7. Alapelv: Emberi és társadalmi értékek (Human and social values)

2020-10-19

Az agroökológia nem csak jól bevált mezőgazdasági gyakorlatokról, módszerekről, vagy a hozzá kapcsolódó tudományról szól, hanem van egy nagyon erős társadalmi, politikai, mozgalmi oldala is. Nagy hangsúlyt fektet az olyan emberi és társadalmi értékekre, mint a méltóság, a méltányosság, a befogadás és az igazságosság, és általában a vidéken élők megélhetésének, életkörülményeinek javítására, melyek mind részei fenntartható vidékfejlesztési célkitűzéseknek.

Az ipari mezőgazdaság, nem csak a korábban már bemutatott környezeti, ökológiai problémákat okozta a világban, hanem társadalmi hatásai is jelentősek . Annak ellenére, hogy a második világháború után a zöld forradalom jelentősen megnövelte a termésátlagokat, az élelmezésbiztonságot nem sikerült megvalósítania, sem világ-, sem helyi szinten; a WHO 2018-as jelentése szerint világszerte 820 millió ember éhezik, vagyis mindegyik 9. ember.

A tömeges, sokszor kontinenseken átívelő fogyasztói igényeket kielégítő globalizált élelmiszer-előállító rendszereinket olyan vállalatok uralják, amelyek a profitot az emberek, az egészség és a környezet elé helyezik. Ez a profit igazságtalanul oszlik el az értékláncban, alacsony felvásárlási árakat generál, és máshol csapódik le, nem a termelőknél. Érdemes emlékezni arra, hogy a kistermelők, családi gazdaságok még mindig jelentősen hozzájárulnak a világ élelmiszer-termeléséhez. A globális mezőgazdasági termelés 50% -át adják, míg ez az arány az ázsiai és a Szaharától délre fekvő országokban elérheti a 80%- ot.

A „La Via Campesina” egy 182 szervezetből álló nemzetközi paraszmozgalom 81 országban. Egyik tanulmányukban kiemelik, hogy „a hektáronkénti hozam növelése a termelés intenzívebbé tétele csak a nagyvállalatok, a pénzügyi piaci spekulánsok és a nagy földtulajdonosok jövedelmét növeli. […] és a parasztoknak és a kisgazda családi gazdálkodóknak egyre inkább a globális mezőgazdasági árupiacra kell termelniük, nem pedig a helyi és regionális élelmiszer-ellátási rendszerek számára. „

A domináns piaci folyamatok szemben állnak a kistermelők érdekeivel. A konvencionális mezőgazdasági termékek árai súlyosan torzultak a masszív támogatások által, magyarul túlságosan alacsonyak. Egyrészt közvetlenül, például a gazdaságnak adott és külső inputokat érintő támogatások által, másrészt közvetett módon is az adófizetők által fizetett fenntarthatatlan gyakorlatok egészségügyi és környezeti következményei révén. A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) szabályai ráerőltetik a piacnyitást az országokra a nagy multinacionális cégek által termelt olcsó élelmiszer beengedésére, amivel a helyi mezőgazdaság nem versenyképes. A multik gyakran nyomott áron kínálják az élelmiszert, ezzel megszorongatva a piac kisebb szereplőit. A dömping nagyon veszélyes: európai cégek dömpingáron kínálják az élelmiszert afrikai országokban, de dömpingre sor kerülhet az EU-n belül is, amikor a nagy nyugati agrárcégek lenyomják az árakat például Magyarországon vagy Lengyelországban. A WTO szabályai ugyan kimondják, hogy egy ország sem exportálhat mezőgazdasági terméket a belső piaci ár alatt, azonban a mezőgazdasági támogatásokkal lenyomják a belső árakat, messze az önköltségi árak alá, és a felesleg ezen az áron kerül a világpiacra.

A világban a kereskedelem liberalizációjának rákényszerítése a fejlődő országokra a fenntartható az élelmiszerpiaci árakat leszorította és fenntarthatatlanná tette az ilyen módon való termelést. Ennek hatására egyre többen veszítették el megélhetésüket, egyre többen szegényednek el és válnak éhezővé, kiszolgáltatottá. A mezőgazdasági tömegtermelés eredményeképpen egyre ellehetetlenül a vidék megtartó ereje és az életlehetőség.

