Definíció szerint a hatékony mezőgazdasági termelés a befektetett erőforrások (munka, anyagok, energia) minimalizálása mellett a lehető legmagasabb hozamok elérésére törekszik. Az ipari és az agroökológiai mezőgazdasági termelés is hangsúlyozza a hatékony termelés fontosságát, a fogalom értelmezésében azonban már jelentős különbségek mutatkoznak.
Az ipari mezőgazdaság jellemzően a profit maximalizálásra törekszik egységnyi előállított termék esetében, melyet a gépesítés fokozásával érnek el. A gépek hatékonysága a fosszilis energiahordozók használata által százszor hatékonyabb mint az emberi munkaerő. Így a gépekkel a termelés egyik legdrágább eleme a munkabérekre fordított kiadások is jelentősen csökkenthetők. A gépesítés magával vonja a táblásítást, a monokultúrát, azaz a minél nagyobb egybefüggő méretű és ökológiai szempontból leegyszerűsített művelést. A gépesítés fokozásának azonban jelentős ára van: a biodiverzitás lecsökkenése, a talajélet degradálódása, aminek következtében a rendszer kénytelen kívülről pótolni számos ökológiai szolgáltatást, például a talaj tápanyag pótlására műtrágyákat vagy a növényvédelemre növényvédőszereket. A rendszeren kívül eső hatások – pl. környezetkárosítás, egészségkárosítás- externáliaként vannak kezelve, azaz nem épülnek be a hatékonyság értelmezésébe. Mindamellett a konvencionális mezőgazdaságba történő bármilyen tőkebevonás, azaz gép és eszközbeszerzés gyenge és kockázatos megtérülésű, és az ágazat pénzügyi támogatása nélkül szinte nem is működne, hiszen a termés ki van téve az időjárás viszontagságainak, nem biztos az eredmény minden évben, és még az árak emelkedése és csökkenése is törékennyé teszi a megtérülést.
A környezeti rendszerekre és az emberi társadalomra nehezedő egyre nagyobb nyomás miatt elengedhetetlen átgondolni a hatékonyság fogalmát, ezzel kapcsolatban pedig a természeti erőforrás gazdálkodás módszereit is. Ezzel az ipari mezőgazdaság paradigmáit kérdőjelezzük meg- új utakat keresünk, hogy fenntartható mezőgazdasági rendszereket hozzunk létre. Az ökológiai szemlélet segít abban gondolkodni, hogyan lehetne a tőkebevonást csökkenteni és helyette az ökológia szolgáltatásokat igénybe venni. Így végeredményben a gazdák versenyképesebbek lesznek, kevesebb teherrel és kockázattal dolgoznak. Kiváló példa erre a traktor és eke felváltása a földigiliszták és a talaj mikroorganizmusainak munkájára. Nemcsak a talajlazítást, hanem annál jóval több munkát is ingyen elvégeznek.
A mezőgazdasági termelés nyitott rendszerekre épül, a fenntartható élelmiszerrendszereknek a teljes lánc hatékonyságát kell szem előtt tartaniuk – azaz minél hatékonyabban felhasználni az erőforrásokat a teljes rendszer szintjén. Ebben a szemléletmódban a hatékonyság értelmezésébe nem csak a pénzügyi és produktivitás mutatók, hanem az ipari rendszerek által externáliaként kezelt hatások is megjelennek.
Az agroökológia olyan rendszerek kidolgozására törekszik, amelyek zárt tápanyagkörforgásra, megújuló erőforrásokra épülnek, csökkentik a termelés, feldolgozás és szállítás során jelentkező veszteségeket, miközben a környezeti, gazdasági és társadalmi fenntarthatóságot is szem előtt tartják.
Az agroökológiai rendszerekre a megnövekedett erőforrás hatékonyság jellemző, amely a változatosság és az együtthatások megfelelő kezeléséből ered. A korlátlanul rendelkezésre álló erőforrások kiaknázása (napfény, légköri szén és nitrogén), a biológiai folyamatok erősítése, a biomassza, a tápanyagok és a víz körkörös újrahasznosítása révén a termelők kevesebb külső erőforrás használatára szorulnak; ezzel csökkentve a termelés költségeit és a káros környezeti hatásokat.
