Október 28-án Alsónémediben megrendeztük a Gyüttment Műhelyt, aminek a Halászy Károly Művelődési Ház és Könyvtár adott otthont. A résztvevőknek, a gyüttmentség főszereplőinek lehetősége volt elmélyülni az őket érdeklő témában és jobban megismerni egymást. Erről olvashatjátok egyik résztvevőnk, Bálamodaka / Antal Balázs írását Krisna-völgyből.
Szerencsére szép őszi napon került megrendezésre a műhelymunka, ahová mindenki meg is érkezett, bár ténylegesen senki sem tudta mi lesz a kimenete a találkozónak. A résztvevők nagyon lelkesen néztek szembe a témával, ami a találkozás apropója volt, miszerint hogyan tovább a „gyüttmentekkel”, kakukktojásokkal vagy kinek hogyan tetszik, mindenesetre a zöld mozgalom jelenkori tagjaival. Hogyan működjünk együtt?
Személy szerint ritkán járok hasonló helyekre, műhelyekre vagy találkozókra, mégis a nyári Gyüttment fesztivál engem is lázba hozott. Hatalmas érdeklődés és rengeteg ember várta, mit mondanak azok akik már tartanak valahol jövés-menésben. Ez a jelenség mindenkit megindított, s talán ezért hívott össze minket Kajner Péter is, mert hasonló érzésekkel viseltetett a fesztiválon.
Ennyit az előzményekről, hiszen más volt itt, mint Oszkón. Rövid bevezetők után kiderült, hogy változás előtt állunk. De nem egy megszokott, unalmas gazdasági, környezeti vagy politikai alakulás vár most ránk: nekem úgy tűnt a zöld mozgalom újjáéledt, tele sok fiatallal, akik készen állnak változtatni. Mernek másképp gondolkodni, újat kitalálni és így tovább. A kilencvenes évek zöldülése másképpen zajlott. Én még gyerek voltam, amikor kezdődött… Most egy teljesen más képet látunk. Az emberek érzik, hogy nem működik a „rendszer”, csak még azt sem tudják, mi működne most, ha mást szeretnének. Szép példa volt hallható Pablótól, aki lassan rájött, hogy a mai ember már nem ért a tehénhez, nem tudja „használni” szegény jószágot. Az ő kárpátaljai borzderes programjuk – mint megtudtuk- ezt a következtetést hozta magával. Tehát akkor mégis mit tegyünk? Tanuljunk egymástól, segítsünk egymáson, osszuk meg mindazt, amit külön-külön megtanultunk, mert minden együtt ment régen is és ma is.
Először illik mindenkinek bemutatkozni, főleg az újaknak, mármint az öregekhez képest lásd Élőfalu Hálózat tagjai húsz évéhez képest… Sok a fiatal, vagy új nekieredő, költöző, vándorló, helykereső vagy éppen helyét valahol jól megálló „aktivista”. Többen a Sárkollektívát, azaz itt helyben Ádámot tartották az egyik legjobb példának arra, hogy a hagyományos az öko – vagy épp aminek mondjuk -MŰKÖDIK.
A program open space kiscsoportos beszélgetésekben folytatódott több témában, mint pl. mi lesz a jövő, van-e következő nemzedék, vagy az, hogy hogyan épül a vályogház, mi a népi építészet kulturális háttere stb. Egy emberként nem tudtam minden helyen részt venni, de amin voltam az nagyon hasznos volt a számomra. A „Merjünk szebb jövőt álmodni” beszélgetés például nagyon hasonlított arra, amivel mi Krisna-völgyben is foglalkozunk két- három éve: A társadalom egy régi-új berendezkedést kíván, ahol mindenki elfogadja a számára „előírt” kötelességeket, amik alapján jogokat is élvezhet. Szó esett azokról a morális értékekről vagy szabályokról, amik összetartanak egy közösséget. Ez nagyon egybecsengett azzal, amiért mi is régóta tenni szeretnénk. Tehát a nevező közös, hurrá előre… Gyakorlatias témák is voltak, mint a „Mi a gyüttmentek helyzete”, avagy hogyan illeszkedjünk be egy új helyre, faluba, közösségbe. Mik az ezzel járó nehézségek, kinek hogy ment ez vagy megy ez most.
Aztán ami nekem – vagy másnak is – végül leesett, hogy a „zöld mozgalom” él és virul! Más a neve, majdnem mások a tagjai, más a külső, de a belső ugyanaz. Na és a gazdasági oldal? Vagyis miből él meg az, aki ezt az utat választja? Erre a kérdésre még keressük az átfogó választ… Annyi azonban biztos, hogy mindenki, aki itt volt a műhelyen, valahol magáénak érzi a feladatot, hogy szebbé tegye a jövőt, bármilyen kilátástalannak is tűnik néha. Szóval csak pozitív és előremutató gondolatok jöttek-mentek, aminek már van is folytatása. Elkészült a levelező lista, ami összefogja a csapatot, és ha jól látom, tényleg mindenegyüttmegy, élőfalu és város, Tisza és Rába…
Bálamodaka / Antal Balázs
Krisna-völgy