Ezen gazdasági paradigma ellensúlyozására jelent meg az élelmiszer-önrendelkezés igénye. Az élelmiszerönrendelkezés a közösségek azon jogára vonatkozik, hogy meghatározzák saját mezőgazdasági és élelmiszerrendszerüket. Az átmeneti vagy tartós élelmiszerhiány problémáinak kezelése így jelentősen túlmutat a megfelelő mennyiségű kalória szolgáltatásán- figyelembe kell venni a háztartások igényeit és döntéseit, erőforrásait és egyéb befolyásoló tényezőket amelyek szerepet játszanak az élelmezéssel kapcsolatos döntések meghozatalában.

Az élelmiszer-önrendelkezés koncepcióját a La Vía Campesina dolgozta ki még 1996-ban, amely a WTO gazdaságpolitikájának ellensúlyaként jelent meg, ennek 5 alappillére:

1) a tápláló, egészséges, biztonságos és kulturálisan is megfelelő élelmiszerhez való jog.

2) a termőföldhöz, vizekhez, vetőmagokhoz, genetikai és egyéb természetes erőforráshoz való hozzáférés biztosítása és azok kezelése

3) a gazdák és parasztok joga ahhoz, hogy élelmiszert termeljenek

4) a fogyasztók joga ahhoz, hogy eldöntsék, mit akarnak fogyasztani, és ki által és milyen módon termelt élelmiszert kívánnak megvásárolni.

5) a génmódosítás elleni fellépés, a helyi termelés támogatása, a tájfajták alkalmazása, a helyi piacok ill. az termelő és fogyasztó közötti élelmiszerlánc lerövidítése.

A rendszerszintű problémák mellett, a világ számos részén a kistermelők, őslakosok helyzetét súlyosbította az, hogy az ipari mezőgazdaság próbálja elorozni a kistermelők kezén lévő földeket, természeti erőforrásokat, akár erőszakos eszközökkel. A kistermelők és családi gazdaságok ezekkel a problémákkal már a 70-es évek vége óta szembesülnek, így nem csoda, hogy a mezőgazdaságon belül először őket érte el és segítette hatékonyan az agroökológia mozgalma.

Az agroökológia mozgalma a 80-as években bontakozott ki Közép- és Dél-Amerikában, először a családi gazdaságok és az őslakosok védelmében. Eleinte a természeti erőforrásokhoz kapcsolódó hagyományos tudás, később a 90-es években az élelmiszer-önrendelkezés, majd a 2000-es évektől a fenntartható mezőgazdaság és az élelmiszerrendszerek új formáinak kialakítása határozták meg a mozgalom központi témáit.

Az iparosodott országokban az agroökológiai mozgalmak általában olyan gazdák csoportjaiban zajlanak, amelyek az ökológiai és környezeti kihívásokra a társadalmi összefogás révén igyekeznek jobb válaszokat találni. Ilyenek a talajmegőrző egyesületek az Amerikai Egyesült Államokban vagy permakultúra mozgalma világszerte. A fejlődő országokban az agroökológiai mozgalmak hagyományosan a fenntartható vidékfejlesztéssel és az élelmezésbiztonsággal foglalkoznak. Mint láttuk, az élelmiszerbiztonság kérdését nem lehet egyszerű mezőgazdasági technikai problémaként megoldani, hiszen ez egy rendszerszintű probléma. A globális élelmiszer- vállalatok a mezőgazdaság “fenntartható intenzifikációját” (sustainable intensification – SI) hirdetik, mint lehetséges megoldást, azonban sok gazdálkodói mozgalom, civil szervezet és a magánszektor egy része is szkeptikusan nézi ezt a megoldást, mert túlságosan a magas termelékenységre koncentrál, a társadalmi szempontok, és a helyi viszonyok figyelembevétele nélkül.

Az agroökológia a termelők, a forgalmazók és a fogyasztók törekvéseit és igényeit helyezi az élelmiszerrendszerek középpontjába. A termelők jövedelmi viszonyainak, önrendelkezésének és alkalmazkodóképességének a megerősítésével az agroökológiai megközelítések az egyéneknek és a közösségeknek olyan módszereket adnak a kezükbe, amelyekkel leküzdhetik a szegénységet, az éhezést és az alultápláltságot, miközben elősegítik az emberi jogok betartását, beleértve az élelemhez való jogot és a környezet megóvására való jogot, hogy a jövő generációi jólétben élhessenek.