Egy természetes rendszer önmagát fenntartva nagy hatékonysággal működik: minden élőlénynek megvan a maga helye és az erőforrásoknak az azokra specializált feldolgozói. A természetben a hulladék és a felesleg fogalma is ismeretlen, lásd az erdőt, amely mindenféle emberi beavatkozás nélkül önmagát fenntartja és növeli. Különbözőségük ellenére a természetes és mezőgazdasági ökoszisztémák ugyanazon biofizikai folyamatok mentén, ugyanazokból az erőforrásokból működnek: napfény, víz, talaj és talajélőlények szolgálják az alapját a biomassza termelésnek. A mezőgazdaság elsődleges célja ezeket az erőforrásokat olyan módon kezelni , hogy minél nagyobb mennyiségű emberek által hasznosítható terményt tudjon előállítani. A lényegi különbség az emberi társadalmak szocio- ökonómiai elvárásaiból adódik; mint a befektetett munka és erőforrások gazdasági optimalizálása, a profittermelés, vagy a tudás kezelése. Az agroökológia mezőgazdasági termelés a természetes folyamatok kiaknázásával, a természetből vett jó példák beépítésével igyekszik a termelést minél hatékonyabbá tenni.
Az integrált rendszerekben a gabona, gyümölcs, zöldség, erdészeti termékek, állati takarmány és állati termékek előállítása egyszerre zajlik. Ez történhet egy gazdaság szintjén vagy akár kisebb közösségeken belül. Például szántóföldi gabonatermelésnél a növényi maradványok (szalma), vagy a takarónövények kaszálása utáni széna szolgálhat takarmányként , háztáji szinten a baromfiudvar jellegzetesen a zöld konyhai melléktermékeket tudja felvenni. Az állatok trágyája megfelelő komposztálás után felhasználható szántóföldi és kertészeti termelésben is. Az állatok olyan növényi részeket tudnak hasznosítani, amelyeket az emberek nem tudnak elfogyasztani – ezáltal élelmet (pl. tojás, hús, tej, méz) és trágyát termelnek – így segítenek a talajtermékenység fenntartásában. Hasznosítani tudnak olyan területeket is, amelyek nem alkalmasak szántóföldi vagy kertészeti kultúrák kialakítására – például olyan legelőkön, melyeknek sivár a talaja vagy a a terület meredeksége miatt a művelése viszontagságos lenne . Az állati és növényi rendszerek integrálásával csökken az igény a külső erőforrások iránt.
A polikultúrás termesztés során, amikor térben és/ vagy időben többféle növény termesztése illetve állat tenyésztése zajlik a teljes betakarítható termény – vagy az összes állati termék – egységnyi területre vetítve, nagyobb, mint a monokultúrás termesztés esetén. A polikultúrás termesztés időben a vetésforgó alkalmazásával, térben a növény- illetve állattársítások használatával valósítható meg. Egymást támogató funkciók valósulnak meg versengés helyett. A növények társításával számos gyökérzónában vagy a talajszint felett zajló fizikai és biokémiai folyamat zajlik le, amely segíthet növelni az együtt termesztett növények teljesítményét – produktivitását: például az egyik faj jobban fel tudja tárni a mélyebb zónákban rejlő tápanyagokat, vagy a légköri nitrogén megkötése által javítják a talaj nitrogén tartalmát, amelyből a szomszédos növények is profitálnak. Produktívabbak a változatosabb rendszerek – a másodlagos növények ( pl. takarónövények) szerepe nem mindig a közvetlenül betakarítható és értékesíthető termény, hanem a talaj és a talajélőlények megóvását és a tápanyagellátottság javítását szolgálják.
A többfunkciós mezőgazdaság alapja, hogy a mezőgazdasági termelés, a mezőgazdasági területek sokkal többet nyújthatnak számunkra, mint élelmet – fontos ökológiai szolgáltatásokat és egyéb, pénzben nem kifejezhető társadalmi javakat. A mezőgazdasági termények iránt egyre növekvő kereslet jelentős földhasználati változásokat fog eredményezni- összefoglalva úgy kell az élelmiszer, üzemanyag, rost, takarmány és egyéb alapanyagok termelését növelni, hogy a mezőgazdaság ökológiai lábnyoma egyszerre csökkenjen. Ez csak úgy lesz lehetséges, ha további területeket is mezőgazdasági termelés alá vonunk,miközben a mezőgazdasági területek szerepét növeljük, azaz támogatjuk az ökológiai funkciókat, és társadalmi hasznot teremtünk, vagyis a többfunckiós tájhasználatot támogatjuk.
