projektünk, a 78. OMÉK Agrárfejlesztési Díjjal és a 2018-as E.on Energy Globe Díjjal elismert On-farm kutatási hálózat az egyetlen olyan hazai projekt, amely a gazdálkodókkal szoros együttműködésben, gyakorlati szemlélettel kutat a fenntartható mezőgazdaságért. Az on-farm kutatási módszer életszerű helyzetekben kivitelezett, egyszerű kísérletek beállítását jelenti működő gazdaságokban, illeszkedve a gazdálkodók által meghatározott termelési célokhoz. A kísérletek témáját az ÖMKi a résztvevő gazdaságokkal közösen alakítja ki és az eredményeket is közösen értékeli ki 2012 óta. Így az ismeretek létrehozása és megosztása is a gazdákkal együttműködve és együtt gondolkodva történik. Ezt a szemlélet követve, a hazai élelmiszertermelés változatosságának növeléséért futó jelenlegi kutatások például a tájfajta paradicsom-termesztési technológiák kidolgozása, ősgabona fajtatesztek és termékfejlesztés, valamint a vetésforgó bővítése szójával. Talajaink védelme érdekében különböző talajművelési technológiákat, ökológiai tápanyagutánpótlási módszereket vizsgálunk, például kifejezetten a szőlészet számára fajgazdag sorköz-gyepesítési technológiát dolgoztunk ki. Továbbá a fenntartható, precíziós megoldásokat is vizsgáljuk a növényvédelmi monitoring során vagy a búza fajtavizsgálatoknál, és hamarosan az állattenyésztésben is. A szervezet munkáját 2019-ben a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége “Környezet Védelméért” oklevéllel is elismerte.
Fermentálás: Tippek, trükkök, receptek – Facebook-csoport és blog
A Fermentálás – tippek, trükkök, receptek Facebook-csoport mára egy igazi kulináris, egészség- és környezettudatos önképzőkörré nőtte ki magát. A platformot 2017 nyarán, egy személyes egészségügyi probléma kapcsán hoztam létre azzal a céllal, hogy a hasonló cipőben járókkal együtt a bélflóra-helyreállításról és a tejsavas erjesztésről tanuljunk, a tapasztalatcsere útján pedig együtt fejlődjünk, gyógyuljunk. Minden elfogultság nélkül állíthatom, hogy az elmúlt három évben egy városnyi nyitott gondolkodású, segítőkész és kreatív emberből álló, csodálatos tudásmegosztó közösséggé fejlődtünk.
Nagy örömünkre szolgál, hogy tagjaink között különböző szakterületek művelői – orvosok, dietetikusok, mikrobiológusok, etnobotanikusok, séfek, borászok, pékek, vegyészmérnökök, talajmegújító vagy permakultúrás gazdálkodást folytatók – is vannak, akik egy-egy kérdéses helyzetben megbízható támogatást, szakmai felügyeletet biztosítanak számunkra. Az újra és újra felbukkanó kérdések kapcsán a közös kutatómunka szüntelenül zajlik: friss és hiteles tudományos eredményeket keresünk, fordítunk és összegzünk egymás számára. A folyamatos eszmecsere révén nap mint nap formáljuk és fejlődésre, megújulásra ösztönözzük egymást a konyhában és az élet más területein egyaránt.
Virtuális tantermünkben minden tagunk a saját érdeklődésének és ritmusának megfelelően haladhat. A tájékozódás megkönnyítése érdekében az útmutatókat, elméleti összefoglalókat és a tagok által közzétett recepteket a kezdetektől tematizáljuk és rendszerezzük. Az egyéni tanulást 2018 óta egy bármikor, bárhonnan elérhető és böngészhető „tudásbank”, a FerMentor Blog is segíti. 2019-től a FerMentor Műhely és a FerMentor Akadémia keretein belül személyes workshopokat, ingyenes és zártkörű online tanfolyamokat, valamint egymás fantasztikus készítményeinek kóstolásával egybekötött csoporttalálkozókat is tartunk.