Az agroökológia egy pozitív beavatkozást jelent a családok megélhetésébe, köszönhetően az agroökológiai módszerek által minimalizált termelési költségeknek (műtrágya, vetőmag stb), a megnövekedett termésátlagoknak, a táplálkozás minőségének javulásának és a nők szerepének erősítése révén. Az agroökológiai rendszerekben a termésátlagok stabilitása jellemző szélsőséges időjárási körülmények között is, valamint a jövedelmezőség javulása a külső erőforrásokra fordított költségek csökkenése miatt.

Nehéz összehasonlítani egy piacra termelő konvencionális üzem bemeneti és kimeneti eredményeit, egy önfenntartó jellegű gazdasággal, ahol az árutermelés mellett fontos szerepe van a család élelmezésének és jólétének is. A családi gazdálkodás a mezőgazdasági, erdőgazdálkodási, halászati, extenzív állattartási és akvakultúrás termelés megszervezésének egyik eszköze, amelyet egy család irányít és működtet és túlnyomórészt a családi munkára támaszkodik, beleértve a nők és a férfiak munkáját is.

A 2015-ös Nemzetközi Agroökológiai Fórumon megfogalmazott Nyéléni Nyilatkozat szerint, az agroökológia a nagyobb élelmezésbiztonság és élelmiszer-önrendelkezés szükségletére adott válaszként tekinthető, valamint a tisztességesebb és fenntarthatóbb vidékfejlesztés felé vezető lehetséges útnak. Meg kell különböztetni az élelmezésbiztonságot, az élelmiszerbiztonságot és az élelmiszer-lánc biztonságot. Az élelmezésbiztonság arra összpontosít, hogy legyen megfelelő mennyiségű élelmiszer és ne legyen éhínség, míg az élelmiszerbiztonságról akkor beszélünk, amikor a mennyiség mellett hozzáférhető mindenki számára a megfelelő minőségű, biztonságos és tápanyagban gazdag élelmiszer, amely megfelel az aktív és egészséges életvitelhez szükséges étrendi követelményeknek és táplálékpreferenciáknak. Az élelmiszerlánc-biztonság, nemcsak az élelmiszerre fókuszál, hanem az egész környezeti láncra (egészen a termőföldtől az asztalig), a benne zajló folyamatokra, az előállított, kezelt termékekre. Élelmiszerlánc-biztonság annak biztosítása, hogy az élelmiszerlánc – annak teljes vertikumában – nem jelent elfogadhatatlan mértékű egészségügyi és gazdasági kockázatot sem az egyén, sem a társadalom számára.

Az agroökológia célja a nemek közötti egyenlőtlenségek kiküszöbölése is azáltal, hogy esélyt és lehetőségeket biztosít a nők számára is. Világszerte a nők alkotják a mezőgazdasági munkaerő majdnem felét. Fontos szerepet játszanak a háztartások élelmezésbiztonságában, az étrendi sokféleség és az egészség biztosításában, valamint a biológiai sokféleség megőrzésében és fenntartható használatában is. A nők hagyományosan a vetőmagvak gondozói és nagy szerepet játszanak a kulturális étkezési szokások és a hagyományos gyakorlatok életben tartásában. Az éghajlatváltozás kihívásaival szembesülve Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában az élelmiszerek diverzifikálásával és a fenntartható gazdálkodással a nők vezetik az éhség és a szegénység elleni küzdelmet. Ismerik a legjobb fajtákat és azok fontosságát a család egészsége szempontjából, valamint azt is, hogyan lehet megőrizni a régi tájfajta magokat. A nők bátran küzdöttek a magok betakarításáért és cseréjéért, függetlenül az ilyen tevékenységeket kriminalizáló nemzeti és regionális vetőmag törvényektől. A nők tapasztalata ezekről a növényekről közösségeikben és családjaikban óriási erő, amely ellenáll a vállalati vetőmagiparnak, amely az élelmiszerrendszerünk ellenőrzését és homogenizálását igyekszik elérni.