A mezőgazdaság a világ vízfelhasználásának 70%-áért felelős, a mezőgazdasági területek 20%-a öntözött, ezek az megtermelt élelmiszer 40%-át adják világszinten (Forrás). Fogyatkozó édesvízkészletek miatt is kiemelten fontos a víz hatékony felhasználása. Ennek érdekében az agroökológiai termelés törekszik egyrészt a vízhasználat csökkentésére és a vízmegtartásra, olyan módszerekkel, mint a fedetlen talaj kiküszübölése, szárazságtűrő fajták alkalmazása, öntözés hatékonyságának növelése technológiailag és időzítéssel vagy a vízmegtartó tájalakítás például fák és övárkok alkalmazásával. Másodrészt az agroökológiai termelés során a műtrágya és növényvédőszerek használatának mellőzése miatt a talajba – azon keresztül pedig a vízkészletekbe kerülő szennyező anyagok kiküszöbölésével csökken az édesvízkészletek szennyezése.
A hatékonyság kérdése azonban nem csak a termelés, hanem a feldolgozás, szállítás, tárolás, értékesítés területén is jelentős. Az agroökológia szemléletű élelmiszerrendszerek középpontjában a termelők, a rövid ellátási láncok és a helyi közösségek állnak. A rövid ellátási láncokat a termelő és a fogyasztó közötti távolság minimalizálása jellemzi, több értelemben is:
- Földrajzilag a termelő és a fogyasztó közel vannak egymáshoz, a szakértők maximum 50-100 km-t tartanak ideális távolságnak.
- Társadalmi értelemben is közelebb állnak egymáshoz, mint a nagybani értékesítés esetén, ugyanis nincsenek köztes szereplők; így bizalmi viszony tud kialakulni.
A rövid ellátási láncok környezeti előnye, hogy a kis szállítási távolságok és a jellemzően friss piaci értékesítés miatt csökken az élelmiszerek szállításához és tárolásához köthető károsanyag kibocsátás. A helyi élelmiszer rendszerek akkor igazán hatékonyak, ha jól szervezett logisztikai rendszer szolgálja őket- ilyenek például a bevásárló közösségek és villámpiacok átvételi pontjai.
A rövid ellátási láncoknál megjelenik a gazdasági hatékonyság is, vegyük pédául az online piacokat, a bevásárlóközösségeket vagy a dobozosrendszereket: a termelő tudja pontosan mennyi árut kell betakarítania, így nem szüretel/vág le ‘feleslegesen’ a terményéből/állataiból. Továbbá, időt és energiát spórol meg azzal, hogy egy fix vásárlói köre van. A közösség által támogatott gazdaságoknál például szerződés jön létre a termelő és fogyasztó között a teljes szezonra , így a termelőnek nem kell hétről-hétre azon fáradoznia, hogy találjon vevőt a termékeinek.
Az összehasonlítás az ipari léptékű mezőgazdaság és a rövid ellátási láncok között gyakran a méretgazdaságosság, a profitabilitás szempontjai alapján történik. A tisztán anyagi – közgazdasági megfontolások mellett fontos azonban figyelembe venni a kis gazdaságok működésének társadalmi és környezeti előnyeit- a rövid ellátási láncok nem csak a termelőknek és fogyasztóiknak előnyös, de a közjót is szolgálják, például a szállítási távolságok csökkentésével, az alacsonyabb szén-dioxid kibocsátással, a biodiverzitás növelésével és a helyi gazdaság erősítésével.
Jó példák Magyarországról
Remény Farm
A Remány Farm – ot vezető Anna és Dávid küldetése, hogy tiszta, klímatudatos élelmiszerrel lássák el vásárlóikat.
