Az élelmiszer-önrendelkezés és önellátás, a helyi élelmiszerstratégák egyre inkább középpontba kerülő kérdések a XII. században. Az egyre kiszámíthatatlanabbá váló gazdasági, éghajlati és energiaellátási viszonyok nem hagynak más lehetőséget, mint hogy át kell gondolnunk az eddigi életmódunk és alkalmazkodnunk . A wekerlei közösség azért jó példa, mert igyekszik több lábon állni és együtt cselekedni. A munkájuk egyik központjában „helyi élelmiszerkörzet” kérdése áll. Erről olvashattok most egy történetet.
Tracey elmesélte, Anita megírta
A „nagy Wekerlei sztori” 2008-ban vette kezdetét. Az első felmerülő témák között a zöldhulladék és az energetika szerepelt, de nagyon hamar kiderült, hogy a helyi élelmiszer kérdése megkerülhetetlen, hiszen ez sokkal több embert érint és sokkal többet jelent az embereknek.
Az egyik ilyen első kezdeményezés a Zöld szombat keretein belüli helyi élelmiszerellátással kapcsolatos tervezési folyamat volt, ahol láthatóan négy láb kezdett kialakulni. Az első a helyi piac, ami jó, hogy van, de jó lenne, ha jobb lenne. A második a biodoboz rendszer, ami a piacról hiányzó biotermékeket pótolná. A harmadik, hogy sok embernek van kertje, így többeknek lenne lehetősége helyben termelni, ennek előre lendítésére indult például a kertbarátkör vagy a palánta és ökokertész tanfolyam. A negyedik láb pedig, hogy sokan járnak haza vidékre, és az ottani termékeket is lehetne itt terjeszteni. Utóbbira jó példa a wekerlei Facebook-csoport, ahol tulajdonképpen egy működő és önszerveződő helyi élelmiszerellátás kezdett kialakulni.
Kihagyhatatlan még a történet „szociális” oldala, a wekerlei zöldségkommandó, ami a társadalmi igazságosság előrelendítését célozza meg: a megmaradt élelmiszereket a helyi nagycsaládosok, illetve az anyaotthon és bentlakásos iskola között osztják szét.
Később a történet tovább szélesedett, amikor a wekerleiek az Élő Tiszával kezdtek együtt dolgozni: először csak egy átvevő hely lett gyümölcsök és zöldségek számára, majd átkerült a piacra, ami csütörtök esténként állandósult. További lendületet adott a Corvinus Egyetem hallgatóinak felmérése, akik kutatásuk eredményeként azt javasolták, hogy több programra és több termelőre van szükség, és arra, hogy jobban népszerűsítsék a helyiek körében a piacot.
Itt összekapcsolódik a történet a Védegylet munkájával. Lehetővé vált a helyiek számára a helyi programszervezés, saját kapcsolatokon keresztül új lehetőségek nyíltak meg, például tavaly május vége óta állandósultak a családi rendezvények. Egy ilyen kis piacot nehéz másokkal összehasonlítani, de az biztos, hogy hihetetlenül megnőtt a látogatottsága. A tapasztalat az, hogy ha családi program van, akkor sok szülő elhozza a gyerekeit, és így eljönnek a piacra is. Ami ebben a történetszálban a legérdekesebb, hogy szervezett infrastruktúra nélkül is remekül működik. Nincs egy erre kijelölt hely, kávézó vagy közösségi sarok, csak egy asztal előtt kiterítenek egy pokrócot vagy kipakolják az egyik tárlóból a dobozokat és így csinálnak a gyerekek maguknak nézőteret.
Most pedig talán itt lesz a lehetőség a továbblépésre. Az önkormányzatnak ugyanis a tér-köz pályázaton sikerült elnyernie támogatást arra a célra, hogy közösségi tereket alakítson ki, mindezt úgy, hogy környezeti szempontokat is előtérbe kell helyezni. A sok „cuki” program megmutatta, hogy igazán van igény és szükség ezekre! Szervezettebb infrastrukturális keretek között pedig remélhetőleg az idősebb korosztály számára is több lehetőség nyílik meg.
A több lábon álló helyi élelmiszer stratégia egyre több európai országban része az önkormányzat programjának. Wekerlén természetesen nem az önellátás a cél, hanem kiegészítő, egészséges, helyi élelmiszertermelés és a szociálisan rászorulók támogatása. Fontos eredmény, hogy a városfejlesztési stratégiába bekerült – ugyan csak címszavakban – a helyi élelmiszerellátás, emellett pedig elkészült a HEKK (Helyi Élelmiszer Kispesti Közösségekért), amit laikus szemmel írtak, és most azon dolgoznak, hogy szakmaibb és az önkormányzat számára is megfelelőbb legyen.
A helyiek aktívan részt vettek a folyamatban, ötleteléssel, nyomásgyakorlással, segítettek megírni a pályázatot, ami így valóban közösségorientált lett, szerepel a tervek között például egy közösségi konyha, a passzív építészetből kiindulva, ami valóban a közösségnek fog szolgálni. Az ígéret megvan: lesz kijelölt közösségi tér.
És úgy tűnik, ennek a folyamatnak mindenki örül. A termelők támogatóak, örülnek, ha többen jönnek. A helyiek örömmel jönnek, sokan programot is szívesen tartanak. Ráadásul még a helyi sajtóval is sikerült összebarátkozni, és ami igazi siker, hogy el fognak menni a piacon jelenlevő termelőkhöz és bemutatják őket a helyi tévécsatornán, ami az egész kerületnek szól. Mindez egy nagyon érdekes kísérlet: mi van akkor, ha van egy kiemelt periódus egy kis piac életében, amikor sok figyelmet kap, megjelenik a médiában és még pénz is van a fejlesztésére – mi jön ki ebből?
Földesi – Nagy Anita
A szerző a Védegylet önkéntese
A cikk az Átalakuló Közösségek honlapján is megjelent.
http://kozossegek.atalakulo.hu/nagy-wekerlei-elelmiszer-sztori