Ennek ellenére a nők továbbra is gazdaságilag marginalizálódnak és kiszolgáltatottak a jogaik megsértésének, miközben hozzájárulásukat gyakran nem ismerik el. Rendkívül fontos, arról vitázni, hogy a nemi hovatartozás hogyan határozza meg a munkát, amit végzünk: az hogy nőnek vagy férfinak születtünk nem kéne meghatározza a feladatot, amit az embereknek vállalni kell az élelemtermelésben. Az élelmiszermozgalmak elkötelezetten harcolnak a diszkrimináció ellen, legyen az nemi, etnikai, vagy kaszt alapú.

A strukturális patriarchális elnyomás és politika nehézségeket ró a nőkre. A világ több országában a nőknek nincs hozzáférése a földhöz a kulturális, vagy jogi normák miatt, vagy más ok miatt diszkriminálják őket: nem ismerik el halászoknak, annak ellenére sem, ha aktívan részt vesznek ebben a tevékenységben a parton, vagy amikor a világszintű nagyvállalati élelmiszerrendszer támaszkodik a nők fizetetlen otthoni gondozó és háztartási munkájára. Az élelmiszer-önrendelkezés feminista kérdés. Az élelmiszer-termelés, a harmonikus társadalmi kapcsolatok és a természettel való egyensúly az élet szövete, amely a nőkkel fonódik össze és testesül meg.

Macedóniában pl. a nőknek nagyon kevés a beleszólásuk volt a mezőgazdasági kérdésekbe. Nem voltak a mezőgazdasági gazdálkodó pozíciójában és nem volt ellenőrzésük a családban a pénzek felett. Dolgoznak a földeken, dolgoznak otthon, gondoskodnak az idősebb emberekről és a gyermekről. A közelmúltban a kormány átalakította a vidékfejlesztés pénzügyi támogatásának programját és intézkedést vezetett be a vidéki nők számára, de a kritériumok diszkriminatívak voltak. Nő csak akkor vehette igénybe a támogatást, ha házas volt, ha egy gyermeke született, és ha egy meghatározott hegyvidéki területen élt. Ez a diszkriminatív feltétel a mozgalom közös fellépésnek köszönhetően került ki az intézkedésből. A férfi társadalom nehezen fogadta el a női gazdákat. Nem fogadták el őket gazdálkodói szervezetükben sem. Nem volt könnyű meggyőzni a férfiakat arról, hogy a nők is nagyon erősek, okosak és tudnak együtt dolgozni. Nem gondolták, hogy a vidéki nők hatékonyan tudnak dolgozni a lobbizásban és az érdekképviseletben. Öt-hat évig kellett ezen dolgozni, hogy a helyzet megváltozzon.

Annak ellenére, hogy az egyik legelterjedtebb sztereotípia az, hogy a politika a férfiaknak való, az agroökológiai mozgalmakban a nők vezető szerepet vállalnak a változások elérésében. Megállíthatatlanul növekszik a mezőgazdaságban dolgozó nők aránya a világon. Nemcsak a munkaerőt tekintve, hanem a gazdaságok tulajdonosi, vezetői körében is. A világ fejlett részén pedig egyre komolyabb szerepet vállalnak az irányításban is, sőt az agrár-felsőoktatásban több országban már egyértelműen meghatározó szerepet játszanak. Nálunk a mezőgazdasági és állategészségügyi egyetemi-főiskolai képzésben részt vevők 49%-a tartozik a női nemhez a KSH adatai szerint.

A változás oka elsősorban az, hogy ma már a gazdálkodás sem pusztán fizikai tevékenységet jelent, így a nők esélyei is megnőttek az ágazatban való elhelyezkedésre és helytállásra. Mindezzel párhuzamosan a férfiak elvándorlása is megindult, elsősorban azért, mert az agrárium jövedelemtermelő képessége még mindig elmarad más szektorokétól. Az elhagyott munkahelyeket a nők töltik be, és a rohamos technikai fejlődés ezt lehetővé is teszi számukra, hiszen a gépek a feladatok legnehezebb részét elvégzik helyettük. A jelenség világszintű, az Egyesült Államokban például a női farmerek száma megközelíti az egymilliót, ami a gazdálkodók csaknem egyharmadát jelenti. Magyarországon a fiatal mezőgazdasági vállalkozók között magasabb a nők aránya, mint az idősebbek körében. Kizárólag női tulajdonosa pedig mindössze a gazdaságok 13 %-ának van.