“2019 óta gazdálkodunk Bekölcén, jelenleg 50 hektáron legelőből áll a gazdaság, ebből 6 hektáron nevelünk szabadtartásban csirkéket. Idővel az állatfajtákat (liba, nyúl) és a területet is szeretnénk növelni. Holisztikus szemlélet alapján termelünk, ami azt jelenti, hogy a döntéshozás során ökológiai, szociális és pénzügyi szempontokat is figyelembe veszünk. Jelenleg a csirkék vannak előtérben, mivel a termelés beindítása során gyors megtérülést tudnak hozni, gazdaságilag biztosítják a fejlődésünket. A házityúk sajnos nem a legfenntarthatóbb, sok külső erőforrást- például a legeltetés mellett takarmányt is- igényelnek. A csirkéknél a számok azt mutatják, hogy a szabad tartású csirke inputjai magasabbak, mintha zárt, klimatizált térben lennének. Azzal, hogy kirakjuk a legelőre, nőhet a takarmányszükséglet, mivel mozognak, dolgoznak, ki kell fűteniük magukat. A hús minősége viszont összehasonlíthatatlan, óriási a beltartalmi különbség. Mi igyekszünk ezt felhasználni arra, hogy a vásárlóinknál szemléletváltást érjünk el, a liba például sokkal fenntarthatóbb, mivel megfelelően tartva 90-95%- ban legeltethető, a megfelelő legeltetés pedig az egyik legjobb módja annak, hogy a napfényt emberek által hasznosítható tápanyaggá alakítsuk.
A hatékonyság nézőpontbeli kérdés. Például ahogyan az ipar szemléli az állatokat, mintha gépek lennének, aminek a bemenete a táp és az ivóvíz, a kimenete pedig a hús vagy a tojás. Ez a fajta reduktív problémamegoldás és gondolkodási mód, amiben az ember kiváló. De egy komplex rendszert, mint amilyen az ökoszisztéma, ilyen szemlélettel nem lehet kezelni. Ez okozza a mostani ökológiai problémák jelentős részét. Ha csak 1-1 állatot nézzük izoláltan, akkor valóban az ipari termelés hatékonyabb: egy adott kiló takarmányból több kiló csirke keletkezik súlyra. Ha az egésznek a környezeti hatásait nézzük, a legelőn tartott baromfi, integrálva más legelő állatokkal, növényzettel, gyümölcsfákkal sokkal fenntarthatóbb. A trágya nem veszélyes hulladék, hanem a talaj inputja. Az ipari rendszer nem egy ökológiai rendszer hatékonyságát nézi, hanem csak egy állatra lebutított hatékonyságot. A mi szemszögünkből mindegy, hogy ipari növénytermesztésről vagy ipari állattartásról beszélünk, szerintünk pont ezzel az ipari szemlélettel van gond, ami nem figyeli az egész környezetet és nem helyezi el az embert az ökológiai rendszerben.
A közös érdekünk, hogy a jövőben minden gazdaság hasonló irányba induljon el. Törekedve arra, hogy az emberi szükségletek kielégítése mellett jó gazdája legyen a talajnak, javítson a vízgazdálkodáson, folyamatosan tudja növelni a biodiverzitást és minél több élőlénynek tudjon életteret biztosítani.
A klímafarm kifejezés is erre utal: olyan gazdaság irányába szeretnénk vinni a termelést, hogy a talaj humusztartalma növekedjen, több szenet kössünk meg a talajunkban, mint az egész rendszerünk kibocsátása, beleértve a szállítást és kiszolgálást is. Nekünk ez a rész nagyon fontos, szívesebben vásárolnánk takarmányt regeneratív gazdálkodásból, mint bio gazdálkodásból- mert a bio például nem ad garanciát a talaj regenerációs gazdálkodásra. Hiszünk a kis farmokban, hiszünk a háztájiban. De ha skálázható termelést nézzük, akkor a legeltetéses rendszerek, agrár-erdészeti rendszerek és a forgatás nélküli „szántóföldi” módszerek jelentenek jelenleg reményt.