Örömmel látjuk, hogy a kezdeti egyéni kezdeményezésekből hogyan vált szinte önjáró módon országos, sőt határokon átívelő mozgalommá a “fermentálók forradalma”. Tagjaink szenvedélye ugyanis a családtagokra, barátokra és ismerősökre is gyakran átragad. A visszajelzések alapján azt is látjuk, hogy a tartósítószer-mentesség, az egészséges, tápláló, változatos és élvezetes ételek-italok készítésének elsajátításán túl ez az új “hobbi” sokak életében szélesebb körű szemléletváltást is eredményez(ett). Egyre többen figyelünk a felhasznált élelmiszerek és az azokkal érintkezésbe kerülő anyagok tudatos kiválasztására, termelésének/előállításának módjára, miközben újra ismert és a gyakorlatban is alkalmazott szemponttá vált számunkra a lokalitás, a szezonalitás és a (mikro)biológiai diverzitás is. Szűnik a növényvakságunk: ehető virágokat, vad- és eddig gyomnövénynek tartott alapanyagokat ismerünk meg és kutatunk fel lakóhelyünk közelében. Korábban konyhai hulladéknak tekintett alapanyagokat dolgozunk fel, és készítünk magunknak így is ízletes finomságokat vagy környezetbarát tisztító- és testápoló szereket. Egymás ötleteit továbbgondoljuk, kipróbáljuk, a tapasztalatainkat pedig visszaforgatjuk a közösbe, és mindeközben egyre tudatosabbá, egészségessebbé és kiegyensúlyozottabbá válunk. Hát van ennél hatékonyabb és inspirálóbb módja a tanulásnak? 🙂
Keretes- Többre vagy kíváncsi?
- “A sokszereplős agrobiodiverzitás kutatás eszköztára”, DIVERSIFOOD Projektanyag
- GROW Observatory civil tudomány alapú talajvizsgálati projekt
- ESSRG, 2020: “Nem kell doktori ahhoz, hogy kutató lehess” https://www.essrg.hu/hu/eu_citizen_science/
- Balázs Bálint, Kelemen Eszter, Pataki György, Bela Györgyi, 2017: “Féltermészetes agrártájak ökoszisztéma-szolgáltatásai a gazdálkodók szemszögéből” folyóiratcikk
- Kis József, Barta Sándor Elekes Lajos, Engi László, Fegyver Tibor, Kecskeméti József, Lajkó Levente, Szabó János, 2017: “A pásztorok tudásának és világnézetének szerepe a biodiverzitás és az ökoszisztéma szolgáltatások fenntartásában” folyóirat cikk
A fényképek forrása:
Borítókép és ÖMKI kollázs: ÖMKI
“Fermentálás, tippek, trükkök receptek” kollázs: Fermentor Blog/ Király Ágnes
Felhasznált irodalom
Adelle, C. (2019). The Role of Knowledge in Food Democracy. Politics and Governance, 7, 214. https://doi.org/10.17645/pag.v7i4.2084
Anderson, C. R., Maughan, C., & Pimbert, M. P. (2019). Transformative agroecology learning in Europe: Building consciousness, skills and collective capacity for food sovereignty. Agriculture and Human Values, 36(3), 531–547. https://doi.org/10.1007/s10460-018-9894-0
Audouin, E., Bergez, J.-E., & Therond, O. (2019). Participatory Methodology for Designing an Agroecological Transition at Local Level. In J.-E. Bergez, E. Audouin, & O. Therond (Eds.), Agroecological Transitions: From Theory to Practice in Local Participatory Design (pp. 177–206). Springer International Publishing. https://doi.org/10.1007/978-3-030-01953-2_9
Cseke Balázs, 2018, Akkor ismersz meg valamit ha megpróbálod megváltoztatni, QUBIT