A nők a jogaikért legtöbbet a La Via Campesina parasztmozgalom keretein belül tudták elérni, ahol harcolnak a jogaikért, a nőket ért agresszió és kirekesztés ellen, védelmezik a vidéki életet, hogy egy más, igazságosabb társadalmat építsenek. Nem akarnak külön női mozgalmat; inkább egy másik társadalomért folytatott nagyobb küzdelem központi szereplőjeként szeretnének elismerést kapni, a nők és a férfiak közötti különböző viszonyulásokkal, javítsák az emberiség és a természet közötti kapcsolatot.

A világ számos pontján a vidéki fiatalok foglalkoztatási válsággal néznek szembe. Az agroökológia ígéretes megoldást kínál tisztességes munkahelyek biztosításával. Az agroökológia a mezőgazdasági termelés egy másik módjára épül, amely tudásalapú, környezetbarát, társadalmilag felelős, innovatív, és amely magasabban képzett munkaerőt igényel, mint a hagyományos mezőgazdaság. Ha az agroökológiai termelési rendszerek gyakoribbá válnak, több vidéki munkahely jön létre, amelyek valószínűleg stabilabbak és kevésbé szezonálisak lesznek ahhoz képest, amit az ipari mezőgazdaság kínál. Azáltal, hogy a mezőgazdasági gyakorlatba készségek és speciális ismeretek is ágyazódnak, így a mezőgazdaság vonzóvá válhat a fiatalok számára – még azok számára is, akik mindig városokban éltek – és akik egy újjáélesztett, folyamatosan fejlődő gyakorlat mellett akarnak elköteleződni.

Meg kell említenünk még a szociális mezőgazdaságot (social farming), amely 20. század vége óta szinte minden európai vidéki térségben elterjedt. A szociális gazdálkodás összekapcsolja a mezőgazdasági vállalkozásokat és a szociális ellátást, az egészségügyi ellátást vagy az oktatást. Különböző célcsoportok számára kínálnak szolgáltatásokat. Integrálják a testi, szellemi vagy pszichés fogyatékossággal élő embereket vagy ide tartoznak olyan gazdaságok, amelyek lehetőséget nyújtanak a szociálisan hátrányos helyzetűek, a fiatal elkövetők, a tanulási nehézségekkel küzdők, a szenvedélybetegek, a tartósan munkanélküliek és az aktív idősek számára, illetve iskolai és óvodai foglalkozásokat segítenek, azoknak adnak helyszínt. A szociális mezőgazdaság olyan elemeket tartalmaz, mint az ellátás, a befogadás, a rehabilitáció, a képzés és a jobb életminőség. Hívják még– zöld szociális ellátó vállalkozásnak (green care enterprises) és befogadó mezőgazdaságnak is (inclusive farming).

A szociális mezőgazdaság hozzájárul a munkahelyteremtéshez a vidéki területeken szociális szolgáltatások létrehozásával. Noha a szociális mezőgazdaság területén tevékenykedő mezőgazdasági üzemek száma minden országban növekszik, ezek a mezőgazdasági üzemek teljes számának kevesebb, mint 1%-át adják. Európában különösen Hollandia és Olaszország rendelkeznek fejlett szociális mezőgazdasági hálózattal.

A szolidaritás számos formája kibontakozhat az agroökológia keretei között: a társadalom is tud szolidáris lenni a gazdákkal a különböző közösségi támogatású értékesítési rendszereken keresztül, melyek formáit egy később agroökológiai alapelv, a körkörös és szolidáris gazdaság taglalása során részletesen bemutatjuk. Ha az egészséges, biztonságos élelmiszer előállítása felértékelődik, a mezőgazdasági munka társadalmi presztízse, remélhetőleg gyökeres értékrendi változáson megy át, aminek következtében a társadalom megbecsüli, anyagi-erkölcsi ellenszolgáltatásban részesíteni az őt szolgáló élelmiszer-előállítást és annak termelőjét.

Az agroökológia, mint alulról felfelé építkező kezdeményezés, a fenntartható vidékfejlesztés paradigmájaként, felhatalmazza az embereket arra, hogy a változások saját ügynökeivé váljanak. Egyben a társadalmi igazságosság mozgalma is, egy olyan mozgalom, amely új utakat keres arra nézve, ahogyan a mezőgazdaságra és annak a társadalommal való kapcsolatára tekintünk.