A nagy ipari szereplőknek a logisztika a legerősebb fegyvere, magasan optimalizált hatékonysággal működik, akkor is ha ez látszólag rengeteg pazarlással- például kidobott élelmiszerrel jár. Mi csak úgy tudunk hatékonyak lenni, ha együtt dolgozunk a vásárlókkal és mind a ketten teszünk lépéseket. Villámpiacos modellben (REKO) értékesítünk, ami egy skandináv modell, a piac újragondolása. Úgy működik, hogy emberek összegyűlnek egy facebook csoportban, heti előrendelési körök vannak, a termelő pedig annyi terméket visz amire van előrendelés. Egy adott helyszínen találkozunk, fél óra alatt átadjuk a rendeléseket. Ebben a modellben több termelő egyszerre jelenhet meg egy helyen, így a vásárlók hatékonyan tudnak többféle termékhez jutni. A bevásárló közösségtől abban tér el, hogy nincsen közvetítő, nincs senki aki szervezi, minden termelő önállóan adminisztrál. Nekünk nagyon fontos, hogy találkozzunk a vásárlókkal, hogy az áru az mi kezünkből menjen át az ő kezébe, tudjunk velük beszélgetni, például a termék változásairól, a miértekről, a gazdálkodási módszereinkről. Ebben látjuk a biztosítékot arra, hogy ha van valami probléma adódik, akkor meg tudjuk beszélni a vásárlóval és kapunk visszajelzéseket. Ezek a kapcsolatok olyan erősek, amik már barátinak tekinthetők.
Számunkra nagyon fontos, hogy ezt a szemléletmódot segítsünk Magyarországon is minél jobban elterjeszteni, 2021-től a Savory Institute első magyarországi partnereként holisztikus menedzsment oktató központ leszünk.”
Szövetség az Élő Tiszáért
A Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület (SZÖVET) 2006-ban alakult meg . Célja a Tisza folyó vízgyűjtőjén élő emberek megélhetési lehetőségeinek javítása, árvízi és környezeti biztonságának növelése, a Tisza ökológiai értékeinek megőrzése és gyarapítása. Szakértői kutatásokat és lobbi tevékenységet végeznek az ártéri tájgazdálkodásért és a vidékfejlesztésért. Az ártéri gazdálkodás során egy mozaikos szerkezetű tájban, többfunkciós polikultúrás tájhasználat során, a természetes folyamatokkal együttműködve érnek el nagyobb hatékonyságot. Az ártéri gazdálkodás vízmegtartó ereje rendkívül hatékony, biztosítja az ártéri síkból kiemelkedő magasabb területek megfelelő talajvízzel való ellátottságát öntözés nélkül is. Biodiverzitás szempontjából a létrejövő határzóna felületek a többféle hasznosítású tájban rendkívüli előnyösek.
Az egyesület segíti a kis- és közepes méretű gazdálkodókat a piacra jutásában és a környezetbarát gazdálkodási módszerek bevezetésében is. 2008-ban bejegyeztette az „Élő Tisza” egyszerű védjegyet Magyarországon. A védjegy egy nagyon hatékony eszköze a fogyasztó és a termelő közti bizalom erősítésének a tudatos vásárlók megnyerésének, mivel nem kell a fogyasztónak, minden egyes termelőnek utánajárnia, leellenőriznie, hanem a védjegy tájékoztatja, hogy az áru vagy szolgáltatás környezetbarát, Tisza- menti termelőktől származik és különleges minőséget képvisel. Egy megbízható védjegy betöltheti a kapcsolat szerepét a termelő és a fogyasztó között, abban az esetben, ha nem találkoznak személyesen.
Az egyesület a védjegy felhasználóival szerződést köt, mely által felhasználói jogot kap a tulajdonostól, a szerződésben szereplő termékekre vagy szolgáltatásokra egy szimbolikus összegért. A Egyesület ellenőrizheti a védjeggyel megjelölt termékek vagy szolgáltatások körét és minőségét, hogy megfelel-e a szerződésben foglaltaknak. A szerződött felhasználókat, illetve a termékeiket és szolgáltatásaikat az Élő Tisza honlapon mutatják be.
A védjegy a fogyasztónak különleges minőséget kínál. Az Élő Tisza védjeggyel rendelkező termékeknek/szolgáltatásoknak az alábbi kritériumoknak kell megfelelni:
1) a Tiszavölgy magyarországi szakaszán készült vagy fogyasztható
2)magyar termék
3) helyi termék
4) megfelel a magyar és EU szabványoknak, hatályos szabályozásnak
5) a termesztés módja lehet:
a) konvencionális gazdaság, amely már megkezdte az átállást a környezetbarát gazdálkodás felé
b) környezetbarát gazdálkodás
c) tanúsított biogazdaság
d) tájgazdálkodás
6) a termék természetes talajon nevelkedett
7) a terméket nem kezelték ionizáló vagy radioaktív sugárzással.