Jó példák Magyarországról

Hernádszentrandrás- BioSzentrandrás

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 420 lakosú Hernádszentandrás egy ökogazdálkodási rendszert alakított ki. A BioSzentandrás brand az elmúlt 10 évben térségen túlmutató márkát, minőségi termékcsaládot, életérzést, szemléletmódot képvisel, miközben egy napról-napra növekvő tudatos és felelős közösséget hozott létre.

Zöldségeket, gyümölcsöt, fűszernövényeket termesztenek, azokból szörpöket, lekvárt, aszalványokat állítanak elő, egyedi kézműves termékeket készítenek, erre épülő szolgáltatásokat alakítottak ki. Az ökoturisztika és a szemléletformálás ügyének bázisaként szeretnék megerősíteni rendszerüket a jövőben, katalizálva a társadalmi vállalkozói szektor létrejöttét és hálózatosodását Magyarországon.

A gazdasági modellt az önkormányzat nonprofit kft-je és egy szociális szövetkezet működteti, így megélhetést is biztosít a helyi közösség hátrányos helyzetű tagjainak is.

Üveges Gábor polgármester szavaival: „Magyarországnak a VIDÉK az egyetlen tartaléka, az egyetlen hátországa, az újrakezdés földje. Az a hely, ahol a csend tapintható, a természet egysége – melyet az emberi civilizáció szétzilált – még megteremthető, az illatok és az ízek harmóniája napi valóság, ahová az Ember ösztönösen vágyódik, ahol az Embernek jó létezni…”

Szimbiózis Alapítvány

A Baráthegyi Majorságban 3 házban 38 fő fogyatékos ember lakik, és naponta mintegy 50 fő fogyatékos és megváltozott munkaképességű ember jár be ide dolgozni. A segítőkkel együtt bőven 100 fő felett vagyunk. Az egyik legfontosabb üzenet, hogy mindenkinek van miért felkelni reggel, azaz függetlenül, hogy ki milyen fokban szorul segítségre, megtaláljuk a farmon számára azt a helyet, ahol valódi értékteremtő munkát tud végezni. Nálunk mindenkinek munkaszerződése van, a minimálbért garantáljuk, és természetesen mindenki adófizető állampolgár, amivel hozzájárulunk a tágabb értelemben vett társadalom fenntartásához is. A bevont személyek számára reális, tervezhető jövőkép alakul ki, melyet a bérezésen kívül a szociális farmunkon lévő különféle képzésekkel, terápiákkal és mentori szolgáltatásokkal teszünk teljessé. A családok számára fontos nyugvópont alakul ki, azaz választ kapnak arra a kérdésükre, hogy „Mi lesz a fogyatékos gyermekemmel, ha meghalok”.

Úgy gondoljuk, hogy a szociális farmunk komplexitása egyéni, családi, közösségi és társadalmi szinten egyaránt megjelenít valódi értékeket.

A Szimbiózis Alapítvány legnagyobb telephelye a Baráthegyi Majorság, mely Miskolcon a Diósgyőri városrészben található, a Diósgyőri Vár és Lillafüred között félúton. A Bükk keleti kapujával közvetlenül szomszédos Baráthegy a terület valamikori gazdáiról, a vár uradalmában szolgáló pálosokról kapta elnevezését, melyről a hegy lábánál lévő korabeli kolostorrom is tanúskodik. A majorság kialakításának alapvető koncepciója az ezeréves hagyományokra épülő emberléptékű értékteremtő gazdálkodás újrateremtése, az év minden napját tartalmas tevékenységekkel átszövő, holisztikus szemléleten alapuló közösségi élettér kialakítása.