A védjegy rendszer célja, hogy a Tisza-menti gazdálkodók, szállásadók, termék előállítók, szolgáltatók számára segítse a piacra jutást . Az egyesület hatékonyan segíti logisztikai szolgáltatásaival is a csatlakozott termelők piacra jutását. 6 „Élő Tisza” termelői piac működik Budapesten, aholva körülbelül 60 termelő juttatja el a termékeit (gyümölcsöket, zöldségeket, állati eredetű termékeket (méz, hús, tojás, tej, sajt stb) és feldolgozott termékeket. A piacokon nem a termelők árulnak, hanem az egyesület megbízásából egy csapat végzi el ezt a munkát. Ez a csapat tud jelen lenni Budapesten a hét szinte majdnem minden napján a 6 piaci helyszín valamelyikén (Városmajor, Szimpla Kert, Czakó kert, MDF piac a Komjádi uszoda előtt stb) A 2 teherautóval működő csapat így a közös szállítással, és árusítással nagy logisztikai- és emberi erőforrás hatékonyságot biztosít a termelőknek, hiszen személyes jelenlét nélkül tudnak jelen lenni áruikkal több piacon is. A 6 budapesti piac évente több ezer fogyasztót szolgál ki magas minőségű, környezetbarát terményekkel.
Keretes- Többre vagy kíváncsi?
- Szalai Marietta: A víz visszatartása kulcsfeladat
- GROW Observatory: Információs füzet a regenerációs élelmiszer termesztési gyakorlatokról
- Zala Völgye Nyitott Porták: Rövid élelmiszerlánc együttműködés fejlesztése az AgriShort projektkeretében
- Dezsény Zoltán, Réthy Katalin: Közösség által támogatott mezőgazdaság
Irodalom
Altieri, M. A., Funes-Monzote, F. R., & Petersen, P. (2012). Agroecologically efficient agricultural systems for smallholder farmers: Contributions to food sovereignty. Agronomy for Sustainable Development, 32(1), 1–13. https://doi.org/10.1007/s13593-011-0065-6
Canfora, I. (2016). Is the Short Food Supply Chain an Efficient Solution for Sustainability in Food Market? Agriculture and Agricultural Science Procedia, 8, 402–407. https://doi.org/10.1016/j.aaspro.2016.02.036
Bedoussac, L., Journet, E.-P., Hauggaard-Nielsen, H., Naudin, C., Corre-Hellou, G., Jensen, E. S., Prieur, L., & Justes, E. (2015). Ecological principles underlying the increase of productivity achieved by cereal-grain legume intercrops in organic farming. A review. Agronomy for Sustainable Development, 35(3), 911–935. https://doi.org/10.1007/s13593-014-0277-7
Benedek, Z. (2014). A rövid ellátási láncok hatásai: Összefoglaló a nemzetközi szakirodalom és a hazai tapasztalatok alapján (Working Paper MT-DP-2014/8). IEHAS Discussion Papers. https://www.econstor.eu/handle/10419/108345
Francis, C., Lieblein, G., Gliessman, S., Breland, T. A., Creamer, N., Harwood, R., Salomonsson, L., Helenius, J., Rickerl, D., Salvador, R., Wiedenhoeft, M., Simmons, S., Allen, P., Altieri, M., Flora, C., & Poincelot, R. (2003). Agroecology: The Ecology of Food Systems. Journal of Sustainable Agriculture, 22(3), 99–118. https://doi.org/10.1300/J064v22n03_10
Kremen, C., Iles, A., & Bacon, C. (2012). Diversified Farming Systems: An Agroecological, Systems-based Alternative to Modern Industrial Agriculture. Ecology and Society, 17(4). JSTOR. https://www.jstor.org/stable/26269193
Malézieux, E. (2012). Designing cropping systems from nature. Agronomy for Sustainable Development, 32, 15–29.
McGranahan, D. A. (2014). Ecologies of Scale: Multifunctionality Connects Conservation and Agriculture across Fields, Farms, and Landscapes. Land, 3(3), 739–769. https://doi.org/10.3390/land3030739
Raza, A., Friedel, J. K., & Bodner, G. (2012). Improving Water Use Efficiency for Sustainable Agriculture. In E. Lichtfouse (Ed.), Agroecology and Strategies for Climate Change (pp. 167–211). Springer Netherlands. https://doi.org/10.1007/978-94-007-1905-7_8
Kerekes Sándor- Környezetgazdaságtan