Az 5 hektáros területen már több mint 15 éve folyik fejlesztő munka. Az öko-parkban szélkerék húzza fel a vizet a kútból, a kerti tó, fóliasátor, üvegház, gombatermesztő pince mellett istálló (kecske, szamár, ló, disznó, nyúl, baromfi, valamint alpaka) és manufaktúrák (főzőkonyha, sajtüzem, asztalos- és kézműves műhelyek) találhatóak, ahol fogyatékossággal élők és megváltozott munkaképességűek dolgoznak. Több épület szociális funkciókat biztosít: nappali intézmény, 3 lakóotthon 32 fő számára, képzési és fejlesztési központ. A majorságban a turizmus évtizedes múltra tekint vissza: a kezdeti nyári táborközpont helyett ma már 36 fős ifjúsági szálláshelyen minősített Erdei Iskola fogadja a csoportokat, akik száma az elmúlt években túllépte az évi 2.000 vendégnapot. Turisztikai attrakcióink a majorsági hagyományos gazdálkodás mellett évről évre bővülnek: többfunkciós kemence (sütés, főzés, füstölés, aszalás), szalonnasütő, mini kalandpark, sportpálya, játszótér, íjászpálya, lovas-pálya, csacsis kordély, eredeti jurta mellé felépült 400 nm-en a Diósgyőri Vár korabeli mása fából. A 8 m magas tornyokkal, kápolnával, kapubástyákkal, gyilokjárókkal, a várban népi mesterségek bemutatójával, vizesárokkal, vízimalommal várja az középkori kalandra vágyókat. A vár mellett korabeli városrész kialakítása kezdődött el: a piactér keleti oldalán maga vár emelkedik, a déli részt három rusztikus fa épület (kincses ház, gyógynövényszárító és teaház, vadászház) határolja, a keleti oldalon az állattartó karámok kezdődnek, az északi oldalra kerül majd a vendégfogadó (jelenleg folyik a Baráthegyi Családbarát Panzió építése).

Egy nemzetközi kezdeményezés, amely a magyarországi fogyasztók tudatos döntéseit is segíti:

Fair Trade

A méltányos kereskedelem – fair trade – garantálja, hogy társadalmi egyenlőtlenségek nem keletkeznek a minősítési rendszeren belül. A termelők tisztességes-igazságos-méltányos-fair felvásárlási árat kapnak az általuk előállított élelmiszerért. A termelőszövetkezetekbe csoportosult 1-2 hektár földet birtokló tagok a férfiakéval egyenlő bért fizetnek a nőknek is. Kizsákmányoló gyermekmunka-mentes lehet csak az áru/termék. A rendszerbe belépett termelők nagyon kedvező kamatozású, rugalmasan visszafizethető kölcsönt kapnak, hogy az export élelmiszerek előállítása mellett a helyi élelmiszerellátásba történő termelést elkezdhessék, és/vagy a biotermesztésre át tudjanak állni. Nagyipari, monokultúrás, gépesített, agyonvegyszerezett ültetvények helyett a természetes növénytársulásokkal együtt termesztés az elvárás.

Ezek a termékek főleg az Európán kívül megtermő növények, gyümölcsök (kávé, tea, kakaó, banán, mangó, csak néhányat említve.) A globális Dél országaiban élő termelőktől közvetlenül vásárlás az 1950-es években kezdődőtt és napjainkig folyamatosan növekvő kereskedelmet jelent mind volumenben, mind vásárlók, termelők számában. A Nicaragua elleni bojkott idején lett nagyon népszerű Európában, elsősorban Hollandiában (1986 környéke). Mára a védjegy világszerte ismert.

Szövetkezeti formában közösen kell a tagoknak dönteniük a fair prémium közösségi felhasználásról. Ennek megvalósulását rendszeresen ellenőrzik.

Többet szeretnél tudni?

Ángyán József jelentései az állami földprivatizációról:

http://www.kielegyenafold.hu/doc.php?id=11827

https://greenfo.hu/wp-content/uploads/2018/09/%C3%81llami-f%C3%B6ldprivatiz%C3%A1ci%C3%B3-int%C3%A9zm%C3%A9nyes%C3%ADtett-f%C3%B6ldrabl%C3%A1s_f%C3%B6ld%C3%A1rver%C3%A9sek-Baranya.pdf

Ács Sándorné, 2014, “Igazodási pont- kié legyen a föld?”

http://kielegyenafold.hu/doc.php?id=11827

Dr. Czagány László, “ Az élelmiszer- önrendelkezés koncepciója és magyarországi realitásai”

Timothy Wise, 2019, “Az Egyesült Nemzetek Szervezetének új nyilatkozata támogatja a kisgazdálkodók jogait és a vetőmag-önrendelkezést”

http://www.nimfea.hu/aktualis/190128.htm

Magyar Természetvédők Szövetsége, 2011, “Élelmiszer önrendelkezést most!- Beszámoló a Nyéleni Europe találkozóról”

https://mtvsz.blog.hu/2011/08/30/elelmiszer_onrendelkezest_most_beszamolo_a_nyeleni_europe_forumrol